1 Mózes 21
1 Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
Now, Yahweh, visited Sarah, as he had said, —And Yahweh did for Sarah as he had spoken.
2 Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
So, Sarah, conceived and bare, to Abraham, a son, for his old age, at the set time, of which God had spoken with him.
3 És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
And Abraham called the name of his son that was born to him, whom, Sarah, bare to him, Isaac.
4 És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
And Abraham circumcised Isaac his son, when eight days old, —as God commanded him.
5 Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
Now Abraham was a hundred years old, —when Isaac his son was born to him.
6 És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
And Sarah said, A laughing, hath God made for me, —Everyone that heareth will laugh with me.
7 És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
And she said—Who would have announced to Abraham, Sarah hath suckled children? yet have I borne a son, for his old age!
8 És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
And the child grew, and was weaned, —and Abraham made a great banquet, on the day of the weaning of Isaac.
9 És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
And Sarah saw the son of Hagar the Egyptian woman whom she had borne to Abraham laughing!
10 És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
So she said to Abraham, Cast out this bondwoman and her son, —for the son of this bondwoman must not inherit with my son with Isaac.
11 De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
And the word was very grievous in the eyes of Abraham, —on account of his son.
12 És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
And God said unto Abraham Let it not be grievous in thine eyes concerning the boy and concerning thy bondwoman, In all that Sarah may say unto thee, hearken to her voice, —For in Isaac, shall there be called to thee—a seed.
13 De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
Yet even the son of the bondwoman, will I appoint to become, a nation, because thy seed, he is.
14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
So Abraham rose up early in the morning—and took bread and a skin of water and gave unto hagar, —putting them on her shoulder and the child, and sent her forth, —so she went her way and wandered, in the desert of Beer-sheba.
15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
And the water out of the skin was spent, —so she cast the child under one of the shrubs;
16 Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
and went and sat her down over against him at a distance like as of such as draw the bow, for she said Let me not look upon the death of the child, —So she sat down over against him, and the boy lifted up his voice, and wept
17 És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
And God heard the voice of the boy, and a messenger of God called unto Hagar out of the heavens; and said to her, What aileth thee, Hagar? Do not fear, for God hath hearkened unto the voice of the boy where he is.
18 Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
Arise lift up the boy, and hold him up with thy hand, —for, a great nation, will I make him.
19 És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
And God opened her eyes, and she saw a well of water, —and went and filled the skin with water, and gave drink unto the boy
20 És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
And it came to pass that God was with the boy, and he grew, —and dwelt in the desert, and he became as he grew up, an archer,
21 És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
And he dwelt in the desert of Paran, —and his mother took him a wife out of the land of Egypt.
22 És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
And it came to pass at that time, that Abimelech, with Phicol chieftain of his host, spake unto Abraham, saying, —God, is with thee in all that, thou art doing.
23 azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
Now, therefore, swear to me by God, here, that thou wilt not deal falsely by me, nor by mine offspring, nor by my descendants, —according to the lovingkindness wherewith I have dealt with thee, shalt thou deal with me, and with the land wherein thou hast sojourned.
24 És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
And Abraham said, I, will swear.
25 És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
But Abraham reproved Abimelech, —on account of the well of water, which the servants of Abimelech had seized.
26 És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
And Abimelech said, I know not, who hath done this thing, —nor hast even thou, ever told me, nor have even I, ever heard, save to-day.
27 És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
And Abraham took sheep and oxen, and gave to Abimelech, —and they two solemnised a covenant
28 És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
So then Abraham set seven young sheep of the flock by them-selves,
29 És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
And Abimelech said unto Abraham, What, then mean these seven young sheep here, which thou hast set by themselves?
30 Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
And he said, The seven young sheep, shalt thou take at my hand, —that they may serve as my witness, that I digged this well.
31 Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
On this account, was the name of that place called Beer-sheba ["oath well"], —because there, had they two sworn.
32 És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
And when they had solemnised a covenant in Beer-sheba, —then arose Abimelech, with Phicol chief of his host, and returned unto the land of the Philistines.
33 És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
Then planted he a tamarisk tree in Beer-sheba, —and called there on the name of Yahweh the age-abiding GOD.
34 És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
So Abraham sojourned in the land of the Philistines many days.
