1 Mózes 29
1 És fölemelte Jákob lábait és elment a Kelet fiainak országába.
To pacoengah Jakob loe kholong a caeh moe, ni angyae bang kaminawk ohhaih ahmuen to phak.
2 És látta, hogy íme egy kút van a mezőn és íme ott három juhnyáj heverész mellette, mert abból a kútból itatták a nyájakat; de a kő nagy volt a kút száján.
Anih mah khet naah, lawk thungah tuikhaw maeto a hnuk; tuunawk loe to ih tuikhaw taengah ahmuen thumto ah tabok o; to ih tuikhaw thung ih tui to tuunawk han naek o sak; to ah tuikhaw kraenghaih kalen parai thlung kangphaek maeto oh.
3 És miután odagyűltek mind a nyájak, akkor elgördítették a követ a kút szájáról és megitatták a juhokat; azután visszatették a követ a kút szájára, a helyére.
Tuutoep kaminawk to ah oh o naah, tuikhaw kraenghaih kalen parai thlung kangphaek to takhoe o moe, tuunawk to tui naek o sak; to pacoengah tuikhaw to thlung hoiah kraeng o let.
4 És mondta nekik Jákob: Testvéreim, honnan valók vagytok ti? És ők mondták: Choronból valók vagyunk mi.
Jakob mah tuutoep kaminawk khaeah, Nawkamyanawk naa hoiah maw nang zoh o? tiah lok a dueng. Nihcae mah, Haran hoiah kang zoh o, tiah pathim pae o.
5 És mondta nekik: Ismeritek-e Lábánt, Nochór fiát? És ők mondták: Ismerjük.
Nihcae khaeah, Nahor ih capa Laban to na panoek o maw? tiah a naa. Nihcae mah, Ka panoek o bae, tiah a naa o.
6 És mondta nekik: Békességben van-e? És ők mondták: Békességben; és íme, Ráchel, az ő leánya jön a juhokkal.
To pacoengah Jakob mah nihcae khaeah, Anih loe ngantui hmang maw? tiah a naa. Nihcae mah, Ngan a tui bae; khenah, a canu Rachel loe tuunawk hoi nawnto angzoh, tiah a naa o.
7 És ő mondta: Íme, még nagy a nap, nincs még ideje beterelni a nyájat, itassátok meg a juhokat és menjetek, legeltessetek.
Anih mah, Khenah, niduem ai vop; tuunawk huih han atue pha ai vop; tuunawk to tui nae o sak ah loe, rawkcak pacah o rae khae, tiah a naa.
8 De ők mondták: Nem tehetjük, amíg össze nem gyűlnek mind a nyájak, akkor elgördítik a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a juhokat.
Nihcae mah, Ka hui o mak ai vop; tuunawk to acuu boih moe, tuikhaw kraenghaih kalen parai thlung kangphaek takhoe pacoeng, tuunawk tui ka paek o ai karoek to ka caeh o thai mak ai, tiah a naa o.
9 Még beszélt velük és Ráchel jött a juhokkal, melyek atyjáéi voltak, mert pásztornő volt ő.
Nihcae hoi lok apaeh li naah, Rachel loe ampa ih tuunawk to huih moe, angzoh; anih loe tuutoep kami ah oh.
10 És volt, midőn meglátta Jákob Ráchelt, Lábánnak, anyja fivérének leányát és Lábánnak, anyja fivérének juhait, akkor odalépett Jákob és elgördítette a követ a kút szájáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
Jakob mah amno ih tangqoi Laban canu Rachel hoi amno ih thangqoi Laban ih tuunawk to hnuk naah, caeh moe, tuikhaw kraenghaih kalen parai thlung kangphaek to takhoe pae, amno ih thangqoi Laban ih tuunawk to tui a naeksak.
11 Megcsókolta Jákob Ráchelt és fölemelte hangját és sírt.
Jakob mah Rachel to mok moe, tha hoi qah.
12 És tudtára adta Jákob Ráchelnek, hogy az ő atyjának rokona ő és hogy Rebeka fia ő; az pedig futott és tudtára adta atyjának.
Jakob mah Rachel khaeah anih loe ampa ih nawkamya ah oh moe, Rebekah ih capa ah ohhaih kawng to a thuih pae; to pongah Rachel loe cawnh moe, ampa khaeah thuih pae.
13 És volt, midőn Lábán hallotta hírét Jákobnak, az ő nővére fiának, elébe futott, átölelte, megcsókolta és bevitte a házába; ő pedig elbeszélte Lábánnak mind a dolgokat.
Laban mah a tanuh ih capa Jakob kawng to thaih naah, anih tongh hanah karangah cawnh; takop moe, a mok pacoengah, angmah im ah a caeh haih. Jakob mah im ah phak naah, kangcoeng tangcae hmuennawk kawng to a thuih pae.
14 És mondta neki Lábán: Bizony csontom és húsom vagy te! És maradt nála egy teljes hónapig.
Laban mah anih khaeah, Nang loe ka thii ka ngan ah ni na oh, tiah a naa. Anih loe khrah to thung Laban khaeah oh.
15 Ekkor mondta Lábán Jákobnak: Vajon azért, mert rokonom vagy te, szolgálnál engem ingyen? Add tudtomra, mi legyen a béred?
Laban mah Jakob khaeah, Kai ih nawkamya ah na oh pongah, kai han tih tok doeh nang sah pae mak ai maw? Na toksakhaih atho to na thui ah, tiah a naa.
16 Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Léa, a kisebbik neve pedig Ráchel.
Laban loe canu hnetto tawnh; canu kacoeh ahmin loe Leah, canu kanawk ih ahmin loe Rachel.
