1 Mózes 35
1 És mondta Isten Jákobnak: Kerekedj fel, menj fel Bész-Élbe és lakjál ott; és készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau, a te testvéred elől.
Basa naa ma, Lamatualain olaꞌ no Yakob nae, “Au ia, Lamatualain fo mana utudꞌu ao ngga neu nggo, leleꞌ mela hela aꞌa ma Esau. Ia naa, ho lali Betel muu leo. Losa naa, muririi mei tutunu-hohotuꞌ fee Au. Ma leo muu naa leo.”
2 És Jákob mondta házának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg és váltsatok ruhát,
Basa ma, Yakob olaꞌ no basa ume isi nara nae, “Ia naa, basa hita tae lao Betel teu. Maꞌahulu na, au mia sususaꞌ rala, Lamatualain tulu-fali au mia naa. Au ae uririi mei tutunu-hohotuꞌ sia naa. Dadꞌi ia naa, nggari hendi basa paton sosonggoꞌ ra leo. Tao mimemeu ao mara, ma nggati bua-baꞌu mara, te ata tae beꞌutee neu Lamatualain.”
3 hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom napján és velem volt az úton, melyen jártam.
4 És átadták Jákobnak mind az idegen isteneket, melyek kezükben voltak és a karikákat, melyek füleikben voltak; Jákob pedig elrejtette azokat a tölgyfa alatt, mely Sechemnél volt.
Boe ma ara fee basa paton sosonggoꞌ ma basa aꞌandikiꞌ ra. De Yakob naꞌoi se sia hau huu ineꞌ esa raeꞌ, deka kambo Sikem.
5 És elvonultak; és volt Istentől való rettegés a városokon, melyek körülöttük voltak és nem üldözték Jákob fiait.
Yakob atahori nara lao mia Sikem ma, Lamatualain fee nemetaus neu atahori ndule nusaꞌ naa ra, de ara nda rambarani tao deꞌulaka Yakob se sa.
6 Jákob pedig elérkezett Lúzba, mely Kánaán országában van, az Bész-Él; ő és az egész nép, mely vele volt.
Naa de, Yakob no atahori nara, losa Betel sia rae Kanaꞌan no masodꞌaꞌ. (Feꞌesaꞌan, Betel, naran Lus).
7 És épített ott oltárt és elnevezte a helyet: Bész-Él Istene, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, midőn menekült az ő testvére elől.
Losa naa ma, Yakob lutu mbatu mei tutunu-hohotuꞌ. Ana babꞌae mamanaꞌ naa, El Betel, (sosoa na ‘Betel Lamatualain na’), huu maꞌahulu na Lamatualain natudꞌu Ao na neu e sia naa, leleꞌ ana nela mia aꞌa na.
8 És meghalt Debóra, Rebeka dajkája és eltemették Bész-Élen alól, a tölgyfa alatt és elnevezte azt: Állón-Bóchúsznak (Sírás-tölgye).
Deka no kambo Betel, hambu hau huu ineꞌ esa atahori rae Alon Bakut. Sosoa na ‘hau ngganggaet’. Ara babꞌae raꞌo naa, huu leleꞌ Ribka ina mana oꞌo na, naran Debora, mate, ara raꞌoi e sia hau huuꞌ naa raeꞌ.
9 És megjelent Isten Jákobnak újra, midőn jött Páddán-Áromból, és megáldotta őt.
Yakob baliꞌ mia Padan Aram ma, Lamatualain natudꞌu Ao na fai, ma fee ne papala-babꞌanggiꞌ.
10 Mondta neki Isten: A te neved Jákob; ne neveztessék a te neved többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a te neved. És elnevezte őt Izraelnek.
Lamatualain olaꞌ nae, “Eniꞌ a mia ia nema, nara ma, nda Yakob sa ena. Te, Au fee nara feu ma, naeni, Israꞌel.
11 És mondta neki Isten: Én vagyok Isten, a Mindenható! Szaporodjál és sokasodjál, nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok származnak ágyékaidból.
Au ia, Lamatualain mana Koasa. De bꞌonggi mumuhefu leo! Mete te, nusa-nusaꞌ ra rema mia tititi-nonosi mara. Ma ho bꞌonggi mane-maneꞌ ra.
12 Az országot pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni, és magzatodnak utánad fogom adni az országot.
Nusaꞌ fo Au fee neu baꞌi Abraham ma amam Isak, ia naa Au fee neu nggo mo tititi-nonosi mara.”
13 És fölszállt tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele.
