1 Mózes 23
1 És volt Sárának élete: százhuszonhét év; ezek Sára életévei.
Pea naʻe teau ma uofulu ma fitu ʻae taʻu ʻa Sela; ko e ngaahi taʻu eni ʻoe moʻui ʻa Sela;
2 És meghalt Sára Kirjász-Árbában, az Hebrón, Kánaán országában; és eljött Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa.
Pea naʻe pekia ʻa Sela ʻi Kesa ʻAlipa; ʻaia ko Hepeloni ʻi he fonua ko Kēnani pea naʻe haʻu ʻa ʻEpalahame ke tēngihia ʻa Sela, mo tangi koeʻuhi ko ia.
3 És fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől és szólt Chész fiaihoz, mondván:
Pea naʻe tuʻu ki ʻolunga ʻa ʻEpalahame ʻi he ʻao ʻo hono pekia, ʻo ne lea ki he fānau ʻa Heti, ʻo pehē,
4 Idegen és lakó vagyok és nálatok, adjatok nekem sírnak való birtokot nálatok, hadd temessem el halottamat magam elől.
“Ko e muli au mo e ʻāunofo ʻiate kimoutolu, tuku mai ha potu faʻitoka meiate kimoutolu, koeʻuhi ke u tanu ai hoku pekia mei hoku ʻao.”
5 És feleltek Chész fiai Ábrahámnak, mondván neki:
Pea leaange ʻae fānau ʻa Heti kia ʻEpalahame, ʻo pehē kiate ia:
6 Hallgass meg minket, Uram! Isten fejedelme vagy te mi közöttünk, sírjaink legkiválóbbjába temesd el halottadat; senki közülünk sem fogja megvonni az ő sírját te tőled, hogy eltemessed a te halottadat.
“E ʻEiki, ke ke fanongo mai kiate kimautolu, ko e ʻEiki lahi koe ʻiate kimautolu; ke ke faʻiteliha ki homau ngaahi fonualoto, ke fai ai ho pekia; ʻe ʻikai ha mau tokotaha ʻe taʻofi meiate koe hono fonualoto, ka ke fai ʻi ai ho pekia.”
7 Ábrahám pedig fölkelt és meghajolt az ország népe, Chész fiai előtt.
Pea tuʻu hake ʻa ʻEpalahame, ʻo tulolo ia ki he kakai ʻoe fonua, ʻio ki he fānau ʻa Heti.
8 És szólt hozzájuk mondván: Ha úgy akarjátok, hogy eltemessem halottamat magam elől, hallgassatok meg engem és könyörögjetek értem Efrónnál, Cóchár fiánál,
Pea lea ia kiate kinautolu, ʻo pehē, “Kapau ko homou loto ke u tanu hoku pekia mei hoku ʻao, pea mou fanongo mai; pea mou kole kia ʻEfilone ko e foha ʻo Sohaʻa, koeʻuhi ko au.
9 hogy adja nekem a Máchpéla barlangját, mely az övé, mely az ő mezeje végében van; teljes pénzért adja nekem közöttetek sírnak való birtokul.
Koeʻuhi ke ne tuku mai ʻae ʻana ʻi Makipila ʻoku ʻaʻana, pea ʻoku ʻi he potu ʻo ʻene ngoue; ke ne fakatau ia kiate au, ki he paʻanga ʻoku tatau mo ia, ke u maʻu ia ko hoku faʻitoka ʻiate kimoutolu.”
10 Efrón pedig ült Chész fiai között; és felelt Efrón, a chitti, Ábrahámnak, Chész fiai fülének hallatára, mindazok hallatára, akik bemennek az ő városának kapuján, mondván:
Pea naʻe nofo ʻa ʻEfilone fakataha mo e fānau ʻa Heti; pea leaange ʻa ʻEfilone ko e tangata Heti kia ʻEpalahame ʻi he ʻao ʻoe ngaahi fānau ʻa Heti, ʻio, ʻi he ʻao ʻoe kakai kotoa pē naʻe hū ʻi he matapā ʻoe kolo, ʻo pehē,
11 Nem, uram! hallgass meg engem; a mezőt neked adtam és a barlangot, mely benne van, neked adtam azt, népem fiai szeme előtt adtam azt neked; temesd el halottadat.
