1 Mózes 8
1 És megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, mely vele volt a bárkában; és bocsátott Isten szelet a földre és lecsillapodtak a vizek.
神ノアおよび彼とともに方舟にある諸の生物と諸の家畜を眷念ひたまひて神乃ち風を地の上に吹しめたまひければ水減りたり
2 Bezáródtak a mélység forrásai, meg az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.
亦淵の源と天の戸閉塞りて天よりの雨止ぬ
3 És visszahúzódtak a vizek a földről, folyton vissza és megfogytak a vizek százötven nap múltán.
是に於て水次第に地より退き百五十日を經てのち水減り
4 És megnyugodott a bárka a hetedik hónapban, tizenhetedik napján a hónapnak, az Árárát hegységén.
方舟は七月に至り其月の十七日にアララテの山に止りぬ
5 A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónapnak elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.
水次第に減て十月に至りしが十月の月朔に山々の嶺現れたり
6 És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált,
四十日を經てのちノア其方舟に作りし窓を啓て
7 és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről.
鴉を放出ちけるが水の地に涸るまで往來しをれり
8 És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről?
彼地の面より水の減少しかを見んとて亦鴿を放出いだしけるが
9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába.
鴿其足の跖を止べき處を得ずして彼に還りて方舟に至れり其は水全地の面にありたればなり彼乃ち其手を舒て之を執へ方舟の中におのれの所に接入たり
10 És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
尚又七日待て再び鴿を方舟より放出ちけるが
11 És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön.
鴿暮におよびて彼に還れり視よ其口に橄欖の新葉ありき是に於てノア地より水の減少しをしれり
12 És várt még másik hét napig és kibocsátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza.
尚又七日まちて鴿を放出ちけるが再び彼の所に歸らざりき
13 És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe.
六百一年の一月の月朔に水地に涸たりノア乃ち方舟の蓋を撤きて視しに視よ土の面は燥てありぬ
14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.
二月の二十七日に至りて地乾きたり
15 És szólt Isten Nóéhoz, mondván:
爰に神ノアに語りて言給はく
16 Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt.
汝および汝の妻と汝の子等と汝の子等の妻ともに方舟を出べし
17 Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
汝とともにある諸の肉なる諸の生物諸の肉なる者即ち鳥家畜および地に匍ふ諸の昆蟲を率いでよ此等は地に饒く生育地の上に生且殖増すべし
18 És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt.
ノアと其子等と其妻および其子等の妻ともに出たり
19 Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.
諸の獸諸の昆蟲および諸の鳥等凡そ地に動く者種類に從ひて方舟より出たり
20 Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron.
ノア、ヱホバのために壇を築き諸の潔き獸と諸の潔き鳥を取て燔祭を壇の上に献げたり
21 És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem.
ヱホバ其馨き香を聞ぎたまひてヱホバ其意に謂たまひけるは我再び人の故に因て地を詛ふことをせじ其は人の心の圖維るところ其幼少時よりして惡かればなり又我曾て爲たる如く再び諸の生る物を撃ち滅さじ
22 A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.
地のあらん限りは播種時、收穫時、寒熱夏冬および日と夜息ことあらじ
A Dove is Sent Forth from the Ark
