1 Mózes 8
1 És megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, mely vele volt a bárkában; és bocsátott Isten szelet a földre és lecsillapodtak a vizek.
And God kept Noah in mind, and all the living things and the cattle which were with him in the ark: and God sent a wind over the earth, and the waters went down.
2 Bezáródtak a mélység forrásai, meg az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.
And the fountains of the deep and the windows of heaven were shut, and the rain from heaven was stopped.
3 És visszahúzódtak a vizek a földről, folyton vissza és megfogytak a vizek százötven nap múltán.
And the waters went slowly back from the earth, and at the end of a hundred and fifty days the waters were lower.
4 És megnyugodott a bárka a hetedik hónapban, tizenhetedik napján a hónapnak, az Árárát hegységén.
And on the seventeenth day of the seventh month the ark came to rest on the mountains of Ararat.
5 A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónapnak elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.
And still the waters went on falling, till on the first day of the tenth month the tops of the mountains were seen.
6 És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált,
Then, after forty days, through the open window of the ark which he had made,
7 és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről.
Noah sent out a raven, which went this way and that till the waters were gone from the earth.
8 És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről?
And he sent out a dove, to see if the waters had gone from the face of the earth;
9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába.
But the dove saw no resting-place for her foot, and came back to the ark, for the waters were still over all the earth; and he put out his hand, and took her into the ark.
10 És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
And after waiting another seven days, he sent the dove out again;
11 És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön.
And the dove came back at evening, and in her mouth was an olive-leaf broken off: so Noah was certain that the waters had gone down on the earth.
12 És várt még másik hét napig és kibocsátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza.
And after seven days more, he sent the dove out again, but she did not come back to him.
13 És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe.
And in the six hundred and first year, on the first day of the first month, the waters were dry on the earth: and Noah took the cover off the ark and saw that the face of the earth was dry.
14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.
And on the twenty-seventh day of the second month the earth was dry.
15 És szólt Isten Nóéhoz, mondván:
And God said to Noah,
16 Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt.
Go out of the ark, you and your wife and your sons and your sons' wives.
17 Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
Take out with you every living thing which is with you, birds and cattle and everything which goes on the earth, so that they may have offspring and be fertile and be increased on the earth.
18 És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt.
And Noah went out with his sons and his wife and his sons' wives;
19 Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.
And every beast and bird and every living thing of every sort which goes on the earth, went out of the ark.
20 Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron.
And Noah made an altar to the Lord, and from every clean beast and bird he made burned offerings on the altar.
21 És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem.
And when the sweet smell came up to the Lord, he said in his heart, I will not again put a curse on the earth because of man, for the thoughts of man's heart are evil from his earliest days; never again will I send destruction on all living things as I have done.
22 A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.
While the earth goes on, seed time and the getting in of the grain, cold and heat, summer and winter, day and night, will not come to an end.
A Dove is Sent Forth from the Ark