“Ko ʻeku ʻeiki, ʻe ʻikai; ka ke fanongo mai: ʻoku ʻoʻou ʻae ngoue, pea mo e ʻana ʻoku ʻi ai, te u foaki ia kiate koe; ʻi he ʻao ʻoe fānau ʻa hoku kakai ni, ʻoku ou foaki ia kiate koe, ke ke tanu ai ho pekia.”
12 És meghajolt Ábrahám az ország népe előtt.
Pea toe tulolo ʻa ʻEpalahame ki he kakai ʻoe fonua.
13 És szólt Efrónhoz az ország népének füle hallatára, mondván: Bárcsak meghallgatnál engem: megadom a pénzt a mezőért, vedd el tőlem, hogy hadd temessem el halottamat oda.
Pea lea ia kia ʻEfilone ʻi he ʻao ʻoe kakai ʻoe fonua, ʻo pehē, “Kapau ko ho loto ia, ʻoku ou kole kiate koe fanongo mai kiate au: te u ʻatu kiate koe ʻae paʻanga ki he ngoue; ke ke maʻu ia, pea teu tanu hoku pekia ʻi ai.”
14 És felelt Efrón Ábrahámnak, mondván neki:
Pea lea ʻa ʻEfilone kia ʻEpalahame, ʻo ne pehē kiate ia,
15 Uram, hallgass meg engem! Egy föld négyszáz sékel ezüstért, köztem és közted, mi az? Halottadat pedig temesd el.
“Ko ʻeku ʻeiki, ke ke fanongo mai; ʻoku tatau ʻae konga fonua mo e sikeli siliva ʻe fāngeau; ka koeʻumaʻā ia kiate au mo koe? Ko ia, ke ke tanu pe ho pekia.”
16 És elértette Ábrahám Efrónt és lemérte Ábrahám Efrónnak az ezüstöt, amelyről szólt Chész fiainak füle hallatára, négyszáz sékel ezüstöt, kelendőt a kereskedőnél.
Pea tokanga ʻa ʻEpalahame kia ʻEfilone; pea naʻe fua ʻe ʻEpalahame ʻae siliva kia ʻEfilone, ʻaia naʻa ne tala ʻi he ʻao ʻoe fānau ʻa Heti, ko e sikeli siliva ʻe fāngeau, ʻo hangē ko e lau ʻe he kau fakatau.
17 Így maradt Efrón mezeje, mely Máchpélában van, mely Mámré előtt van, a mező és a barlang, mely benne van és minden fa, mely a mezőn van, egész határában, köröskörül,
Pea ko e ngoue ʻa ʻEfilone, ʻaia naʻe ʻi Makipila, pea ofi ki Mamali, ko e ngoue, pea mo e ʻana ʻi ai, pea mo e ngaahi ʻakau ʻoku ʻi ai, ʻaia naʻe ʻi he veʻe ngoue kotoa pē, naʻe fakapapau ia,
18 Ábrahámé vétel gyanánt, Chész fiai szeme előtt, mindazok előtt, akik bemennek az ő városának kapuján,
Kia ʻEpalahame ko e tofiʻa, ʻi he ʻao ʻoe fānau ʻa Heti, ʻi he ʻao ʻo kinautolu kotoa pē naʻe hū ʻi he matapā ʻo hono kolo.
19 És aztán eltemette Ábrahám Sárát, az ő feleségét Máchpéla mezejének barlangjába, Mámré előtt, az Hebrón; Kánaán országában.
Pea hili ia, naʻe tanu ʻe ʻEpalahame hono uaifi ko Sela ʻi he ʻana ʻi he ngoue ʻo Makipila ʻoku hangatonu ki Mamili, ʻaia ko Hepeloni, ʻi he fonua ko Kēnani.
20 És maradt a mező, meg a barlang, mely benne van, Ábrahámé sírnak való birtokul Chész fiaitól.
Pea ko e ngoue, mo e ʻana naʻe ʻi ai naʻe fakapapau ia kia ʻEpalahame, ʻe he ngaahi foha ʻo Heti, ke ne maʻu ko hono faʻitoka.
