Ezékiel 16
1 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
Et factus est sermo Domini ad me, dicens:
2 Ember fia, tudasd Jeruzsálemmel az ő utáIatosságait.
Fili hominis notas fac Ierusalem abominationes suas:
3 És szólj: Így szól az Úr, az Örökkévaló Jeruzsálemhez: Eredeted és születésed a kánaáninak országából való; atyád emóri és anyád chittita nő.
et dices: Hæc dicit Dominus Deus Ierusalem: Radix tua, et generatio tua de terra Chanaan: pater tuus Amorrhæus, et mater tua Cethæa.
4 Születésed pedig: amely napon születtél, nem metszetett el köldököd, vízben nem fürösztettél tisztítás végett, sózni nem sózattál meg és pólyázni nem pólyáztattál be.
Et quando nata es in die ortus tui non est præcisus umbilicus tuus, et aqua non es lota in salutem, nec sale salita, nec involuta pannis.
5 Szem nem sajnálkozott rajtad, hogy tettek volna veled egyet is ezek közül, megkönyörülve rajtad; hanem eldobattál a mező színére, mert lélek megutált téged, amely napon születtél.
Non pepercit super te oculus ut faceret tibi unum de his, misertus tui: sed proiecta es super faciem terræ in abiectione animæ tuæ, in die qua nata es.
6 Ekkor elmentem melletted és láttalak véredben fetrengve és mondtam neked: véredben élj, és mondtam neked: véredben élj!
Transiens autem per te, vidi te conculcari in sanguine tuo. Et dixi tibi cum esses in sanguine tuo: Vive: dixi, inquam, tibi in sanguine tuo: Vive.
7 Sok ezerré mint a mező növényét tettelek, gyarapodtál és naggyá lettél és a díszek díszébe jutottál; az emlők megszilárdultak, hajad megnőtt, de meztelen és mezítelen voltál.
Multiplicatam quasi germen agri dedi te: et multiplicata es, et grandis effecta, et ingressa es, et pervenisti ad mundum muliebrem: ubera tua intumuerunt, et pilus tuus germinavit: et eras nuda, et confusione plena.
8 Elmentem melletted és láttalak s íme itt az időd, a szerelem ideje és rád terítettem ruhám szárnyát és befedtem meztelenségedet; megesküdtem neked és szövetségre léptem veled, úgymond az Úr az Örökkévaló, és enyém lettél.
Et transivi per te, et vidi te: et ecce tempus tuum, tempus amantium: et expandi amictum meum super te, et operui ignominiam tuam. Et iuravi tibi, et ingressus sum pactum tecum: ait Dominus Deus: et facta es mihi.
9 És megfürösztöttelek vízben és leöblítettem rólad véredet és megkentelek olajjal;
Et lavi te aqua, et emundavi sanguinem tuum ex te: et unxi te oleo.
10 felöltöztettelek hímes ruhába, felsaruztalak táchásbőrrel és felkötöttem rád bysszust és selyemmel takartalak be:
Et vestivi te discoloribus, et calceavi te ianthino: et cinxi te bysso, et indui te subtilibus.
11 és feldíszítettelek dísszel, karperecet adtam kezeidre és láncot a nyakadra.
Et ornavi te ornamento, et dedi armillas in manibus tuis, et torquem circa collum tuum.
12 Gyűrűt adtam orrodra, karikákat füleidbe és pompás koronát fejedre.
Et dedi inaurem super os tuum, et circulos auribus tuis, et coronam decoris in capite tuo.
13 Díszítetted magadat arannyal és ezüsttel, öltözeted bysszus, selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél és szép voltál igen nagyon és királyságra voltál alkalmas.
Et ornata es auro, et argento, et vestita es bysso, et polymito, et multicoloribus: similam, et mel, et oleum comedisti, et decora facta es vehementer nimis: et profecisti in regnum.
14 És hírnév terjedt rólad a nemzetek közt szépséged miatt, mert tökéletes volt az én ékességem által, melyet rádtettem, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
Et egressum est nomen tuum in Gentes propter speciem tuam: quia perfecta eras in decore meo, quem posueram super te, dicit Dominus Deus.
15 De elbizakodtál szépséged által és paráználkodtál hírnevednél fogva és kiöntötted paráznaságodat minden arra menőnek, hogy övé legyen.
Et habens fiduciam in pulchritudine tua fornicata es in nomine tuo: et exposuisti fornicationem tuam omni transeunti ut eius fieres.
