1 Mózes 35
1 És mondta Isten Jákobnak: Kerekedj fel, menj fel Bész-Élbe és lakjál ott; és készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau, a te testvéred elől.
God said to Jacob, “Arise, go up to Bethel, and live there. Make there an altar to God, who appeared to you when you fled from the face of Esau your brother.”
2 És Jákob mondta házának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg és váltsatok ruhát,
Then Jacob said to his household, and to all who were with him, “Put away the foreign gods that are amongst you, purify yourselves, and change your garments.
3 hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom napján és velem volt az úton, melyen jártam.
Let’s arise, and go up to Bethel. I will make there an altar to God, who answered me in the day of my distress, and was with me on the way which I went.”
4 És átadták Jákobnak mind az idegen isteneket, melyek kezükben voltak és a karikákat, melyek füleikben voltak; Jákob pedig elrejtette azokat a tölgyfa alatt, mely Sechemnél volt.
They gave to Jacob all the foreign gods which were in their hands, and the rings which were in their ears; and Jacob hid them under the oak which was by Shechem.
5 És elvonultak; és volt Istentől való rettegés a városokon, melyek körülöttük voltak és nem üldözték Jákob fiait.
They travelled, and a terror of God was on the cities that were around them, and they didn’t pursue the sons of Jacob.
6 Jákob pedig elérkezett Lúzba, mely Kánaán országában van, az Bész-Él; ő és az egész nép, mely vele volt.
So Jacob came to Luz (that is, Bethel), which is in the land of Canaan, he and all the people who were with him.
7 És épített ott oltárt és elnevezte a helyet: Bész-Él Istene, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, midőn menekült az ő testvére elől.
He built an altar there, and called the place El Beth El; because there God was revealed to him, when he fled from the face of his brother.
8 És meghalt Debóra, Rebeka dajkája és eltemették Bész-Élen alól, a tölgyfa alatt és elnevezte azt: Állón-Bóchúsznak (Sírás-tölgye).
Deborah, Rebekah’s nurse, died, and she was buried below Bethel under the oak; and its name was called Allon Bacuth.
9 És megjelent Isten Jákobnak újra, midőn jött Páddán-Áromból, és megáldotta őt.
God appeared to Jacob again, when he came from Paddan Aram, and blessed him.
10 Mondta neki Isten: A te neved Jákob; ne neveztessék a te neved többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a te neved. És elnevezte őt Izraelnek.
God said to him, “Your name is Jacob. Your name shall not be Jacob any more, but your name will be Israel.” He named him Israel.
11 És mondta neki Isten: Én vagyok Isten, a Mindenható! Szaporodjál és sokasodjál, nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok származnak ágyékaidból.
God said to him, “I am God Almighty. Be fruitful and multiply. A nation and a company of nations will be from you, and kings will come out of your body.
12 Az országot pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni, és magzatodnak utánad fogom adni az országot.
The land which I gave to Abraham and Isaac, I will give it to you, and to your offspring after you I will give the land.”
13 És fölszállt tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele.
God went up from him in the place where he spoke with him.
14 Jákob pedig fölállított oszlopot, azon a helyen, ahol beszélt vele, kőoszlopot és öntött rá italáldozatot és öntött rá olajat.
Jacob set up a pillar in the place where he spoke with him, a pillar of stone. He poured out a drink offering on it, and poured oil on it.
15 És elnevezte Jákob a helyet, ahol beszélt vele Isten, Bész-Élnek.
Jacob called the name of the place where God spoke with him “Bethel”.
16 És elindultak Bész-Élből, de még egy dűlő volt, hogy elérkezzenek Efroszba; akkor szült Ráchel, de nehezen szült.
They travelled from Bethel. There was still some distance to come to Ephrath, and Rachel travailed. She had hard labour.
17 És volt, midőn nehezen szült, mondta neki a szülésznő: Ne félj, mert ez is fiad neked.
When she was in hard labour, the midwife said to her, “Don’t be afraid, for now you will have another son.”
18 És volt, midőn elszállt lelke, mert meghalt, elnevezte Ben-Óninak (nyomorúság fia); atyja pedig nevezte Benjáminnak.
As her soul was departing (for she died), she named him Benoni, but his father named him Benjamin.
19 Ráchel meghalt és eltemették az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem.
Rachel died, and was buried on the way to Ephrath (also called Bethlehem).
20 És fölállított Jákob oszlopot a sírja fölött, az Ráchel sírjának oszlopa a mai napig.
Jacob set up a pillar on her grave. The same is the Pillar of Rachel’s grave to this day.
21 És elvonult Izrael és felütötte sátorát Migdol-Éderen túl.
Israel travelled, and spread his tent beyond the tower of Eder.
22 És volt, midőn Izrael lakott abban az országban, ment Rúbén és elvette Bilhót, atyjának ágyasát és Izrael meghallotta. – Jákob fiai pedig voltak tizenketten.
While Israel lived in that land, Reuben went and lay with Bilhah, his father’s concubine, and Israel heard of it. Now the sons of Jacob were twelve.
23 Léa fiai: Jákob elsőszülöttje Rúbén, Simon, Lévi, Júda, Isszáchár és Zebúlun.
The sons of Leah: Reuben (Jacob’s firstborn), Simeon, Levi, Judah, Issachar, and Zebulun.
24 Ráchel fiai: József és Benjámin.
The sons of Rachel: Joseph and Benjamin.
25 Bilhó, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Náftáli.
The sons of Bilhah (Rachel’s servant): Dan and Naphtali.
26 Zilpó, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér; ezek Jákob fiai, akik születtek neki Páddán-Áromban.
The sons of Zilpah (Leah’s servant): Gad and Asher. These are the sons of Jacob, who were born to him in Paddan Aram.
27 És elérkezett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához Mámréba, Kirjász-Árbába, az Hebrón, ahol tartózkodott Ábrahám és Izsák.
Jacob came to Isaac his father, to Mamre, to Kiriath Arba (which is Hebron), where Abraham and Isaac lived as foreigners.
28 És voltak Izsák napjai: száznyolcvan év,
The days of Isaac were one hundred and eighty years.
29 És kimúlt Izsák, meghalt és eltakaríttatott népéhez, öregen és telve napokkal; és eltemették őt Ézsau és Jákob, az ő fiai.
Isaac gave up the spirit and died, and was gathered to his people, old and full of days. Esau and Jacob, his sons, buried him.
