1 Mózes 21
1 Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
Now God visited Sarah as he had said, and did to Sarah as he had spoken.
2 Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
Sarah conceived, and bore Abraham a son in his old age, at the set time of which God had spoken to him.
3 És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
Abraham called his son who was born to him, whom Sarah bore to him, Isaac.
4 És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
Abraham circumcised his son, Isaac, when he was eight days old, as God had commanded him.
5 Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
Abraham was one hundred years old when his son, Isaac, was born to him.
6 És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
Sarah said, "God has made me laugh. Everyone who hears will laugh with me."
7 És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
She said, "Who would have said to Abraham, that Sarah would nurse children? For I have borne him a son in his old age."
8 És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
The child grew, and was weaned. Abraham made a great feast on the day that Isaac was weaned.
9 És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, whom she had borne to Abraham, mocking.
10 És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
Therefore she said to Abraham, "Cast out this slave woman and her son. For the son of this slave woman will not be heir with my son, Isaac."
11 De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
The thing was very grievous in Abraham's sight on account of his son.
12 És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
God said to Abraham, "Do not let it be grievous in your sight because of the boy, and because of your slave woman. In all that Sarah says to you, listen to her voice. For from Isaac will your descendants be called.
13 De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
And I will also make a great nation of the son of the slave woman, because he is your offspring."
14 És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
Abraham rose up early in the morning, and took food and a skin of water, and gave it to Hagar, putting it on her shoulder; and gave her the child, and sent her away. She departed, and wandered in the wilderness of Beersheba.
15 Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
The water in the skin was gone, and she shoved the boy under one of the shrubs.
16 Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
She went and sat down opposite him, a good way off, about a bow shot away. For she said, "Do not let me see the death of the boy." So she sat across from him, and he wept loudly.
17 És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
And God heard the voice of the boy, and the angel of God called to Hagar from the sky and said to her, "What troubles you, Hagar? Do not be afraid. For God has heard the voice of the boy where he is.
18 Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
Get up, lift up the boy, and hold him by your hand. For I will make him a great nation."
19 És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
God opened her eyes, and she saw a well of water. She went and filled the skin with water and gave the boy a drink.
20 És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
God was with the boy, and he grew. He lived in the wilderness, and became, as he grew up, an archer.
21 És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
He lived in the wilderness of Paran. His mother got a wife for him from the land of Egypt.
22 És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
It happened at that time, that Abimelech and Phicol the commander of his army spoke to Abraham, saying, "God is with you in all that you do.
23 azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
Now, therefore, swear to me here by God that you will not deal falsely with me, nor with my son, nor with my son's son. But according to the kindness that I have done to you, you shall do to me, and to the land in which you have lived as a foreigner."
24 És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
And Abraham said, "I swear."
25 És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
Abraham complained to Abimelech because of a water well, which Abimelech's servants had violently taken away.
26 És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
Abimelech said, "I do not know who has done this thing. Neither did you tell me, neither did I hear of it, until today."
27 És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
Abraham took sheep and cattle, and gave them to Abimelech, and the two of them made a covenant.
28 És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
Abraham set seven ewe lambs of the flock by themselves.
29 És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
Abimelech said to Abraham, "What do these seven ewe lambs which you have set by themselves mean?"
30 Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
He said, "You shall take these seven ewe lambs from my hand, that it may be a witness to me, that I have dug this well."
31 Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
Therefore he called that place Beersheba, because they both swore there.
32 És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
So they made a covenant at Beersheba. Abimelech rose up with Phicol, the commander of his army, and they returned into the land of the Philistines.
33 És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
And Abraham planted a tamarisk tree in Beersheba, and called there on the name of the LORD, the Everlasting God.
34 És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
Abraham lived as a foreigner in the land of the Philistines many days.