16 És vettél ruháidból és készítettél magadnak tarka magaslatokat és paráználkodtál rajtuk: ilyesmi nem esett meg és nem lesz.
Et sumens de vestimentis tuis fecisti tibi excelsa hinc inde consuta: et fornicata es super eis, sicut non est factum, neque futurum est.
17 És vetted pompás holmidat, az én aranyomból és ezüstömből, amelyet adtam neked és készítettél magadnak férfiképeket és paráználkodtál velük,
Et tulisti vasa decoris tui de auro meo, atque argento meo, quæ dedi tibi: et fecisti tibi imagines masculinas, et fornicata es in eis.
18 És vetted a te hímes ruháidat és betakartad őket; s olajomat és tömjénemet eléjük adtad.
Et sumpsisti vestimenta tua multicoloria, et operuisti illas: et oleum meum, et thymiama meum posuisti coram eis.
19 És kenyeremet, amelyet neked adtam – lánglisztet, olajat és mézet adtam enned – azt eléjük adtad kellemes illatul s így volt, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
Et panem meum, quem dedi tibi, similam, et oleum, et mel, quibus enutrivi te, posuisti in conspectu eorum in odorem suavitatis, et factum est, ait Dominus Deus.
20 És vetted fiaidat és leányaidat, akiket szültél nekem és levágtad őket számukra eledelül; vajon kevés volt-e a te paráznaságodból,
Et tulisti filios tuos, et filias tuas, quas generasti mihi: et immolasti eis ad devorandum. Numquid parva est fornicatio tua?
21 hogy leölted fiaimat is és odaadtad, tűzön átvezetve őket számukra.
Immolasti filios meos, et dedisti, illos consecrans, eis.
22 És mind a te utálatosságaid és paráznaságaid mellett nem emlékeztél meg ifjúkorod napjairól, amidőn meztelen és mezítelen voltál, véredben fetrengő voltál.
Et post omnes abominationes tuas, et fornicationes, non es recordata dierum adolescentiæ tuæ, quando eras nuda, et confusione plena, conculcata in sanguine tuo.
23 És volt mind a te gonosztetteid után, jaj, jaj neked, úgymond az Úr, az Örökkévaló –
Et accidit post omnem malitiam tuam (væ, væ tibi, ait Dominus Deus)
24 építettél magadnak boltozatot és készítettél magadnak magaslatot minden piacon;
et ædificasti tibi lupanar, et fecisti tibi prostibulum in cunctis plateis.
25 minden út elején építetted magaslatodat, utálattá tetted szépségedet és szétterpesztetted lábaidat minden aramenőnek és szaporítottad paráznaságaidat.
Ad omne caput viæ ædificasti signum prostitutionis tuæ: et abominabilem fecisti decorem tuum: et divisisti pedes tuos omni transeunti, et multiplicasti fornicationes tuas.
26 Paráználkodtál Egyiptom fiai, nagytestű szomszédaid felé és szaporítottad paráználkodásaidat, hogy megharagíts engem.
Et fornicata es cum filiis Ægypti vicinis tuis magnarum carnium: et multiplicasti fornicationem tuam ad irritandum me.
27 És íme kinyújtottam kezemet ellened és megcsökkentettem illetményedet és odaadtalak gyűlölőidnek dühébe, a filiszteusok leányainak, akik szégyenkeznek a te fajtalan utad miatt.
Ecce ego extendam manum meam super te, et auferam iustificationem tuam: et dabo te in animas odientium te filiarum Palæstinarum, quæ erubescunt in via tua scelerata.
28 És paráználkodtál Assúr fiai felé, mivelhogy nem laktál jól; paráználkodtál velük és nem is laktál jól.
Et fornicata es in filiis Assyriorum, eo quod necdum fueris expleta: et postquam fornicata es, nec sic es satiata.
29 És megsokasítottad paráználkodásodat a kalmárok országa, Kaszdím felé, de ezzel sem laktál jól.
Et multiplicasti fornicationem tuam in Terra Chanaan cum Chaldæis: et nec sic satiata es.
30 Mi hervatag a te szíved, úgymond az Úr, az Örökkévaló, midőn mindezeket cselekedted, önhatalmú paráznanőnek cselekedeteit!
In quo mundabo cor tuum, ait Dominus Deus; cum facias omnia hæc opera mulieris meretricis, et procacis?
