1 Mózes 21
1 Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
And the LORD visited Sarah as he had said, and the LORD did to Sarah as he had spoken.
2 Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
For Sarah conceived and bore Abraham a son in his old age, at the set time of which God had spoken to him.
3 És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
And Abraham called the name of his son that was born to him, whom Sarah bore to him, Isaac.
4 És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
And Abraham circumcised his son Isaac, being eight days old, as God had commanded him.
5 Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
And Abraham was a hundred years old, when his son Isaac was born to him.
6 És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
And Sarah said, God hath made me to laugh, [so that] all that hear will laugh with me.
7 És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
And she said, Who would have said to Abraham, that Sarah shall nurse children? for I have borne him a son in his old age.
8 És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
And the child grew, and was weaned: and Abraham made a great feast the day that Isaac was weaned.
9 És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
And Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, which she had borne to Abraham, mocking.
10 És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
Wherefore, she said to Abraham, Cast out this bond-woman, and her son: for the son of this bond-woman shall not be heir with my son, [even] with Isaac.
11 De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
And the thing was very grievous in Abraham's sight, because of his son.
12 És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
And God said to Abraham, Let it not be grievous in thy sight, because of the lad, and because of thy bond-woman; in all that Sarah hath said to thee, hearken to her voice: for in Isaac shall thy seed be called.
13 De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
And also of the son of the bond-woman will I make a nation, because he [is] thy seed.
14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
And Abraham rose early in the morning, and took bread, and a bottle of water, and gave [it] to Hagar (putting [it] on her shoulder) and the child, and sent her away; and she departed, and wandered in the wilderness of Beer-sheba.
15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
And the water was spent in the bottle, and she cast the child under one of the shrubs.
16 Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
And she went, and sat her down over against [him], a good way off, as it were a bow-shot: for she said, Let me not see the death of the child. And she sat over against [him], and raised her voice, and wept.
17 És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
And God heard the voice of the lad: and the angel of God called to Hagar out of heaven, and said to her, What aileth thee, Hagar? fear not; for God hath heard the voice of the lad where he [is].
18 Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
Arise, lift up the lad, and hold him in thy hand: for I will make him a great nation.
19 És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
And God opened her eyes, and she saw a well of water: and she went, and filled the bottle with water, and gave the lad drink.
20 És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
And God was with the lad; and he grew, and dwelt in the wilderness, and became an archer.
21 És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
And he dwelt in the wilderness of Paran: and his mother took for him a wife out of the land of Egypt.
22 És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
And it came to pass at that time, that Abimelech, and Phichol the chief captain of his host, spoke to Abraham, saying, God [is] with thee in all that thou doest:
23 azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
Now therefore swear to me here by God, that thou wilt not deal falsely with me, nor with my son, nor with my son's son: [but] according to the kindness that I have done to thee, thou shalt do to me, and to the land in which thou hast sojourned.
24 És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
And Abraham said, I will swear.
25 És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
And Abraham reproved Abimelech, because of a well of water, which Abimelech's servants had violently taken away.
26 És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
And Abimelech said, I know not who hath done this thing: neither didst thou tell me, neither yet have I heard [of it], but to-day.
27 És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
And Abraham took sheep and oxen, and gave them to Abimelech: and both of them made a covenant.
28 És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
And Abraham set seven ewe-lambs of the flock by themselves.
29 És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
And Abimelech said to Abraham, What [mean] these seven ewe-lambs, which thou hast set by themselves?
30 Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
And he said, For [these] seven ewe-lambs shalt thou take from my hand, that they may be a witness to me, that I have digged this well.
31 Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
Wherefore he called that place Beer-sheba: because there they swore both of them.
32 És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
Thus they made a covenant at Beer-sheba: Then Abimelech arose, and Phichol the chief captain of his host, and they returned into the land of the Philistines.
33 És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
And [Abraham] planted a grove in Beer-sheba, and called there on the name of the LORD, the everlasting God.
34 És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
And Abraham sojourned in the land of the Philistines many days.
