Ezékiel 19
1 Te pedig hangoztass gyászdalt Izrael fejedelmeiről.
Moreover take thou up a lamentation for the princes of Israel,
2 És mondjad: Mily nőoroszlán a te anyád, oroszlánok közt hevert, fiatal oroszlánok közepette nevelte föl kölykeit;
And say, What is thy mother? A lioness: she lay down among lions, she nourished her whelps among young lions.
3 és nagyra nevelt egyet a kölykei közül, fiatal oroszlán lett és megtanult ragadományt ragadozni, embert evett.
And she brought up one of her whelps: it became a young lion, and it learned to catch the prey; it devoured men.
4 Hallottak róla nemzetek, vermükben fogatott meg és karikákon vitték Egyiptom országába.
The nations also heard of him; he was taken in their pit, and they brought him with chains unto the land of Egypt.
5 Midőn látta, hogy várakozott, de elveszett reménye, vett egyet kölykei közül, fiatal oroszlánná tette.
Now when she saw that she had waited, and her hope was lost, then she took another of her whelps, and made him a young lion.
6 Ez járt oroszlánok közepette, fiatal oroszlán lett és megtanult ragadományt ragadozni, embert evett.
And he went up and down among the lions, he became a young lion, and learned to catch the prey, and devoured men.
7 Pusztította palotáikat és rommá tette városaikat, és elpusztult az ország meg teljessége, ordítása hangjától.
And he knew their desolate palaces, and he laid waste their cities; and the land was desolate, and the fulness thereof, by the noise of his roaring.
8 És elhelyezkedtek ellene nemzetek köröskörül a tartományokból és kiterítették rá hálójukat, vermükben megfogatott;
Then the nations set against him on every side from the provinces, and spread their net over him: he was taken in their pit.
9 és ketrecbe tették karikákon és elvitték őt Bábel királyához, várba vitték, azért hogy hangja többé ne hallassék Izrael hegyein.
And they put him in ward in chains, and brought him to the king of Babylon: they brought him into holds, that his voice should no more be heard upon the mountains of Israel.
10 Anyád olyan, mint a szőlőtő, véreddel a víz mellé ültetve, termékeny és lombos volt a sok víztől.
Thy mother is like a vine in thy blood, planted by the waters: she was fruitful and full of branches by reason of many waters.
11 És voltak neki hatalmas vesszői, uralkodók pálcáira valók; és egynek a termete kimagasodott a lombozat fölött és látható volt magasságában ágai sokaságával.
And she had strong rods for the sceptres of them that bare rule, and her stature was exalted among the thick branches, and she appeared in her height with the multitude of her branches.
12 De kiszakíttatott haragban, a földre vettetett, és a keleti szél elszárította gyümölcsét; leváltak és elszáradtak hatalmas vesszői, tűz emésztette meg.
But she was plucked up in fury, she was cast down to the ground, and the east wind dried up her fruit: her strong rods were broken and withered; the fire consumed them.
13 És most a pusztába van ültetve, száraz és szomjas földbe.
And now she is planted in the wilderness, in a dry and thirsty ground.
14 És tűz csapott ki ágainak vesszejéből, megemésztette gyümölcsét, és nem volt többé benne hatalmas vessző, uralkodásra való pálca. Gyászdal az, lett is gyászdallá.
And fire is gone out of a rod of her branches, which hath devoured her fruit, so that she hath no strong rod to be a sceptre to rule. This is a lamentation, and shall be for a lamentation.