31 Midőn építetted boltozatodat minden út elején és magaslatodat készítetted minden piacon, és nem voltál olyan mint parázna nő, megvetve a paráznabért.
Quia fabricasti lupanar tuum in capite omnis viæ, et excelsum tuum fecisti in omni platea: nec facta es quasi meretrix fastidio augens pretium,
32 Házasságtörő asszony te, aki férje mellett idegeneket vesz el.
sed quasi mulier adultera, quæ super virum suum inducit alienos.
33 Mind a parázna nőknek adnak ajándékot, te pedig ajándékaidat adtad mind a szeretőidnek és megvesztegetted őket, hogy hozzád jöjjenek mindenünnen, a te paráznaságoddal.
Omnibus meretricibus dantur mercedes: tu autem dedisti mercedes cunctis amatoribus tuis, et dona donabas eis ut intrarent ad te undique ad fornicandum tecum.
34 Így történt veled a paráználkodásodban ellenkezője az asszonyoknak, utánad ugyanis nem paráználkodtak; és midőn paráznabért adtál, de neked nem adatott paráznabér, így lettél ellenkezőjükké.
Factumque est in te contra consuetudinem mulierum in fornicationibus tuis, et post te non erit fornicatio: in eo enim quod dedisti mercedes, et mercedes non accepisti, factum est in te contrarium.
35 Azért, paráznanő te, halljad az Örökkévaló igéjét.
Propterea meretrix audi verbum Domini.
36 Így szól az Úr, az Örökkévaló, mivelhogy kiömlött az érced és feltáródott szemérmed a szeretőid felé omló paráználkodásaidban és mind a te utálatos bálványaid miatt és gyermekeid elontott vére fejében, akiket nekik adtál:
Hæc dicit Dominus Deus: Quia effusum est æs tuum, et revelata est ignominia tua in fornicationibus tuis super amatores tuos, et super idola abominationum tuarum in sanguine filiorum tuorum, quos dedisti eis:
37 azért íme én összegyűjtöm szeretőidet mind, akiknek kellemes voltál és mindazokat, akiket szerettél, azokkal együtt, akiket gyűlöltél, összegyűjtöm őket ellened mindenünnen és föltárom előtted szemérmedet, hogy lássák egész szemérmedet.
Ecce ego congregabo omnes amatores tuos, quibus commista es, et omnes, quos dilexisti cum universis, quos oderas: et congregabo eos super te undique, et nudabo ignominiam tuam coram eis, et videbunt omnem turpitudinem tuam.
38 És ítélek fölötted, amint télnek házasságtörő és vérontó nők fölött és harag meg bosszú vérévé teszlek.
Et iudicabo te iudiciis adulterarum, et effundentium sanguinem: et dabo te in sanguinem furoris et zeli.
39 És kezükbe adlak téged és lerombolják boltozatodat és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik díszes ékszereidet; és otthagynak meztelenül és mezítelenül.
Et dabo te in manus eorum, et destruent lupanar tuum: et demolientur prostibulum tuum: et denudabunt te vestimentis tuis, et auferent vasa decoris tui: et derelinquent te nudam, plenamque ignominia:
40 És fölhoznak ellened gyülekezetet és megköveznek téged kővel és összevagdalnak téged kardjaikkal.
et adducent super te multitudinem, et lapidabunt te lapidibus, et trucidabunt te gladiis suis.
41 És elégetik házaidat tűzben és végeznek rajtad büntetést sok asszony szeme láttára; és megszüntetem parázna létedet, és paráznabért sem fogsz többé adni.
Et comburent domos tuas igni, et facient in te iudicia in oculis mulierum plurimarum: et desines fornicari, et mercedes ultra non dabis.
42 És csillapítom az én hevemet rajtad és eltávozik bosszúságom tőled, és megnyugszom és nem haragszom többé.
Et requiescet indignatio mea in te: et auferetur zelus meus a te, et quiescam, nec irascar amplius.
43 Mivelhogy nem emlékeztél meg ifjúkorod napjairól és mindezekkel haragot okoztál nekem, tehát én is lám utadat fejedre hárítom, úgymond az Úr, az Örökkévaló; avagy nem cselekedted-e a fajtalanságot mind a te utálatosságaid mellett?
Eo quod non fueris recordata dierum adolescentiæ tuæ, et provocasti me in omnibus his: quapropter et ego vias tuas in capite tuo dedi, ait Dominus Deus, et non feci iuxta scelera tua in omnibus abominationibus tuis.
