Ezékiel 2
1 És szólt hozzám: Ember fia, állj lábaidra, hogy beszéljek veled.
This was the appearance of the likeness of the glory of the Lord. And I saw and fell upon my face, and heard the voice of one speaking: and he said to me, Son of man, stand upon thy feet, and I will speak to thee.
2 És szellem szállt belém, a mint beszélt hozzám; az lábaimra állított, és hallottam a hozzám beszélőt.
And the Spirit came upon me, and took me up, and raised me, and set me on my feet: and I heard him speaking to me.
3 És szólt hozzám: Ember fia, küldeni akarlak Izraél fiaihoz, fellázadt nemzetekhez, a melyek fellázadtak ellenem, ők és atyáik elpártoltak tőlem egészen e mai napig.
And he said to me, Son of Man, I send thee forth to the house of Israel, them that provoke me; who have provoked me, they and their fathers to this day.
4 A fiak pedig kemény arczuak és makacs szívek – azokhoz akarlak téged küldeni; és szólj hozzájuk: így szól az Úr, az Örökkévaló!
And thou shalt say to them, Thus saith the Lord.
5 És ők akár hallgatnak rád, akár vonakodnak – mert engedetlenség háza ők – megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Whether then indeed they shall hear or fear, (for it is a provoking house, ) yet they shall know that thou art a prophet in the midst of them.
6 Te pedig, ember fia, ne félj tőlük s beszédjeiktől se félj mert csalánok és bogáncsok vannak veled és skorpiók mellett ülsz – beszédjeiktől ne félj és miattuk ne rettegj, mert engedetlenség háza ők.
And thou, son of man, fear them not, nor be dismayed at their face; (for they will madden and will rise up against thee round about, and thou dwellest in the midst of scorpions): be not afraid of their words, nor be dismayed at their countenance, for it is a provoking house.
7 Mondd el tehát szavaimat hozzájuk, akár hallgatnak rád, akár vonakodnak, mert csupa engedetlenség ők.
And thou shalt speak my words to them, whether they will hear or fear: for it is a provoking house.
8 Te pedig, ember fia, halljad azt, a mit én majd beszélek hozzád, ne légy engedetlen, mint az engedetlenség háza, nyisd ki szájadat és edd meg azt, amit neked adni fogok.
And thou, son of man, hear him that speaks to thee; be not thou provoking, as the provoking house: open thy mouth, and eat what I give thee.
9 És láttam, s íme egy kéz kinyújtva felém, s íme abban könyvtekercs.
And I looked, and behold, a hand stretched out to me, and in it a volume of a book.
10 És kiterítette előttem és az be volt írva elül és hátul, és megírva rajta siralmak, nyögés és jaj.
And he unrolled it before me: and in it the front and the back were written [upon]: and there was written [in it] Lamentation, and mournful song, and woe.
