1 Mózes 43

1 Az éhség pedig nyomasztó volt az országban.

In the mean time the famine was heavy upon all the land.

2 És volt, midőn egészen elfogyasztották a gabonát, melyet hoztak Egyiptomból, mondta nekik atyjuk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget.

And when they had eaten up all the corn, which they had brought out of Egypt, Jacob said to his sons: Go again and buy us a little food.

3 És szólt hozzá Júda, mondván: Óva intett bennünket a férfiú, mondván: Ne lássátok színemet, hacsak nincs testvéretek veletek.

Juda answered: The man declared unto us with the attestation of an oath, saying: You shall not see my face, unless you bring your youngest brother with you.

4 Ha tehát elereszted testvérünket velünk, lemegyünk és veszünk neked eleséget;

If therefore thou wilt send him with us, we will set out together, and will buy necessaries for thee.

5 ha pedig nem ereszted el, nem megyünk le, mert a férfiú megmondta nekünk: Ne lássátok színemet, hacsak nincs testvéretek veletek.

But if thou wilt not, we will not go: for the man, as we have often said, declared unto us, saying: You shall not see my face without your youngest brother.

6 És mondta Izrael: Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még testvéretek?

Israel said to them: You have done this for my misery in that you told him you had also another brother.

7 És ők mondták: Kérdezősködött a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-e még atyátok, van-e még testvéretek? És mi tudtára adtuk e szavak szerint; tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvéreteket?

But they answered: The man asked us in order concerning our kindred: if our father lived: if we had a brother: and we answered him regularly, according to what he demanded: could we know that he would say: Bring hither your brother with you?

8 És mondta Júda Izraelnek, az ő atyjának: Ereszd csak el a fiút én velem, hogy fölkerekedjünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is és gyermekeink is.

And Juda said to his father: Send the boy with me, that we may set forward, and may live: lest both we and our children perish.

9 Én kezeskedem érte, az én kezemből követeld; ha nem hozom őt el hozzád és odaállítom eléd, akkor vétkeztem ellened minden időre.

I take the boy upon me, require him at my hand: unless I bring him again, and restore him to thee, I will be guilty of sin against thee for ever.

10 Mert ha nem késlekedtünk volna, bizony mostmár visszatértünk volna kétszer.

If delay had not been made, we had been here again the second time.

11 És mondta nekik Izrael, az ő atyjuk: Ha már így van, ezt tegyétek: Vegyetek az ország legjavából edényeitekbe és vigyétek le a férfiúnak ajándék gyanánt; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszereket is lótuszt, pisztáciadiót és mandolát.

Then Israel said to them: If it must needs be so, do what you will: take of the best fruits of the land in your vessels, and carry down presents to the man, a little balm, and honey, and storax, myrrh, turpentine, and almonds.

12 Meg kétszeres pénzt vegyetek kezetekbe; a pénzt is, melyet visszatettek zsákjaitok szájába; vigyétek vissza kezetekben, talán tévedés az.

And take with you double money, and carry back what you found in your sacks, lest perhaps it was done by mistake.

13 Testvéreteket is vegyétek, kerekedjetek föl és menjetek vissza a férfiúhoz.

And take also your brother, and go to the man.

14 És Isten, a Mindenható adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvéreteket és Benjámint; én pedig amint megfosztattam gyermekeimtől, hát legyek megfosztva!

And may my almighty God make him favourable to you; and send back with you your brother, whom he keepeth, and this Benjamin: and as for me I shall be desolate without children.

15 És vették az emberek ezt az ajándékot és kétszeres pénzt vettek kezükbe, meg Benjámint; fölkerekedtek, lementek Egyiptomba és odaállottak József elé.

So the men took the presents, and double money, and Benjamin: and went down into Egypt, and stood before Joseph.

16 Midőn látta József velük Benjámint, mondta annak, aki háza fölött volt: Vidd be az embereket a házba, vágj vágóállatot és készítsd el, mert nálam fognak enni az emberek délben.

And when he had seen them, and Benjamin with them, he commanded the steward of his house, saying: Bring in the men into the house, and kill victims, and prepare a feast: because they shall eat with me at noon.

17 És a férfiú úgy tett, amint József mondta és bevitte a férfiú az embereket József házába.

He did as he was commanded, and brought the men into the house.

