Ezékiel 8

1 És volt a hatodik évben, a hatodik hóban, a hónap ötödikén – én a házamban ültem és előttem ültek Jehúda vénei – rámesett ott az Úrnak, az Örökkévalónak keze.

I det sjette Aar paa den femte Dag i den sjette Maaned da jeg sad i mit Hus og Judas Ældste sad hos mig, faldt den Herre HERRENS Haand paa mig.

2 És láttam, íme egy alak mint tűznek látszata, derekának látszatától lefelé tűz, s derekától felfelé mint fénynek a látszata, mint egy csillogó ércnek a színe.

Og jeg skuede, og se, der var noget ligesom en Mand; fra hans Hofter og nedefter var der Ild, og fra Hofterne og opefter saa det ud som straalende Lys, som funklende Malm.

3 És kinyújtott egy kézformát és megfogott engem hajam fürtjénél fogva; és fölvett egy szellem a föld és az ég közé és elvitt engem Jeruzsálembe isteni látomásokban a belső kapu bejáratához, amely északnak fordul, a hol helye volt a bosszantás bálványának, a bosszantónak.

Han rakte noget som en Haand ud og greb mig ved en Lok af mit Hovedhaar, og Aanden løftede mig op mellem Himmel og Jord og førte mig i Guds Syner til Jerusalem, til Indgangen til den indre Forgaards Nordport, hvor Nidkærhedsbilledet, som vakte Nidkærhed, stod.

4 És íme ott volt Izrael Istenének dicsősége, mint azon látomás, amelyet a síkságban láttam.

Og se, der var Israels Guds Herlighed; at se til var den, som jeg saa den i Dalen.

5 És szólt hozzám: Ember fia, emeld csak fel szemeidet észak felé! És felemeltem szemeimet észak felé és íme északra az oltár kapujától a bosszantás eme bálványa a bemenetnél.

Og han sagde til mig: »Menneskesøn, løft dit Blik mod Nord!« Jeg løftede mit Blik mod Nord, og se, norden for Alterporten stod Nidkærhedsbilledet, ved Indgangen.

6 És szólt hozzám: Ember fia, látod-e, mit cselekszenek ők? Azon nagy utálatosságokat, melyeket az Izrael házabeliek itt cselekesznek, hogy eltávolodjanak szentélyemtől? De még újra fogsz látni nagy utálatosságokat.

Og han sagde til mig: »Menneskesøn, ser du, hvad de gør? Store er de Vederstyggeligheder, Israels Hus øver her, saa jeg maa vige langt bort fra min Helligdom. Men du skal faa endnu større Vederstyggeligheder at se!«

7 És bevitt engem az udvar bejáratához, és láttam, íme egy lyuk a falban.

Saa førte han mig hen til Indgangen til Forgaarden.

8 És szólt hozzám: Ember fia, törd csak át a falat. Áttörtem a falat és íme egy ajtónyílás.

Og han sagde til mig: »Menneskesøn, bryd igennem Væggen!« Og da jeg brød igennem Væggen, saa jeg en Indgang.

9 És szólt hozzám: Gyere és lásd a gonosz utálatosságokat, amelyeket ők itt cselekszenek.

Og han sagde til mig: »Gaa ind og se, hvilke grimme Vederstyggeligheder de øver der!«

10 Bementem és láttam és íme mindenféle alakja undok csúszómászónak és baromnak és Izrael házának mindenféle bálványai a falra festve, köröskörül.

Og da jeg kom derind og skuede, se, da var alskens væmmelige Billeder af Kryb og Kvæg og alle Israels Hus's Afgudsbilleder indridset rundt om paa Væggen.

11 És hetven férfi Izrael házának vénei közül – Jáazanjáhú, Sáfán fia pedig közöttük állt – előttük állva és mindegyiknek tömjénzője a kezében és a tömjénfelhőnek illata felszállt.

Og halvfjerdsindstyve af Israels Hus's Ældste med Ja'azanja, Sjafans Søn, i deres Midte stod foran dem, hver med sit Røgelsekar i Haanden, medens Røgelseskyens Duft steg op.

12 És szólt hozzám: Láttad-e, ember fia, hogy mit cselekszenek Izrael házának vénei a sötétben, ki-ki az ő képes kamaráiban? Mert azt mondják: az Örökkévaló nem lát bennünket, elhagyta az Örökkévaló az országot.

Da sagde han til mig: »Ser du, Menneskesøn, hvad Israels Hus's Ældste øver i Mørke hver i sine Billedkamre? Thi de siger: HERREN ser intet, HERREN har forladt Landet!«

13 És szólt hozzám: Még újra fogsz látni nagy utálatosságokat, melyeket ők cselekszenek.

Og han sagde til mig: »Du skal faa endnu større Vederstyggeligheder at se, som de øver!«

14 És bevitt engem az Örökkévaló háza kapujának bejáratához, mely észak felé volt, és íme ott ülnek az asszonyok, siratva a Tammúzt.

Saa førte han mig hen til Indgangen til HERRENS Hus's Nordport, og se, der sad Kvinder og græd over Tammuz.

15 És szólt hozzám: Láttad-e, ember fia? Még újra fogsz látni ezeknél nagyobb utálatosságokat.

Og han sagde til mig: »Ser du det, Menneskesøn? Men du skal faa endnu større Vederstyggeligheder at se!«

16 És bevitt engem az Örökkévaló házának belső udvarába, és íme az Örökkévaló templomának bejáratánál, a csarnok és az oltár között, mintegy huszonöt férfi, hátukkal az Örökkévaló templomához, arcukkal pedig kelet felé, ők leborultak kelet felé a nap előtt.

Saa førte han mig hen til HERRENS Hus's indre Forgaard, og se, ved Indgangen til HERRENS Helligdom mellem Forhallen og Alteret var der omtrent fem og tyve Mænd; med Ryggen mod HERRENS Helligdom og Ansigtet mod Øst tilbad de Solen.

17 És szólt hozzám: Láttad-e, ember fia? Csekélység-e Izrael házának megcselekedni azon utálatosságokat, melyeket itt cselekedtek, hogy megtöltötték az országot erőszakkal, és újra megharagítottak engem? És íme orrukhoz nyújtják a vesszőt.

Og han sagde til mig: »Ser du det, Menneskesøn? Har Judas Hus ikke nok i at øve de Vederstyggeligheder her, siden de fylder Landet med Vold og krænker mig endnu mere? Se, hvor de sender Stank op i Næsen paa mig!

18 De én is haraggal fogok cselekedni, nem sajnálkozik a szemem és nem kímélek; nagy hangon kiáltanak fülem hallatára, de nem hallom őket.

Men derfor vil ogsaa jeg handle med dem i Vrede; jeg viser dem ingen Medynk eller Skaansel, og selv om de højlydt raaber mig ind i Øret, vil jeg ikke høre dem.«