1 Mózes 13
1 És fölment Ávrom Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé.
So for Abram frå Egyptarland upp til Sudlandet med kona si og alt det han åtte, og Lot var med honom.
2 Ávrom pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban.
Og Abram var ovleg rik, både på bufe og på sylv og på gull.
3 És ment állomásai szerint délről Bész-Élig, azon helyig, ahol a sátra volt eleinte, Bész-Él és Áj között,
Sidan for han frå Sudlandet, dagsleid etter dagsleid, til dess han kom til Betel, til den staden som han fyrr hadde havt tjeldbudi si, millom Betel og Aj,
4 az oltár helyére, melyet készített ott elsőízben; és hívta ott Ávrom az Örökkévaló nevét.
der det altaret stod som han hadde bygt fyrste gongen han var der. Og der kalla Abram på Herren.
5 De Lótnak is, ki Ávrommal ment, voltak juhai, marhái és sátrai.
Men Lot, som fylgdest med Abram, hadde og sauer og naut og tjeldbuder.
6 És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni.
Og landet kunde ikkje føda deim, når dei budde i hop; dei hadde so mykje fe at dei kunde ikkje bu saman.
7 És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt.
So vart det trætta millom deim som gjætte for Abram og deim som gjætte for Lot. Og kananitarne og perizitarne budde då der i landet.
8 És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi.
Då sagde Abram med Lot: «Kjære deg, lat det ikkje vera trætta millom meg og deg, og millom mine hyrdingar og dine. Me er då brør!
9 Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek.
Hev du ikkje heile landet fyre deg? Skil då heller lag med meg! Tek du til vinstre, so skal eg taka til høgre, og tek du til høgre, so skal eg taka til vinstre.»
10 És fölvetette Lót szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész megáztatott, – mielőtt elpusztította az Örökkévaló Szodomát és Gomorrhát – olyan, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa Cóár felé.
Då skoda Lot ikring seg, og såg at heile Jordan-kverven, alt burtåt Soar, var rik på vatn yver alt, som Herrens hage, som Egyptarlandet - fyrr Herren lagde Sodoma og Gomorra i øyde.
11 És választotta Lót magának a Jordán egész környékét és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól.
Og Lot valde seg ut heile Jordan-kverven. So tok Lot austigjenom, og dei skildest frå einannan:
12 Ávrom lakott Kánaán országában, Lót pedig lakott a környék városaiban és sátorozott Szodomáig.
Abram vart buande i Kana’ans-land, og Lot budde i byarne i Jordan-kverven, og lægra alt burtåt Sodoma.
13 Szodoma emberei pedig gonoszak és bűnösök voltak az Örökkévaló előtt, igen nagyon.
Men mennerne i Sodoma var vonde, og synda groveleg mot Herren.
14 Az Örökkévaló pedig mondta Ávromnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra;
Og Herren sagde til Abram, etter Lot hadde skilt lag med honom: «Lat upp augo dine og sjå ikring deg frå den staden du stend, nordetter og sudetter og austetter og vestetter!
15 mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre.
For alt det landet du ser, vil eg gjeva deg og di ætt til æveleg tid.
16 És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható.
Og eg vil lata ætti di verta som dusti på jordi: kann nokon telja dusti på jordi, so kann dei og telja di ætt.
17 Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.
Upp, og far landet igjenom, so langt og so breidt som det er! For deg vil eg gjeva det.»
18 És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hebrónban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak.
So flutte Abram tjeldbuderne, og kom til eikelunden åt Mamre i Hebron. Der vart han buande, og bygde Herren eit altar.
