1 Mózes 32
1 Jákob pedig ment az útjára és találkoztak vele Isten angyalai.
Jacob chu akhol jinna amachal jing in, chule Pakai vantilten analam touvin ahi.
2 És mondta Jákob, amint látta őket: Isten tábora ez; és elnevezte azt a helyet Máchánájimnak (két tábor).
Jacob in amaho amu chun hitin aseyin, “Hilai mun hi Pathen ki choldo na mun ahi,” ati. hiche mun chu Mahanaim asah tai.
3 És küldött Jákob követeket maga előtt Ézsauhoz, az ő testvéréhez, Széir országába, Edóm földjére.
Hichun Jacob in Seir gamsunga Edom gamkaiya a upa Esau henga ding in thupo ding in mi asol masan.
4 Megparancsolta nekik, mondván: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Így szól a te szolgád Jákob: Lábánnál tartózkodtam és időztem mostanáig;
Aman hitin athumop in, “Kapu Esau kom ahi tia hi nasei ding ahi. Na sohpa Jacob in hitin aseiye, tuni gei hin Laban komma kaum jing nalaiye.
5 és lett ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm; azért küldtem én, hogy tudtára adjam uramnak, hogy kegyet találjak a te szemeidben.
Keiman gancha bong hon ahin, sangan hon ahin, kelngoi hon ahin, kelcha hon ahin, sohle kol jong tamtah ka neitai. Tua ka Pakai pa masanga ka hung tao ahi hichu nangma mitmun ngailut kachan thei nading tia nangma seipeh dinga mi ka hinsol ahiye ati, tin ga seitauvin,” ati.
6 És visszatértek a követek Jákobhoz, mondván: Ejöttünk testvéredhez, Ézsauhoz és ő jön is elődbe és négyszáz ember vele.
Thu hettoh sah ho ahung ki nungle chun, Jacob komma hitin asei un, “Nasopi pa kaki muto piuvin, tua hi ama nangtoh kimuto ding in mi sang li toh ahung kon doh in ahi.”
7 Erre igen félt Jákob és aggódott; elfelezte a népet, mely vele volt, a juhokat; a marhát és a tevékkel két táborra,
Ahin Jacob chu hiche thu ajah chun akicha lheh tan, hichun aman a insung mite ahin, gancha kelngoi ho jouse ahin, keltah ho se chule sangongsao hose ahin hop nin ahom khen in ahiye.
8 mert mondta: Ha jön Ézsau az egyik táborra és megveri azt, akkor majd a megmaradt tábor menekülhet.
Jacob in hitin agel lin, “Esau vin honkhat chu ahung bulu tah jongle honkhat pa beh asocha theiye,” ati.
9 És mondta Jákob: Atyámnak, Ábrahámnak istene és atyámnak, Izsáknak Istene, az Örökkévaló, aki mondta nekem: Térj vissza országodba, szülőföldedre és én jót teszek veled;
Hichun Jacob ataovin, “Vo kapu Abraham Pathen, kapa Isaac Pathen, O ka Pakai, “Nagam langa ki nungle kit tan, na sopite lah atin neina houlim pin, keiman nang ding in aphat phat nan bol peh nang'e, tia seiya chu nang ma nahi.
10 csekély vagyok mindama szeretetre és mindama hűségre, melyet Te műveltél szolgáddal, mert pálcámmal vonultam át ezen a Jordánon és most lettem két táborrá.
Nasohpa na mi ngailut na, long louva na kitah na ho chu keima chang thei ka hipoi. Ajeh chu ka tenggol keoseh puma hiche Jordan hi hung galkaiya kahin, tun mehem loini lhingset ka lamdoh tai.
11 Ments meg, kérlek, testvérem kezéből, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hátha jön és megver engem anyástól, fiastól.
O ka Pakai lungset tah in ka sopipa Esau khut a kon in nei huhhing teiyin, keima kati aja lheh jeng'e; Ajeh chu aman kajite ho chule ka chate ho jong eihung no khum ding ahi tai.
12 Te pedig azt mondtad: Jót teszek majd veled, és teszem magzatodat annyivá, mint a tenger fövenye; amely nem számlálható meg sokasága miatt.
Hinlah nangman, nang ding in aphat phat nan bolpeh nange, na chilhah te jeng jong twikhanglen panga neldi jat hin phantin, tam behseh jeng a kisim jou lou ding ahi,’ tin nana kitep e,” ati.
13 És meghált ott azon éjjel; vett abból, ami kezébe jött, ajándékot Ézsaunak, az ő testvérének.
Jacob chu hiche muna chun ajan geh in athil poh ho lah achun alhengdoh in Esau asopipa peh ding in,
14 Kecskét kétszázat és bakot húszat; juhot kétszázat és kost húszat.
Kelpi jani, kelchal somni, kelngoipi jani chule kelngoi chal som ni toh,
15 szoptatós tevéket és fiaikat harmincat; tehenet negyvenet és bikát tizet, nőstény szamarat húszat és vemhét tizet.
Sangongsao pi som thum toh, anoute se toh, bongpi somli toh, bongchal som toh, sanganpi somni toh, chule sangan chal som toh alheng doh e.
16 És átadta szolgái kezébe, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Vonuljatok előttem és térséget hagyjatok nyáj és nyáj között.
Hichun Jacob in hiche gancha ho chu hopni in ahom in amaho vekol ding chun soh khat cheh anganse in, hichun asoh ho jah a hitin aseiye, “Nanghon hiche gancha hotoh hin keima masanglam a che tauvin Hinlah gancha hon teni kikah a chun mun ong umsah un,” ati.
