1 Mózes 50
1 És ráborult József az ő atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.
Joseph [May he add] fell on his father’s face, wept on him, and kissed him.
2 És megparancsolta József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és az orvosok bebalzsamozták Izraelt.
Joseph [May he add] enjoined his servants, the physicians, to embalm his father; and the physicians embalmed Israel [God prevails].
3 És betelt számára negyven nap, mert így telnek be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták őt az egyiptomiak hetven napig.
Forty days were fulfilled for him, for that is how many the days it takes to embalm. The Egyptians [people from Abode of slavery] wept for him for seventy days.
4 Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek, Fáraó fülei hallatára, mondván:
When the days of weeping for him were past, Joseph [May he add] spoke to the house of Pharaoh, saying, “If now I have found chen ·grace· in your eyes, please speak in the ears of Pharaoh, saying,
5 Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán országában, oda temess el engem! Most tehát hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és azután visszatérek.
‘My father made me swear, saying, “Behold, I am dying. Bury me in my grave which I have dug for myself in the land of Canaan [Humbled].” Now therefore, please let me go up and bury my father, and I will come again.’”
6 És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat, amint megesketett téged.
Pharaoh said, “Go up, and bury your father, just like he made you swear.”
7 És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei;
Joseph [May he add] went up to bury his father; and with him went up all the servants of Pharaoh, the elders of his house, all the elders of the land of Egypt [Abode of slavery],
8 meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén.
All the house of Joseph [May he add], his brothers, and his father’s house. Only their little ones, their flocks, and their herds, they left in the land of Goshen [Drawing near].
9 És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt.
There went up with him both chariots and horsemen. It was a very great company.
10 Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt.
They came to the threshing floor of Atad, which is beyond the Jordan [Descender], and there they lamented with a very great and severe lamentation. He mourned for his father seven days.
11 Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni; a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim (Egyiptom gyásza), mely a Jordánon túl van.
When the inhabitants of the land, the Canaanites [Descendants of Humbled], saw the mourning in the floor of Atad, they said, “This is a grievous mourning by the Egyptians [people from Abode of slavery].” Therefore its name was called Abel [Vanity, Mourning] Mizraim, which is beyond the Jordan [Descender].
12 És fiai úgy cselekedtek vele, amint megparancsolta nekik.
His sons did to him just as he enjoined them,
13 És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt.
for his sons carried him into the land of Canaan [Humbled], and buried him in the cave of the field of Machpelah [Double], which Abraham [Father of a multitude] bought with the field, for a possession of a burial site, from Ephron [Fawn-like] the Hittite [Descendant of Trembling fear], before Mamre [Bitter, Fatness].
14 József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját.
Joseph [May he add] returned into Egypt [Abode of slavery]— he, and his brothers, and all that went up with him to bury his father, after he had buried his father.
15 Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindama rosszat, mit elkövettünk vele.
When Joseph [May he add]’s brothers saw that their father was dead, they said, “It may be that Joseph [May he add] will hate us, and will fully pay us back for all the evil which we did to him.”
16 Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván:
They sent a message to Joseph [May he add], saying, “Your father enjoined before he died, saying,
17 Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! József pedig sírt, midőn szóltak hozzá.
‘You shall tell Joseph [May he add], “Now please forgive the rebellious breach of relationship of your brothers, and their habitual sin ·missing the mark·, because they did evil to you.”’ Now, please forgive the rebellious breach of relationship of the servants of the God of your father.” Joseph [May he add] wept when they spoke to him.
18 El is mentek testvérei és leborultak előtte és mondták: Itt vagyunk szolgáidul.
His brothers also went and fell down before his face; and they said, “Behold, we are your servants.”
19 De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én?
Joseph [May he add] said to them, “Don’t be afraid, for am I in the place of God?
20 Ti ugyan, rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet.
As for you, you meant evil against me, but God meant it for good, to bring to pass, as it is today, to save many people alive.
21 Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt.
Now therefore don’t be afraid. I will nourish you and your little ones.” He comforted them, and spoke kindly to them.
22 És lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz évig.
Joseph [May he add] lived in Egypt [Abode of slavery], he, and his father’s house. Joseph [May he add] lived one hundred ten years.
23 És látott József Efráimtól harmadíziglen való utódokat; Móchir, Menassé fiának fiai is József térdein születtek.
Joseph [May he add] saw Ephraim [Fruit]’s children to the third generation. The children also of Machir, the son of Manasseh [Causing to forget], were born on Joseph [May he add]’s knees.
24 És mondta József az ő testvéreinek: Én meghalok; Isten pedig majd gondol rátok és fölvisz benneteket ebből az országból amaz országba, melyről megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.
Joseph [May he add] said to his brothers, “I am dying, but God will surely visit you, and bring you up out of this land to the land which he swore to Abraham [Father of a multitude], to Isaac [Laughter], and to Jacob [Supplanter].”
25 És megeskette József Izrael fiait, mondván: Isten gondol majd rátok és akkor vigyétek föl innen csontjaimat.
Joseph [May he add] took an oath of the children of Israel [God prevails], saying, “God will surely visit you, and you shall carry up my bones from here.”
26 És meghalt József száztíz éves korában; bebalzsamozták őt és koporsóba tették Egyiptomban.
So Joseph [May he add] died, being one hundred ten years old, and they embalmed him, and he was put in a coffin in Egypt [Abode of slavery].
