1 Mózes 13
1 És fölment Ávrom Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé.
Pea naʻe ʻalu hake ʻa ʻEpalame mei ʻIsipite, ko ia, mo hono uaifi, mo ia kotoa pē naʻa ne maʻu, pea naʻa nau ō mo Lote, ki he feituʻu tonga.
2 Ávrom pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban.
Pea naʻe koloaʻia ʻaupito ʻa ʻEpalame ʻi he fanga manu, mo e siliva, mo e koula.
3 És ment állomásai szerint délről Bész-Élig, azon helyig, ahol a sátra volt eleinte, Bész-Él és Áj között,
Pea ʻalu ai pe ia ʻi hono fononga mei he feituʻu tonga ʻo aʻu ki Peteli, ki he potu naʻe tuʻu ai ʻa hono fale fehikitaki he kamataʻanga, ʻi he vahaʻa ʻo Peteli mo ʻAi:
4 az oltár helyére, melyet készített ott elsőízben; és hívta ott Ávrom az Örökkévaló nevét.
Ki he potu ʻoe ʻesifeilaulau, ʻaia naʻa ne tomuʻa fokotuʻu: pea naʻe ui ai ʻa ʻEpalame ki he huafa ʻo Sihova.
5 De Lótnak is, ki Ávrommal ment, voltak juhai, marhái és sátrai.
Pea naʻe maʻu ʻe Lote foki, ʻaia naʻe ō mo ʻEpalame, ʻae fanga sipi, mo e fanga manu, mo e ngaahi fale fehikitaki.
6 És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni.
Pea naʻe siʻi ʻae fonua kiate kinaua ke na nofo fakataha: he naʻe lahi ʻaupito ʻena meʻa, ko ia naʻe ʻikai ai te na faʻa nofo fakataha.
7 És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt.
Pea naʻe ai ha kē ʻi he kau tauhimanu ʻa ʻEpalame mo e kau tauhimanu ʻa Lote: pea naʻe kei nofo ʻae kakai Kēnani mo e kau Pelisi ʻi he fonua, ʻi he kuonga ko ia.
8 És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi.
Pea naʻe pehē ʻe ʻEpalame kia Lote, “ʻOku ou kole kiate koe, ke ʻoua naʻa ai ha kē ʻiate kitaua, pe ʻi heʻeku kau tauhimanu mo hoʻo kau tauhimanu; he ʻoku ta kāinga.
9 Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek.
ʻIkai ʻoku ʻi ho ʻao ʻae fonua kotoa? ʻOku ou kole kiate koe, ke mavahe koe ʻiate au: kapau te ke ʻi he toʻohema pea te u ʻalu au ki he toʻomataʻu; pea kapau te ke ʻalu ki he toʻomataʻu, pea te u ʻalu au ki he toʻohema.”
10 És fölvetette Lót szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész megáztatott, – mielőtt elpusztította az Örökkévaló Szodomát és Gomorrhát – olyan, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa Cóár felé.
Pea naʻe sio hake ʻa Lote, pea vakai ʻe ia ki he fonua fakalelei kotoa pē ʻo Sioatani, kuo lahi ʻae vai ʻi he potu kotoa pē. ʻI he teʻeki ke fakaʻauha ʻe Sihova ʻa Sotoma mo Komola, naʻe hangē ia ko e ngoue ʻa Sihova, ʻo tatau mo e fonua ko ʻIsipite, ʻi he halaifonua ki Soa.
11 És választotta Lót magának a Jordán egész környékét és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól.
Pea naʻe fili ʻe Lote maʻana, ʻae fonua tokalelei kotoa pē ʻo Sioatani; pea fononga ʻa Lote ki he feituʻu hahake: pea naʻe fakamāvae ʻakinaua.
12 Ávrom lakott Kánaán országában, Lót pedig lakott a környék városaiban és sátorozott Szodomáig.
Naʻe nofo ʻa ʻEpalame ʻi he fonua ko Kēnani, pea nofo ʻa Lote ʻi he ngaahi kolo ʻoe tokalelei, pea naʻa ne fokotuʻu hono fale fehikitaki ke hanga ki Sotoma.
13 Szodoma emberei pedig gonoszak és bűnösök voltak az Örökkévaló előtt, igen nagyon.
Ka naʻe kovi ʻae kakai ʻo Sotoma, pea angahala ʻaupito ʻi he ʻao ʻo Sihova.
14 Az Örökkévaló pedig mondta Ávromnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra;
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia ʻEpalame, hili ʻae māvae ʻa Lote meiate ia, “Tangaki hake ni ho mata, pea sio mei he potu ʻoku ke ʻi ai ki he tokelau mo e tonga, pea ki he hahake, mo hihifo:
15 mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre.
He ko e fonua kotoa pē ʻoku ke mamata ai, te u foaki ia kiate koe, pea ki ho hako ʻo lauikuonga.
16 És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható.
Pea te u fakatupu ho hako ke hangē ko e efu ʻoe kelekele: pea kapau ʻe faʻa lau ʻe ha tangata ʻae efu ʻoe kelekele, pehē, ʻe lau foki ʻa ho hako.
17 Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.
Tuʻu hake, pea ʻalu atu ʻi he fonua, ʻi hono lōloa mo hono māukupu ʻo ia he te u foaki ia kiate koe.”
18 És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hebrónban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak.
Pea naʻe toki hiki ʻe ʻEpalame hono fale fehikitaki, pea haʻu ʻo nofo ʻi he fonua tokalelei ʻo Mamili, ʻaia ʻoku ʻi Hepeloni, pea naʻe fokotuʻu ai ʻae ʻesifeilaulau kia Sihova.
