1 Mózes 2
1 És elvégeztetett az ég és a föld és minden seregük.
Thus the heavens and the earth were finished, and all the host of them.
2 Elvégezte Isten a hetedik napon művét, melyet alkotott és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, melyet alkotott.
And on the seventh day God ended his work which he had made; and he rested on the seventh day from all his work which he had made.
3 És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon nyugodott meg minden művétől, melyet teremtett Isten és alkotott.
And God blessed the seventh day, and sanctified it: because that in it he had rested from all his work which God created and made.
4 Ez a keletkezése az égnek és a földnek, amidőn teremtettek, amely napon alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget.
These are the generations of the heavens and of the earth when they were created, in the day that Yhwh God made the earth and the heavens,
5 De semmi mezei növény sem volt a földön és semmi mezei fű sem sarjadt még, mert nem bocsátott esőt az Örökkévaló Isten a földre és ember sem volt, hogy megmunkálja a földek.
And every plant of the field before it was in the earth, and every herb of the field before it grew: for Yhwh God had not caused it to rain upon the earth, and there was not a man to till the ground.
6 De köd szállt föl a földről és megáztatta a föld egész színét.
But there went up a mist from the earth, and watered the whole face of the ground.
7 Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelt az orrába éltető lelket, és az ember lett élőlénnyé.
And Yhwh God formed man of the dust of the ground, and breathed into his nostrils the breath of life; and man became a living soul.
8 És ültetett az Örökkévaló Isten kertet Édenbe, kelet felől és odahelyezte az embert, akit alkotott.
And Yhwh God planted a garden eastward in Eden; and there he put the man whom he had formed.
9 És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre; az élet fája pedig a kert közepén volt, meg a jó és rossz tudásának fája.
And out of the ground made Yhwh God to grow every tree that is pleasant to the sight, and good for food; the tree of life also in the midst of the garden, and the tree of knowledge of good and evil.
10 És egy folyam jött ki Édenből; hogy áztassa a kertet; onnan pedig elágazott és lett négy főfolyóvá.
And a river went out of Eden to water the garden; and from thence it was parted, and became into four heads.
11 Az egyiknek neve Pisón, az, mely megkerüli Cháviló egész országát, ahol az arany van.
The name of the first is Pison: that is it which compasseth the whole land of Havilah, where there is gold;
12 És ezen országnak aranya jó; ott van a bedólách és a sóhámkő.
And the gold of that land is good: there is bdellium and the onyx stone.
13 A második folyó neve Gichón; az, mely megkerüli Kúsnak egész országát.
And the name of the second river is Gihon: the same is it that compasseth the whole land of Cush.
14 És a harmadik folyó neve Chiddekel, az, mely Ássúr keleti oldalán folyik; és a negyedik folyó a Perosz.
And the name of the third river is Hiddekel: that is it which goeth toward the east of Assyria. And the fourth river is Euphrates.
15 És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt.
And Yhwh God took the man, and put him into the garden of Eden to dress it and to keep it.
16 És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz;
And Yhwh God commanded the man, saying, Of every tree of the garden thou mayest freely eat:
17 de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél arról, mert amely napon eszel arról, meg kell halnod.
But of the tree of the knowledge of good and evil, thou shalt not eat of it: for in the day that thou eatest thereof thou shalt surely die.
18 És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt.
And Yhwh God said, It is not good that the man should be alone; I will make him an help meet for him.
19 Mert alkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját és az ég minden madarát, elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azt el, és bárminek nevezi el az ember az élőlényt, az legyen a neve.
And out of the ground Yhwh God formed every beast of the field, and every fowl of the air; and brought them unto Adam to see what he would call them: and whatsoever Adam called every living creature, that was the name thereof.
20 És adott az ember neveket minden baromnak, az ég madarának és a mező minden vadjának; de az ember számára nem talált segítőt, neki megfelelőt.
And Adam gave names to all cattle, and to the fowl of the air, and to every beast of the field; but for Adam there was not found an help meet for him.
21 Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe.
And Yhwh God caused a deep sleep to fall upon Adam, and he slept: and he took one of his ribs, and closed up the flesh instead thereof;
22 És alakította az Örökkévaló Isten a bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez.
And the rib, which Yhwh God had taken from man, made he a woman, and brought her unto the man.
23 Akkor mondta az ember: Ez immár csontomból való csont és húsomból való hús; azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett az.
And Adam said, This is now bone of my bones, and flesh of my flesh: she shall be called Woman, because she was taken out of Man.
24 Azért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté.
Therefore shall a man leave his father and his mother, and shall cleave unto his wife: and they shall be one flesh.
25 És mindketten meztelenek voltak, az ember és az ő felesége, de nem szégyenlették magukat.
And they were both naked, the man and his wife, and were not ashamed.
