1 Mózes 11
1 És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű.
Erat autem terra labii unius, et sermonum eorumdem.
2 És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott.
Cumque proficiscerentur de oriente, invenerunt campum in terra Senaar, et habitaverunt in eo.
3 És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt.
Dixitque alter ad proximum suum: Venite, faciamus lateres, et coquamus eos igni. Habueruntque lateres pro saxis, et bitumen pro cæmento:
4 És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.
et dixerunt: Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cuius culmen pertingat ad cælum: et celebremus nomen nostrum antequam dividamur in universas terras.
5 És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai.
Descendit autem Dominus ut videret civitatem et turrim, quam ædificabant filii Adam,
6 És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak.
et dixit: Ecce, unus est populus, et unum labium omnibus: cœperuntque hoc facere, nec desistent a cogitationibus suis, donec eas opere compleant.
7 Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét.
Venite igitur, descendamus, et confundamus ibi linguam eorum, ut non audiat unusquisque vocem proximi sui.
8 És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését.
Atque ita divisit eos Dominus ex illo loco in universas terras, et cessaverunt ædificare civitatem.
9 Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.
Et idcirco vocatum est nomen eius Babel, quia ibi confusum est labium universæ terræ: et inde dispersit eos Dominus super faciem cunctarum regionum.
10 Ezek nemzetségei Sémnek; Sém száz éves volt, midőn nemzette Árpáchsodot, két évvel az özönvíz után.
Hæ sunt generationes Sem: Sem erat centum annorum quando genuit Arphaxad, biennio post diluvium.
11 És élt Sém, miután Árpáchsodot nemzette, ötszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixitque Sem postquam genuit Arphaxad, quingentis annis: et genuit filios et filias.
12 Árpáchsod pedig élt harmincöt évet, és nemzette Seláchot.
Porro Arphaxad vixit triginta quinque annis, et genuit Sale.
13 És élt Árpáchsod, miután Seláchot nemzette négyszázhárom évet és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixitque Arphaxad postquam genuit Sale, trecentis tribus annis: et genuit filios et filias.
14 Sélách pedig élt harminc évet, midőn nemzette Évert.
Sale quoque vixit triginta annis, et genuit Heber.
15 És élt Selách, miután Évert nemzette, négyszázhárom évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixitque Sale postquam genuit Heber, quadringentis tribus annis: et genuit filios et filias.
16 Éver pedig élt harmincnégy évet, midőn nemzette Peleget.
Vixit autem Heber triginta quatuor annis, et genuit Phaleg.
17 És élt Éver, miután Peleget nemzette, négyszázharminc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Et vixit Heber postquam genuit Phaleg, quadringentis triginta annis: et genuit filios et filias.
18 Peleg pedig élt harminc évet, midőn nemzette Reút.
Vixit quoque Phaleg triginta annis, et genuit Reu.
19 És élt Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixitque Phaleg postquam genuit Reu, ducentis novem annis, et genuit filios et filias.
20 Reú pedig élt harminckét évet, midőn nemzette Szerúgot.
Vixit autem Reu triginta duobus annis, et genuit Sarug.
21 És élt Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixit quoque Reu postquam genuit Sarug, ducentis septem annis: et genuit filios et filias.
22 Szerúg pedig élt harminc évet és nemzette Nóchórt.
Vixit vero Sarug triginta annis, et genuit Nachor.
23 És élt Szerúg, miután Nóchórt nemzette, kétszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixitque Sarug postquam genuit Nachor, ducentis annis: et genuit filios et filias.
24 Nóchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot.
Vixit autem Nachor viginti novem annis, et genuit Thare.
25 És élt Nóchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
Vixitque Nachor postquam genuit Thare, centum decem et novem annis: et genuit filios et filias.
26 Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront.
Vixitque Thare septuaginta annis, et genuit Abram et Nachor, et Aran.
27 És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. És Hóron nemzette Lótot.
Hæ sunt autem generationes Thare: Thare genuit Abram, Nachor, et Aran. Porro Aran genuit Lot.
28 De Hóron meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban.
Mortuusque est Aran ante Thare patrem suum, in terra nativitatis suæ in Ur Chaldæorum.
29 Ávrom pedig és Nóchór vettek maguknak feleséget: Ávrom feleségének neve: Szóráj és Nóchór feleségének neve Milkó, Hóron leánya, aki atyja volt Milkónak és atyja Jiszkónak.
Duxerunt autem Abram et Nachor uxores: nomen uxoris Abram, Sarai: et nomen uxoris Nachor, Melcha filia Aran patris Melchæ, et patris Ieschæ.
30 Szóráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke.
Erat autem Sarai sterilis, nec habebat liberos.
31 És vette Terách Ávromot, az ő fiát, és Lótot, Chóron fiát, az ő unokáját és Szórájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávromnak feleségét és elmentek velük UrKászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Chóronig és letelepedtek ott.
Tulit itaque Thare Abram filium suum, et Lot filium Aran, filium filii sui, et Sarai nurum suam, uxorem Abram filii sui, et eduxit eos de Ur Chaldæorum, ut irent in terram Chanaan: veneruntque usque Haran, et habitaverunt ibi.
32 Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Chóronban.
Et facti sunt dies Thare ducentorum quinque annorum, et mortuus est in Haran.
