1 Mózes 21
1 Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
Visitavit autem Dominus Saram, sicut promiserat: et implevit quae locutus est.
2 Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
Concepitque et peperit filium in senectute sua, tempore quo praedixerat ei Deus.
3 És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
Vocavitque Abraham nomen filii sui, quem genuit ei Sara, Isaac:
4 És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
et circumcidit eum octavo die, sicut praeceperat ei Deus,
5 Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
cum centum esset annorum: hac quippe aetate patris, natus est Isaac.
6 És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
Dixitque Sara: Risum fecit mihi Deus: quicumque audierit, corridebit mihi.
7 És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
Rursumque ait: Quis auditurus crederet Abraham quod Sara lactaret filium, quem peperit ei iam seni?
8 És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
Crevit igitur puer, et ablactatus est: fecitque Abraham grande convivium in die ablactationis eius.
9 És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
Cumque vidisset Sara filium Agar Aegyptiae ludentem cum Isaac filio suo, dixit ad Abraham:
10 És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
Eiice ancillam hanc, et filium eius: non enim erit heres filius ancillae cum filio meo Isaac.
11 De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
Dure accepit hoc Abraham pro filio suo.
12 És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
Cui dixit Deus: Non tibi videatur asperum super puero, et super ancilla tua: omnia quae dixerit tibi Sara, audi vocem eius: quia in Isaac vocabitur tibi semen.
13 De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
Sed et filium ancillae faciam in gentem magnam, quia semen tuum est.
14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
Surrexit itaque Abraham mane, et tollens panem et utrem aquae, imposuit scapulae eius, tradiditque puerum, et dimisit eam. Quae cum abiisset, errabat in solitudine Bersabee.
15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
Cumque consumpta esset aqua in utre, abiecit puerum subter unam arborem, quae ibi erat.
16 Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
Et abiit, seditque e regione procul quantum potest arcus iacere. dixit enim: Non videbo morientem puerum: et sedens contra, levavit vocem suam et flevit.
17 És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
Exaudivit autem Deus vocem pueri: vocavitque Angelus Dei Agar de caelo, dicens: Quid agis Agar? noli timere: exaudivit enim Deus vocem pueri de loco in quo est.
18 Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
Surge, tolle puerum, et tene manum illius: quia in gentem magnam faciam eum.
19 És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
Aperuitque oculos eius Deus: quae videns puteum aquae, abiit, et implevit utrem, deditque puero bibere.
20 És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
Et fuit cum eo: qui crevit, et moratus est in solitudine, factusque est iuvenis sagittarius.
21 És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
Habitavitque in deserto Pharan, et accepit illi mater sua uxorem de terra Aegypti.
22 És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
Eodem tempore dixit Abimelech, et Phicol princeps exercitus eius ad Abraham: Deus tecum est in universis quae agis.
23 azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
Iura ergo per Deum, ne noceas mihi, et posteris meis, stirpique meae: sed iuxta misericordiam, quam feci tibi, facies mihi, et terrae in qua versatus es advena.
24 És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
Dixitque Abraham: Ego iurabo.
25 És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
Et increpavit Abimelech propter puteum aquae quem vi abstulerunt servi eius.
26 És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
Responditque Abimelech: Nescivi quis fecerit hanc rem: sed et tu non indicasti mihi, et ego non audivi praeter hodie.
27 És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
Tulit itaque Abraham oves et boves, et dedit Abimelech: percusseruntque ambo foedus.
28 És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
Et statuit Abraham septem agnas gregis seorsum.
29 És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
Cui dixit Abimelech: Quid sibi volunt septem agnae istae, quas stare fecisti seorsum?
30 Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
At ille: Septem, inquit, agnas accipies de manu mea: ut sint mihi in testimonium, quoniam ego fodi puteum istum.
31 Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
Idcirco vocatus est locus ille Bersabee: quia ibi uterque iuravit.
32 És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
Et inierunt foedus pro puteo iuramenti.
33 És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
Surrexit autem Abimelech, et Phicol princeps exercitus eius, reversique sunt in terram Palaestinorum. Abraham vero plantavit nemus in Bersabee, et invocavit ibi nomen Domini Dei aeterni.
34 És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
Et fuit colonus terrae Palaestinorum diebus multis.
