Ezékiel 17

1 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

2 Ember fia, adj fel egy rejtvényt és mondj egy példázatot Izrael házáról.

3 És mondjad: így szól az Úr, az Örökkévaló. A nagy sas, a nagy szárnyú, hosszú tollú, teli tollazatú, melynek tarka a színe, eljött a Libazonba és elvette a cédrusnak sudarát;

4 gallyainak legfelsőbbjét letépte és elvitte kalmárok országába, kereskedők városában helyezte el.

5 És vett az ország vetéséből és vetésre való mezőbe tette, elvitte nagy víz mellé, fűzfaképen helyezte el.

6 Kisarjadt és terjeszkedő szőlőtővé lett, alacsony termetűvé úgy hogy ágai hozzáhajoltak és gyökerei alatta voltak; és szőlőtővé lett, vesszőket hajtott és ágacskákat eresztett.

7 De volt egy nagy sas, nagy szárnyú és sok tollozatú és íme, ez a szőlőtő feléje görbítette gyökereit és ágait hozzá eresztette, hogy őt itassa, ültetvénye ágyaiból.

8 Jó mezőre, nagy víz mellé van ültetve, hogy lombot hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy pompás szőlőtővé váljék.

9 Mondjad, így szól az Úr, az Örökkévaló: fog-e boldogulni? nemde ki fogja szakítani gyökereit és gyümölcsét lemetszi, hogy elszáradjon, minden kisarjadt levele el fog száradni; és nem nagy karral és sok néppel kell őt kirántani gyökereiből.

10 Íme el van ültetve, vajon fog-e boldogulni? Nemde, amint a keleti szél éri, száradva elszárad, sarjadása ágyain fog elszáradni.

11 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

12 Mondjad csak az engedetlenség házának: nemde tudjátok, mik ezek? Mondjad: Íme eljött Bábel királya Jeruzsálembe és elvitte királyát és nagyjait és vitte őket magához Bábelbe.

13 És vett; a királyi magzatból és kötött vele szövetséget és eskübe fogadta és az ország vezéreit elvitte,

14 hogy alacsony királyság legyen, hogy föl ne emelkedjék, megőrizve az ő szövetségét, hogy az fennálljon.

15 De fellázadt ellene, követet küldve Egyiptomba, hogy adjanak neki lovakat és sok népet; vajon fog-e boldogulni, megmenekül-e aki ezeket teszi? Szövetséget bontott föl, és megmeneküljön:

16 hogy én élek, úgymond az Úr, az Örökkévaló, bizony azon király székhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megvetette és akinek szövetségét fölbontotta, ő nála, Bábel közepén fog meghalni.

17 És nem nagy hadsereggel és sok gyülekezettel fog vele együttműködni Fáraó a háborúban, mikor sáncot hánynak föl és ostromtornyokat építenek, sok lélek kiirtására.

18 Hisz megvetette az esküt, fölbontva a szövetséget, és íme kezét adta és mindezeket tette: nem fog megmenekülni.

19 Azért, úgymond az Úr, az Örökkévaló, ahogy élek, bizony az én eskümet, melyet megvetett és szövetségemet, melyet fölbontott, fejére hárítom.

20 És kiterítem rá hálómat és megfogatik varsámban és elviszem őt Bábelbe és ítéletre szállok ott vele hűtlenségéért, mellyel hűtlenkedett irántam.

21 És mind a szökevényei, minden csapatjában, kard által fognak elesni, és a megmaradottak minden szélnek fognak elszóratni; és megtudjátok, hogy én az Örökkévaló beszéltem.

22 Így szól az Úr, az Örökkévaló: Majd veszek én a cédrusnak magas sudarából és elültetem; legfelsőbb gallyaiból egy gyengét tépek le, és majd elplántálom én magas, ormos hegyre.

23 Izraelnek magasságos hegyén fogom elplántálni, hogy lombot hajtson és gyümölcsöt teremjen és pompás cédrussá váljék; és majd lakik alatta minden madár, minden szárnyas, ágai árnyékában laknak.

24 És megtudják a mezőnek fái mind, hogy én az Örökkévaló alacsonyítottam le a magas fát, emeltem föl az alacsony fát, szárasztottam el a viruló fát és virágoztattam föl a száradt fát; én az Örökkévaló beszéltem és megteszem.