18 Az emberek pedig megfélemlettek, hogy bevitettek József házába és mondták: A pénz miatt, mely visszakerült zsákjainkba elsőízben, visznek be minket, hogy ránk támadjanak és ránk vessék magukat és elvegyenek bennünket rabszolgáknak, és szamarainkat.

And they being much afraid, said there one to another: Because of the money, which we carried back the first time in our sacks, we are brought in: that he may bring upon us a false accusation, and by violence make slaves of us and our asses.

19 És odaléptek a férfiúhoz, ki József háza fölött volt, és szóltak hozzá a ház bejáratában,

Wherefore going up to the steward of the house, at the door,

20 és mondták: Kérünk, uram! lejöttünk első ízben, hogy eleséget vegyünk;

They said: Sir, we desire thee to hear us: We came down once before to buy food:

21 és volt, midőn bementünk a szállásra és kinyitottuk zsákjainkat, íme, mindegyiknek a pénze zsákja szájában van, pénzünk az ő súlya szerint; mi pedig visszahoztuk azt kezünkben.

And when we had bought, and come to the inn, we opened our sacks, and found our money in the mouths of the sacks: which we have now brought again in the same weight.

22 Meg másik pénzt hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk; nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.

And we have brought other money besides, to buy what we want: we cannot tell who put it in our bags.

23 De ő mondta: Béke veletek! Ne féljetek, Istenetek és atyátok Istene adott nektek kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám. És kivezette hozzájuk Simont.

But he answered: Peace be with you, fear not: your God, and the God of your father hath given you treasure in your sacks. For the money, which you gave me, I have for good. And he brought Simeon out to them.

24 És bevitte a férfiú az embereket József házába, adott vizet, megmosták lábaikat és adott abrakot szamaraiknak.

And having brought them into the house, he fetched water, and they washed their feet, and he gave provender to their asses.

25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József bejött délben; mert hallották, hogy ott fognak enni ételt.

But they made ready the presents, against Joseph came at noon: for they had heard that they should eat bread there.

26 Midőn József bejött a házba, bevitték neki az ajándékot, mely kezükben volt, a házba; és leborultak előtte a földre.

Then Joseph came into his house, and they offered him the presents holding them in their hands, and they bowed down with their face to the ground.

27 És ő kérdezte őket jólétükről és mondta: Békességben van-e öreg atyátok, akiről szóltatok, vajon él-e még?

But he, courteously saluting them again, asked them, saying: Is the old man your father in health, of whom you told me? Is he yet living?

28 És ők mondták: Békességben van szolgád, a mi atyánk, még él; meghajoltak és leborultak.

And they answered: Thy servant our father is in health, he is yet living. And bowing themselves they made obeisance to him.

29 Ő pedig felvetette szemeit és meglátta Benjámint, az ő testvérét, anyjának fiát és mondta: Ez a legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? És mondta: Isten legyen kegyes irántad, fiam!

And Joseph lifting up his eyes, saw Benjamin his brother, by the same mother, and said: Is this your young brother, of whom you told me? And he said: God be gracious to thee, my son.

30 De József sietett, mert kigyulladt szeretete testvére iránt és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.

And he made haste because his heart was moved upon his brother, and tears gushed out: and going into his chamber he wept.

31 Azután megmosta az arcát és kiment; tartóztatta magát és mondta: Hozzátok az ételt.

And when he had washed his face, coming out again, he refrained himself, and said: Set bread on the table.

32 És hozták, neki külön és nekik külön és az egyiptomiaknak, akik vele ettek, külön, mert nem bírtak az egyiptomiak enni a héberekkel ételt, mert utálat az az egyiptomiaknak.

And when it was set on, for Joseph apart, and for his brethren apart, for the Egyptians also that ate with him, apart, (for it is unlawful for the Egyptians to eat with the Hebrews, and they think such a feast profane):

33 És leültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a fiatalabb fiatalsága szerint és bámultak a férfiak egymásra.

They sat before him, the firstborn according to his birthright, and the youngest according to his age. And they wondered very much:

34 És vittek ajándékokat ő tőle hozzájuk és több volt Benjámin ajándéka valamennyinek az ajándékánál ötszörte; és ittak és megrészegedtek nála.

Taking the messes which they received of him: and the greater mess came to Benjamin, so that it exceeded by five parts. And they drank, and were merry with him.