Ezékiel 21
1 És lett hozzám az Örökkévalónak igéje, mondván:
Pea naʻe hoko mai kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,
2 Ember fia, fordítsd arcodat Jeruzsálem felé és szónokolj a szentélyek felől és prófétálj Izrael földjéről.
“Foha ʻoe tangata, fakahangatonu ho mata ki Selūsalema, pea tuku hoʻo lea ki he ngaahi potu tapu, pea kikite ki he fonua ʻo ʻIsileli,
3 És mondd Izrael földjének: Így szól az Örökkévaló, íme én ellened fordulok, kihúzom kardomat hüvelyéből, hogy kiirtsak belőled igazat és gonoszt.
Pea ke lea ki he fonua ʻo ʻIsileli, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova; “Vakai, ʻoku ou tuʻu au kiate koe, pea te u unuhi ʻae heletā mei hono ʻaiʻanga, pea te u motuhi meiate koe ʻae māʻoniʻoni, pea mo e angahala.
4 Mivelhogy kiirtok belőled igazat és gonoszt, azért kimegyen kardom hüvelyéből minden halandó ellen délvidéktől északig.
Pea ko ia, ko e meʻa ʻi heʻeku motuhi meiate koe ʻae māʻoniʻoni pea mo e angahala, ko ia, ʻe ʻalu atu ai ʻae heletā mei hono ʻaiʻanga, ki he kakano kotoa pē, mei he feituʻu tonga ʻo aʻu ki he tokelau:
5 És megtudja minden halandó, hogy én az Örökkévaló húztam ki kardomat hüvelyéből, nem tér többé vissza.
Koeʻuhi ke ʻilo ʻe he kakano kotoa pē, ko au, Sihova, kuo u unuhi ʻeku heletā mei hono ʻaiʻanga: pea ʻe ʻikai toe foki mai ia.”’
6 Te pedig, ember fia, nyögj megtört derékkal, és keserűséggel nyögj szemük láttára.
“Ko ia ʻe foha ʻoe tangata, ke ke toʻetoʻe ʻi honau ʻao, ʻi he langa ho fatu pea mo e mamahi.
7 És lesz, midőn szólnak hozzád, miért nyögsz te? mondjad: a hír miatt, mert jön, hogy megolvad minden szív és ellankadnak mind a kezek és eltompul minden szellem és mind a térdek vízként folynak szét; íme jön és megtörténik, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
Pea ʻe pehē, ʻoka nau ka lea kiate koe, ‘Ko e hā ʻoku ke toʻe ai?’ Te ke tali, ʻo pehē, ‘Koeʻuhi ko e ongoongo; koeʻuhi ʻoku haʻu ia: pea ʻe molū ʻae loto kotoa pē, pea ʻe vaivai ʻae nima kotoa pē, pea ʻe pongia ʻae laumālie kotoa pē, pea ʻe hangē ko e vai ʻae tui kotoa pē: vakai, ʻoku haʻu ia, pea ʻe fakahoko ia,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua.’”
8 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
Pea naʻe toe hoko mai kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,
9 Ember fia, prófétálj és szólj! Így szól az Úr: Mondjad: kard, kard megélesíttetett és megcsiszoltatott;
“Foha ʻoe tangata, kikite, pea ke pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova; Lea, “ko e heletā, ko e heletā, kuo fakamāsila, pea kuo fakangingila ia foki:
10 azért hogy mészárlást végezzen, élesíttetett meg, azért, hogy villogása legyen, csiszoltatott meg. Avagy örvendjünk? Fiamnak vesszeje az, megvet minden fát.
Kuo fakamāsila ia ke tāmate fakamanavahē; kuo fakangingila ia koeʻuhi ke ulo; pea ʻoku taau ai ia koā mo ʻetau fakavā? ʻOku taʻemamae ia ki he tokotoko ʻa hoku foha ʻo hangē ko e ʻakau kehe kotoa pē.
11 Adta azt csiszolásra, hogy marokba fogják; az a kard megélesíttetett és az csiszoltatott meg, hogy az öldöklőnek kezébe adják.
Pea kuo ne ʻatu ia ke fakangingila, koeʻuhi ke ngāue aki: kuo fakamāsila mo fakangingila ʻae heletā ni koeʻuhi ke ʻai ia ki he nima ʻoe tangata tāmate.”’
12 Kiálts és jajgass, ember fia, mert az fordul népem ellen, az Izraelnek minden fejedelmei ellen; a kardnak kiszolgáltatva lesznek népemmel együtt, azért üss a csípőre!
