1 Mózes 21
1 Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
И Господ походи Сару, као што беше рекао и учини Господ Сари као што беше казао.
2 Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
Јер затрудне и роди Сара Авраму сина у старости његовој у исто време кад каза Господ.
3 És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
И Аврам надеде име сину који му се роди, ког му роди Сара, Исак.
4 És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
И обреза Аврам сина свог Исака кад би од осам дана, као што му заповеди Бог.
5 Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
А Авраму беше сто година кад му се роди син Исак.
6 És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
А Сара рече: Бог ми учини смех; ко год чује, смејаће ми се.
7 És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
И рече: Ко би рекао Авраму да ће Сара дојити децу? Ипак му родих сина у старости његовој.
8 És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
А кад дете дорасте да се одбије од сисе, учини Аврам велику гозбу онај дан кад одбише Исака од сисе.
9 És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
И Сара виде сина Агаре Мисирке, која га роди Авраму, где се подсмева;
10 És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
Па рече Авраму: Отерај ову робињу са сином њеним, јер син ове робиње неће бити наследник с мојим сином, с Исаком.
11 De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
А то Авраму би врло криво ради сина његовог.
12 És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
Али Бог рече Авраму: Немој да ти је криво ради детета и ради робиње твоје. Шта ти је год казала Сара, послушај; јер ће ти се у Исаку семе прозвати.
13 De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
Али ћу и од сина робињиног учинити народ, јер је твоје семе.
14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
И Аврам устав ујутру рано, узе хлеба и мешину воде, и даде Агари метнувши јој на леђа, и дете, и отпусти је. А она отишавши луташе по пустињи вирсавској.
15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
А кад неста воде у мешини, она баци дете под једно дрво,
16 Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
Па отиде колико се може стрелом добацити, и седе према њему; јер говораше: Да не гледам како ће умрети дете. И седећи према њему стаде гласно плакати.
17 És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
А Бог чу глас детињи, и анђео Божји викну с неба Агару, и рече јој: Шта ти је Агаро? Не бој се, јер Бог чу глас детињи оданде где је.
18 Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
Устани, дигни дете и узми га у наручје; јер ћу од њега учинити велик народ.
19 És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
И Бог јој отвори очи, те угледа студенац; и отишавши напуни мешину воде, и напоји дете.
20 És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
И Бог беше с дететом, те одрасте, и живеше у пустињи и поста стрелац.
21 És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
А живеше у пустињи Фарану. И мати га ожени из земље мисирске.
22 És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
У то време рече Авимелех и Фихол војвода његов Авраму говорећи: Бог је с тобом у свему што радиш.
23 azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
Закуни ми се сада Богом да нећеш преварити мене ни сина мог ни унука мог него да ћеш добро онако како сам ја теби чинио и ти чинити мени и земљи у којој си дошљак.
24 És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
А Аврам рече: Хоћу се заклети.
25 És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
Али Аврам прекори Авимелеха за студенац, који узеше на силу слуге Авимелехове.
26 És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
А Авимелех рече: Не знам ко је то учинио; нити ми ти каза, нити чух до данас.
27 És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
Тада Аврам узе оваца и говеда, и даде Авимелеху, и ухвати веру међу собом.
28 És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
А Аврам одлучи седам јагањаца из стада.
29 És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
А Авимелех рече Авраму: Шта ће оно седам јагањаца што си одлучио?
30 Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
А он одговори: Да примиш из моје руке оно седам јагањаца, да ми буде сведочанство да сам ја ископао овај студенац.
31 Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
Отуда се прозва оно место Вирсавеја, јер се онде заклеше обојица.
32 És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
Тако ухватише веру на Вирсавеји. Тада се диже Авимелех и Фихол војвода његов, и вратише се у земљу филистејску.
33 És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
А Аврам посади луг на Вирсавеји, и онде призва име Господа Бога Вечног.
34 És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
И Аврам живеше као дошљак у земљи филистејској много времена.