Lamatualain olaꞌ basa ma, Yakob naririi rii fatuꞌ esa sia naa, dadꞌi nesenenedꞌaꞌ neu Lamatualain hehelu-fufuli na. Boe ma, ana mboꞌa oe anggor, no mina neu fatu a ata, de beꞌutee neu Lamatualain.
14 Jákob pedig fölállított oszlopot, azon a helyen, ahol beszélt vele, kőoszlopot és öntött rá italáldozatot és öntött rá olajat.
15 És elnevezte Jákob a helyet, ahol beszélt vele Isten, Bész-Élnek.
Ana babꞌae mamanaꞌ naa, Betel.
16 És elindultak Bész-Élből, de még egy dűlő volt, hogy elérkezzenek Efroszba; akkor szült Ráchel, de nehezen szült.
Basa naa ma, Yakob se lao hela Betel. Ara feꞌe raꞌadꞌooꞌ ro Efrata (nara feaꞌ na, Betlehem), te Rahel naeꞌ a bꞌonggi ena. Te ana bꞌonggi susa.
17 És volt, midőn nehezen szült, mondta neki a szülésznő: Ne félj, mert ez is fiad neked.
Ana feꞌe naꞌananasaꞌ ma, mana naꞌabꞌobꞌonggiꞌ a nafadꞌe e nae, “Ina Rahel! Tao manggatetee rala ma, huu inaꞌ hambu ana touꞌ esa fai!”
18 És volt, midőn elszállt lelke, mert meghalt, elnevezte Ben-Óninak (nyomorúság fia); atyja pedig nevezte Benjáminnak.
Rahel hahae na nae etu ma, ana babꞌae anaꞌ naa, Ben-Oni, (sosoa na ‘ana doidꞌosoꞌ’). Basa naa ma, ana mate boe. Te Yakob babꞌae anaꞌ naa, Benyamin, (sosoa na ‘ana lima onaꞌ’).
19 Ráchel meghalt és eltemették az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem.
Basa ma, ara raꞌoi Rahel sia dalaꞌ mana nae nisiꞌ Efrata suu na (ia naa, Efrata naran Betlehem).
20 És fölállított Jákob oszlopot a sírja fölött, az Ráchel sírjának oszlopa a mai napig.
Boe ma Yakob naririi fatu rates esa sia naa. Rahel fatu rates na naa, feꞌe sia ia, losa faiꞌ ia.
21 És elvonult Izrael és felütötte sátorát Migdol-Éderen túl.
Basa naa ma, Yakob lali-laliꞌ nakandooꞌ a. Lao esa, ana naririi lalaat deka ume kanaru ineꞌ sa, naran Eder.
22 És volt, midőn Izrael lakott abban az országban, ment Rúbén és elvette Bilhót, atyjának ágyasát és Izrael meghallotta. – Jákob fiai pedig voltak tizenketten.
Ara feꞌe leo sia naa ma, Ruben sungguꞌ no ama na sao tias na, Bilha. Ma Yakob o bubꞌuluꞌ dalaꞌ naa boe. Yakob ana mone nara sanahulu rua. Naeni,
23 Léa fiai: Jákob elsőszülöttje Rúbén, Simon, Lévi, Júda, Isszáchár és Zebúlun.
Lea ana nara, Ruben (fo Yakob ana ulu na), Simeon, Lewi, Yahuda, Isaskar, ma Sebulon.
24 Ráchel fiai: József és Benjámin.
Rahel ana nara, Yusuf ma Benyamin.
25 Bilhó, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Náftáli.
Rahel ate na Bilha ana nara, Dan ma Naftali.
26 Zilpó, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér; ezek Jákob fiai, akik születtek neki Páddán-Áromban.
Ma Lea ate na Silpa ana nara, Gad, ma Aser. Ara bꞌonggi basa anaꞌ naa ra sia Padan Aram.
27 És elérkezett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához Mámréba, Kirjász-Árbába, az Hebrón, ahol tartózkodott Ábrahám és Izsák.
Basa naa ma, Yakob neu seꞌu ama na Isak sia Mamre deka kambo Kiriat Arba (aleꞌ ia, naran Hebron). Maꞌahulu na, baꞌi Abraham o leo sia naa boe.
28 És voltak Izsák napjai: száznyolcvan év,
Isak nasodꞌa losa too natun esa falu nulu ma, ana mate. De ana na Yakob no Esau raꞌoi e.
29 És kimúlt Izsák, meghalt és eltakaríttatott népéhez, öregen és telve napokkal; és eltemették őt Ézsau és Jákob, az ő fiai.