Tangi mo ʻioho, ʻe foha ʻoe tangata: koeʻuhi ʻe hoko ia ki hoku kakai, ʻe hoko ia ki he houʻeiki kotoa pē ʻo ʻIsileli: ʻe tō ʻae manavahē ki hoku kakai, ko e meʻa ʻi he heletā: ko ia ke ke si tenga.
13 Mert kipróbáltatott: Hát micsoda, ha nem lesz is megvető vessző, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
“Koeʻuhi ko e meʻa ʻahiʻahi ia; pea ko e hā ʻoka taʻemamae [ʻae heletā ]ki he tokotoko?” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻe ʻikai toe ʻi ai ia.
14 Te pedig, ember fia, prófétálj és csapj tenyeret tenyérhez: kétszeres lesz a kard, háromszoros, megölteknek kardja, az a nagy megölöttnek kardja, mely környékezi őket.
“Ko ia foki, ʻe foha ʻoe tangata, kikite, pea pasi ho nima, pea tuku ke foki mai ʻae heletā ko hono liunga tolu, ʻae heletā ʻoe tāmate: ko e heletā ia ʻoe kau tau kuo tāmateʻi, ko ia ia ʻoku hū atu ki honau ngaahi potu fale fakalilolilo.
15 Azért hogy szív csüggedjen és sokan legyenek az elbotlottak, minden kapuik ellen intéztem a kardnak suhintását; ha el van készítve villogásra, kicsiszolva mészárlásra.
Kuo u ʻai ʻae muʻa heletā ki honau ngaahi matapā, koeʻuhi ke vaivai ai honau loto, pea fakalahi ai honau maumauʻi: ʻOiauē! Kuo fakangingila, pea kuo fakamata ia ki he tāmate.
16 Rázkódjál ki, tarts jobbra, fordulj meg, tarts jobbra, ahova rendelve van az éled!
ʻAlu atu pe koe, ʻi ha hala, ki he nima toʻomataʻu, pe ki he toʻohema, ha potu pe ʻoku fakahanga ki ai ho mata.
17 És én is tenyeremet csapom tenyeremhez, lecsillapítom hevemet; én az Örökkévaló beszéltem.
Te u pasi tataha ʻeau, hoku nima; pea te u fakahoko kiate koe ʻa hoku tuputāmaki: Ko au Sihova, kuo u lea ʻaki eni.”
18 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
Naʻe toe hoko foki kiate au ʻae folofola ʻa Sihova, ʻo pehē,
19 Te pedig, ember fia, csinálj magadnak két utat, ahol jönni fog Bábel királyának kardja, egy országból induljon ki mind a kettő; és helyet szemelj ki, a városba vivő út elején szemeld ki.
“Ko eni foki, ʻe foha ʻoe tangata, tuʻutuʻuni ʻe koe ʻae hala ʻe ua, koeʻuhi ke haʻu ai ʻae heletā ʻoe tuʻi ʻo Papilone; ʻe ʻalu atu fakatouʻosi mei he fonua pe taha: pea ke fili ʻe koe ha potu, fili ia ʻi he tefito hala ʻaia ʻoku fakatau ki he kolo.
20 Utat csinálj, ahol jönni fog a kard Ammón fiainak Rabbája ellen, meg az erősített Jeruzsálemben levö Jehúda ellen.
Tuʻutuʻuni ha hala, koeʻuhi ke haʻu ai ʻae heletā ki Lapata ʻoe kau ʻAmoni, pea ki Siuta ʻi Selūsalema ʻaia kuo ʻāʻi.
21 Mert ott állt Bábel királya a váló úton, a két útnak elején, hogy jóslást tegyen: rázta a nyilakat, megkérdezte a teráfímot, megnézte a májat.
He naʻe tuʻu ʻae tuʻi ʻo Papilone ʻi he mangaʻi hala, ʻi he tefito ʻoe hala ʻe ua, ke talotalo: naʻa ne ngaohi ʻae ngahau ngingila, naʻa ne fakaongo ki he tamapua, pea naʻa ne sio ki he ʻate.
22 Jobbjáról volt a Jeruzsálemnek szóló jóslat, hogy elhelyezzen kosokat, hogy megnyissa száját ölésre, hogy fölemelje hangját riadásra, hogy elhelyezzen kosokat a kapuk ellen, hogy fölhányjon töltést, hogy építsen ostromtornyokat.
Naʻe ʻi hono nima toʻomataʻu ʻae talotalo koeʻuhi ko Selūsalema, ke fokotuʻu ʻae ngaahi ʻeikitau, ke fakamanga ʻae ngutu ʻi he tāmate, ke hiki hake ʻae leʻo ʻo kalanga, ke fokotuʻu ki hono ngaahi matapā ʻae ʻuluʻi sipi, ke tanu puke, pea ke langa ʻae kolo.
