Ezékiel 2

1 És szólt hozzám: Ember fia, állj lábaidra, hogy beszéljek veled.

I reče mi: “Sine čovječji, na noge se, da s tobom govorim!”

2 És szellem szállt belém, a mint beszélt hozzám; az lábaimra állított, és hallottam a hozzám beszélőt.

OI uđe u me duh, kako mi progovori, te me podiže na noge i ja čuh glas onoga koji mi govoraše.

3 És szólt hozzám: Ember fia, küldeni akarlak Izraél fiaihoz, fellázadt nemzetekhez, a melyek fellázadtak ellenem, ők és atyáik elpártoltak tőlem egészen e mai napig.

I reče mi: “Sine čovječji, šaljem te k sinovima Izraelovim, k narodu odmetničkom što se odvrže od mene. Oni i oci njihovi griješili su protiv mene sve do dana današnjega.

4 A fiak pedig kemény arczuak és makacs szívek – azokhoz akarlak téged küldeni; és szólj hozzájuk: így szól az Úr, az Örökkévaló!

Šaljem te k sinovima tvrdokorna pogleda i okorjela srca. Reci im: Ovako govori Jahve Gospod!

5 És ők akár hallgatnak rád, akár vonakodnak – mert engedetlenség háza ők – megtudják, hogy próféta volt közöttük.

I poslušali oni ili ne poslušali - rod su odmetnički - neka znaju da je prorok među vama.

6 Te pedig, ember fia, ne félj tőlük s beszédjeiktől se félj mert csalánok és bogáncsok vannak veled és skorpiók mellett ülsz – beszédjeiktől ne félj és miattuk ne rettegj, mert engedetlenség háza ők.

A ti, sine čovječji, ne boj ih se i ne plaši se riječi njihovih: 'Trnje te okružuje i sjediš među samim skorpijama.' Ne plaši se riječi njihovih i ne boj se nimalo njihova pogleda jer oni su rod odmetnički.

7 Mondd el tehát szavaimat hozzájuk, akár hallgatnak rád, akár vonakodnak, mert csupa engedetlenség ők.

Govori im moje riječi, poslušali oni ili ne poslušali, jer rod su odmetnički.

8 Te pedig, ember fia, halljad azt, a mit én majd beszélek hozzád, ne légy engedetlen, mint az engedetlenség háza, nyisd ki szájadat és edd meg azt, amit neked adni fogok.

A ti, sine čovječji, poslušaj što ću ti sada reći: Ne budi odmetnik kao što su oni rod odmetnički! Otvori usta i progutaj što ću ti sada dati!”

9 És láttam, s íme egy kéz kinyújtva felém, s íme abban könyvtekercs.

I pogledah, a to ruka k meni ispružena i u njoj, gle, svitak knjige.

10 És kiterítette előttem és az be volt írva elül és hátul, és megírva rajta siralmak, nyögés és jaj.

I razvi se knjiga preda mnom: bijaše ispisana izvana i iznutra, a u njoj napisano: “Naricanje! Jecanje! Jauk!”