17 Megparancsolta az elsőnek, mondván: Ha találkozik veled Ézsau testvérem és kérdez téged, mondván: Kié vagy te, hova mész és kiéi ezek is előtted?
Hichun ama hon lamkaipa jah achun hitin aseiye, “ka sopipa Esau to na kimuto lhon teng aman thu na hin doh teng, nangho hi hoilam jon ding na hiuvem? chule nangho koi gam mi na hiuham? tua gancha ho ahung masa ho chu koiya ham? ahin ti teng leh,
18 Akkor mondd: Szolgádé Jákobé, ajándék ez küldve uramnak, Ézsaunak; és íme, ő is mögöttünk van.
Hiche teng chule hitia hi amaho na donbut dingu ahi, “Hiche gancha ho se hi na sohpa Jacob ma ahi, amaho hi kipa thilpeh adia kapu Esau a dinga kahin poh ahiye. Chule ama jong kanung lam uvah ahung e,” tiuvin ati.
19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak is, akik mentek a nyájak után, mondván: Így szóljatok Ézsauhoz, midőn találkoztok vele,
Hiti chun Jacob in soh masa pa athuhil bang chun anina pa ahin, athum napa geiyin gancha ho vetup lamkai jouse chu asei peh cheh tan, “Esau toh nakimu to tengu le na thusei hou chu ki bang cheh ding ahi.”
20 és mondjátok: Íme, a te szolgád, Jákob is mögöttünk van; mert azt mondta, hadd engesztelem ki az ajándék által, mely előttem megy és azután látom majd a színét, talán jól fogad engem.
Chujong le vetan na sohpa Jacob jong kei ho nunga ahung'e,’ tia na seipeh ding'u ahi,” atin ahi. Ijeh inem itile Jacob gel a chu, “Ka masanga kitol thilpeh chengse hin ama jol lung dam thei khat ingting, ajou teng amai kamu thei ding ahi; ijem atile bon eina sang jeng khat inte,” tia angaito ahi.
21 Az ajándék elvonult előtte; ő azonban meghált azon éjjel a táborban.
Jacob in ngailut thilpeh ho chu ache masang in asol tan ahi, amavang hiche mun achun ajan geh in akhovah den tai.
22 Fölkelt azon éjjel, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt a Jábbók átkelőjén.
Hiche jan chun Jacob in ajite ni chule asoh teni chule achate pasal som le khat chu athoudoh tan Jabbok vadung chu agal kai pitan ahi.
23 Vette őket és átvitte őket a patakon és átvitte amije volt.
Hichun Jacob in amaho chutoh vadung agalkai phat chun anei agou jouse toh asol tan ahi.
24 És hátramaradt Jákob egyedül; és tusakodott vele valaki a hajnal feljöttéig.
Hichun Jacob chu achanga adalha tauvin, pasal khat in ama chu khovah geiyin akibot pin ahi.
25 Midőn ez látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját; és kificamodott Jákob csípőjének forgócsontja, amint tusakodott vele.
Pasal akibot pipa chun ajolou ding phat chun Jacob akonggu ahomlai tah chu asuhboh pehtan ahi.
26 És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal; de ő mondta: Nem bocsátlak el, hanem ha megáldottál engem.
Hichun pasal mihem pa chun aseiye, “Nei lhatan kho hungvah ding ahitai.” Amavang Jacob in adonbut in, “Phatthei neiboh toh kah a nangma kalha lou ding nahi,” ati.
27 És az mondta neki: Mi a neved? És ő mondta? Jákob.
Mihem pasal pa chun adong in, “na min ipi ham? ati, hichun aman adonbut in, “Jacob ahi,” ati.
28 És az mondta: Ne Jákobnak mondassék többé a te neved, hanem Jiszróélnek (Izrael), mert küzdöttél Istennel, meg emberekkel és győztél.
Mihem pa chun adonbut in, “Na min hi Jacob hitalou ding, tua patna Israel kiti ding nahitai. Ajeh chu nangma Pathen to na kibot in jong na hat in, mihemte jong na hinjo ding ahi,” atipeh e.
29 És kérdezte Jákob és mondta: Add tudtomra, kérlek, nevedet. De az mondta: Minek is kérdezed nevemet? És megáldotta őt ott.
Jacob in adong in, “Lungset tah in na min neisei peh in,” ati, mipa chun adonbut in, “Ibola kamin chu nahet nom ham,” ati. Hichun aman Jacob chu hilai mun a chun phatthei abohtan ahi.
30 És elnevezte Jákob a helyet Peniélnek: mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem.
Hichun Jacob in hiche mun chu Peniel asahtai. “Ajeh chu keiman Pathen kaki maito pitan chule kahin kho jong ei huhdoh peh in ahi.”
31 És fölsütött rá a nap, midőn elvonult Peniélnél; ő pedig sántított csípőjére.
Jacob in Peniel adalhah chun nisa ahung soh dohtan ahi, ajeh chu akonggu anat jeh ahi.
32 Azért nem eszik meg Izrael fiai a szökő inat, mely a csípő forgócsontján van, a mai napig, mert megérintette Jákob csípőjének forgócsontján a szökő inat.
Hiche jeh chun tuni geihin Israel chaten akonggu to kijop matna khelgu hon sunga thapigui hi anepouve; ipijeh inem itile aman Jacob konggu hom sunga thapigui ana hebal peh in ahi.