23 És olyan lesz nekik, mint hamis jóslat az ő szemükben, hisz hétszeres esküik vannak; holott ő emlékezetbe hozza a bűnt, hogy megfogassanak.
Pea ʻe hangē ia kiate kinautolu ʻoku taʻaloʻalo loi, ʻi honau ʻao, kiate kinautolu kuo fai ʻae fuakava; ka te ne fakamanatuʻi ʻae angahala ka nau moʻua.
24 Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: Mivel emlékezetbe hozzátok bűnötöket, amikor feltárulnak bűntetteitek, úgy hogy meglátszanak vétkeitek mind a ti cselekedeteitekben, mivel emlékezetbe juttok, kézzel fogattok meg.
“Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; Koeʻuhi kuo mou fai ke manatuʻi ʻa hoʻomou hia, ko e meʻa ʻi he hā mai ʻa hoʻomou fai kovi, ko ia kuo ha hoʻo angahala ʻi he meʻa kotoa pē ʻoku ke fai; koeʻuhi, kuo manatuʻi ʻakimoutolu, ko ia ʻe puke nima ai ʻakimoutolu.
25 Te pedig, gonosz megölni való, Izrael fejedelme, akinek eljött a napja, a végbűn idején.
“‘Pea ko koe, ʻae ʻeiki fakalielia mo angahala ʻi ʻIsileli, ʻaia kuo hoko hono ʻaho, ʻoka kakato ʻae fai angahala,
26 Így szól az Úr, az Örökkévaló: Vesd le a süveget, tedd le a koronát! Ez nem marad ez. Az alacsonyt magassá teszik, a magasat pedig alacsonnyá!
ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua; “Toʻo ʻae pale, pea toʻo ʻo ʻave mo e tatā fakatuʻi: ʻe ʻikai kei pehē ni; ka ʻe hakeakiʻi ia ʻaia ʻoku māʻulalo, pea fakatōkilalo ʻaia ʻoku māʻolunga.
27 Rommá, rommá, rommá teszem, ez sem lesz meg, míg nem jön az, akié az ítélet és neki adom.
Te u fulihi, fulihi, fulihi ia: pea ʻe ʻikai kei ʻi ai ia, kaeʻoua ke hoko mai ia ʻaia ʻoku totonu ke ne maʻu; pea te u foaki ia kiate ia.”’
28 Te pedig, ember fia, prófétálj és mondjad: Így szól az Úr, az Örökkévaló Ammón fiairól és gyalázásukról; mondjad: kard, kard, kivonva, mészárlásra csiszolva, pusztításra, hogy villogása legyen;
“Pea ko koe, Foha ʻoe tangata, kikite pea ke pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, ko e meʻa ki he kau ʻAmoni, pea ʻoku kau ki honau manukiʻi; ʻio, ke ke pehē ʻe koe, ‘Ko e heletā, ko e heletā kuo unuhi; kuo fakangingila ia ki ho tāmateʻi, he fakaʻauha ʻi heʻene ulo:
29 amikor neked hamisat láttak, amikor neked hazugságot jósoltak, hogy tesznek téged gonosz megölni valók nyakára, akiknek eljött a napjuk, a végbűn idején:
Lolotonga pe ʻoku nau kikite vaʻinga kiate koe, mo nau talotalo loi kiate koe, koeʻuhi ke ʻomi koe ki he kia ʻonautolu kuo tāmateʻi, ʻae angahala, ʻakinautolu kuo hokosia honau ʻaho ʻoka kakato ʻenau angahala.
30 visszateszik a hüvelyébe! Amely helyen teremtettél, eredeted országában ítéllek téged.
He te u fakafoki ia ki hono ʻaiʻanga? Te u fakamaauʻi koe ʻi he potu naʻe ngaohi ai koe, ʻi he fonua naʻa ke fanauʻi ai.
31 Kiontom rád haragomat, indulatom tüzét szítom ellened és adlak téged tüzes emberek, rontó kovácsok kezébe.
Pea te u lilingi atu hoku houhau kiate koe, te u ifi koe ʻi he kakaha ʻo hoku houhau, pea te u tukuange koe ki he nima ʻoe kakai fai kakaha mo poto, ke fakaʻauha koe.
32 A tűznek leszel eledelül, véred az ország közepén lesz, nem jutsz emlékezetbe; mert én az Örökkévaló beszéltem.
Te ke hoko koe ko e fefie ki he afi; ʻe ʻi he lotolotonga ʻoe fonua ho toto; pea ʻe ʻikai ʻaupito toe manatuʻi koe: he ko au ko Sihova, kuo u lea ki ai.”’”