17 Léa szemei azonban gyengék voltak, Ráchel pedig szép alakú és szép ábrázatú volt.
Leah loe mik hoih parai ai; toe Rachel loe kranghoih moe, palung han koiah oh.
18 És Jákob szerette Ráchelt; és mondta: Szolgállak téged hét évig Ráchelért, kisebbik leányodért.
Jakob loe Rachel to koeh moe, Nang han saning sarihto thung tok kang sak pae han, na canu kanawk Rachel to na paek ah, tiah a naa.
19 És mondta Lábán: Jobb, ha neked adom őt, mintha adom őt más férfinak; maradj nálam.
Laban mah anih to minawk kalah han ka paek pongah loe, nang han kang paek to hoih kue, tiah a naa. Kai khaeah mah om poe ah, tiah a naa.
20 És szolgált Jákob Ráchelért hét évig; és olyanok voltak szemeiben, mint egynéhány nap, mivelhogy szerette őt.
To pongah Rachel hak hanah saning sarihto thung tok a sak; toe Rachel to koeh pongah setta thung atue kalaem baktiah a poek.
21 És mondta Jákob Lábánnak: Add ide feleségemet, mert leteltek napjaim; hadd menjek be hozzá.
To pacoengah Jakob mah Laban khaeah, Ka zu na paek lai ah, ka toksakhaih atue doeh khawt boeh, anih hoi nawnto iih han ka koeh boeh, tiah a naa.
22 Erre egybegyűjtötte Lábán a helység összes embereit és csinált lakomát.
To pongah Laban mah to ahmuen ih kaminawk boih to kok moe, buh raenghaih a sak pae.
23 És volt este, vette leányát, Leát és bevitte őhozzá; ő pedig bement hozzá.
Toe niduem naah loe a canu Leah to zaeh moe, Jakob khaeah a caeh haih; anih to Jakob mah iih haih.
24 És Lábán odaadta neki Zilpót, az ő szolgálóját, Léa lányának szolgálóul.
Laban mah a tamna Zilpah to a canu Leah khenzawnkung ah paek.
25 És volt reggel, íme Léa az; akkor mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Nem-e Ráchelért szolgáltam nálad, miért csaltál meg?
Khenah, khawnbang khawnthaw ah loe, Leah ah oh pae ving; to pongah Jakob mah Laban khaeah, Tipongah hae tiah nang sak loe? Rachel han ah ni tok kang sak pae; tipongah kai nang ling loe? tiah a naa.
26 És mondta Lábán: Nem tesznek úgy a mi helységünkben, hogy odaadják az ifjabbikat az idősebb előtt.
Laban mah, Kaicae prae ah loe, Canu kacoeh sava sah ai naah, kanawk sava sah sai ai.
27 Töltsd ki ennek a hetét és odaadjuk neked amazt is, a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még másik hét évig.
Zu lakhaih ni sarihto boeng rae nasoe; to pacoengah saning sarihto toksah let ah, to naah canu kanawk doeh kang paek han, tiah a naa.
28 És Jákob úgy tett; kitöltötte emennek a hetét is azt neki adta Ráchelt, a leányát őneki feleségül.
Jakob loe to tiah toksak hanah oh let; Leah hoi ni sarihto thung oh hoi pacoengah, Laban mah a canu Rachel to zu ah paek.
29 És odaadta Lábán Ráchelnek, az ő leányának Bilhót, az ő szolgálóját, őneki szolgálóul.
Laban mah a tamna nongpata Billah to, a canu Rachel khenzawnkung tamna ah paek.
30 Bement (Jákob) Ráchelhez is és jobban szerette Ráchelt Leánál; és szolgált nála még másik hét évig.
Jakob mah Rachel to iih haih; anih mah Leah pongah Rachel to palung kue; to pacoengah Laban hanah saning sarihto thung toksak pae let.
31 Az Örökkévaló pedig látta, hogy Léa gyűlölt és megnyitotta méhét; Ráchel pedig magtalan volt.
Jakob mah Leah hnukma, tito Angraeng mah hnuk naah, anih ih caa im to paongh pae, toe Rachel loe caa kaak.
32 Léa fogant és fiat szült és elnevezte Rúbénnek, mert mondta: Bizony látta az Örökkévaló nyomorúságomat, mert most szeret majd az én férjem.
Leah loe zokpomh moe, capa maeto sak; kai patangkhanghaih Angraeng mah hnuk boeh, vaihi loe ka sava mah na palung tih boeh, tiah a poek pongah, a capa to Reuben, tiah ahmin phui.
33 Újra fogant és fiat szült és mondta: Mert meghallotta az Örökkévaló, hogy gyűlölt vagyok, azért adta nekem ezt is; és elnevezte Simonnak.
Anih loe zokpomh let moe, capa maeto sak; kai hnukmahaih to Angraeng mah ang panoek pae pongah, hae capa doeh ang paek let, tiah a thuih; to pongah Simeon, tiah ahmin sak.
34 Újra fogant és fiat szült és mondta: Most immár ragaszkodni fog hozzám férjem, mert szültem neki három fiút; azért nevezte el Lévinek.
Anih loe zokpomh let moe, capa maeto sak; ka sava hanah capa thumto ka sak pae boeh pongah, anih loe kai khaeah ni akap tih boeh, tiah a thuih. To pongah Levi, tiah ahmin sak.
35 Újra fogant és fiat szült és mondta: Immár hálát adok az Örökkévalónak, azért nevezte el Júdának. És többet nem szült.
Anih loe zokpomh let moe, capa maeto sak, to naah vaihi loe Angraeng to ka pakoeh han boeh, tiah a thuih; to pongah Judah, tiah ahmin sak. To pacoeng loe anih caa sah ai boeh.