44 Íme minden példázó terólad fog példázni, mondván: amilyen az anya, olyan a leánya.
Ecce omnis, qui dicit vulgo proverbium, in te assumet illud, dicens: Sicut mater, ita et filia eius.
45 Anyádnak leánya vagy, megutálója férjének, és gyermekeinek és nővére vagy nővéreidnek, akik megutálták férjüket és gyermekeiket; anyátok chittita nő és atyátok emóri.
Filia matris tuæ es tu, quæ proiecit virum suum, et filios suos: et soror sororum tuarum es tu, quæ proiecerunt viros suos, et filios suos: mater vestra Cethæa, et pater vester Amorrhæus.
46 Nagyobbik nővéred Sómrón, ő meg leányai, aki balkezedről lakik, a náladnál kisebb nővéred pedig, aki jobbkezedről lakik, Szodoma meg leányai.
Et soror tua maior, Samaria, ipsa et filiæ eius, quæ habitant ad sinistram tuam: soror autem tua minor te, quæ habitat a dextris tuis, Sodoma, et filiæ eius.
47 Avagy nem az ő útjaikon jártál és nem az ő utálatosságaik szerint cselekedtél Kevés híján még romlottabb voltál náluk mind a te utaidon.
Sed nec in viis earum ambulasti, neque secundum scelera earum fecisti pauxillum minus: pene sceleratiora fecisti illis in omnibus viis tuis.
48 Ahogy én élek, úgymond az Úr, az Örökkévaló, nem cselekedett Szodoma nővéred, ő meg leányai, amint cselekedtél te meg leányaid.
Vivo ego, dicit Dominus Deus, quia non fecit Sodoma soror tua ipsa, et filiæ eius, sicut fecisti tu, et filiæ tuæ.
49 Íme, ez volt Szodoma nővérednek bűne: gőgösség; kenyérnek bősége és nyugodt jólét jutott neki és leányainak, de szegénynek és szűkölködőnek kezét nem támogatta.
Ecce hæc fuit iniquitas Sodomæ sororis tuæ, superbia, saturitas panis et abundantia, et otium ipsius, et filiarum eius: et manum egeno, et pauperi non porrigebant.
50 És felfuvalkodtak és utálatosságot követtek el előttem, tehát eltávolítottam őket, amint láttam.
Et elevatæ sunt, et fecerunt abominationes coram me: et abstuli eas sicut vidisti.
51 Sómrón pedig vétkeid felét sem vétkezte és te többé tetted utálatosságaidat az övéknél, úgy, hogy igazoltad nővéreidet mind a te utálatosságaid által, amelyeket elkövettél.
Et Samaria dimidium peccatorum tuorum non peccavit: sed vicisti eas sceleribus tuis, et iustificasti sorores tuas in omnibus abominationibus tuis, quas operata es.
52 Te is viseld gyalázatodat, mivelhogy mentségére lettél nővéreidnek: vétkeid által, melyekkel utálatosabban cselekedtél náluknál, ők igazoltabbak nálad; tehát te is szégyenkezzél és viseld gyalázatodat, midőn igazoltad nővéreidet.
Ergo et tu porta confusionem tuam, quæ vicisti sorores tuas peccatis tuis, scelerantius agens ab eis: iustificatæ sunt enim a te: ergo et tu confundere, et porta ignominiam tuam, quæ iustificasti sorores tuas.
53 Majd visszahozom foglyaikat, Szodomának meg leányainak foglyait és Sómrónnak meg leányainak foglyait és visszahozom a te foglyaidat közepettük;
Et convertam restituens eas conversione Sodomorum cum filiabus suis, et conversione Samariæ, et filiarum eius: et convertam reversionem tuam in medio earum,
54 azért, hogy viseld gyalázatodat és megszégyenülj mind amiatt, amit elkövettél, midőn megvigasztaltad őket.
ut portes ignominiam tuam, et confundaris in omnibus, quæ fecisti consolans eas.
55 És nővéreid, Szodoma meg leányai visszatérnek, előbbi módjukba állíttatnak és Sómrón meg leányai visszatérnek előbbi módjukba, és te meg leányaid visszatértek előbbi módotokba.
Et soror tua Sodoma, et filiæ eius revertentur ad antiquitatem suam: et Samaria, et filiæ eius revertentur ad antiquitatem suam: et tu, et filiæ tuæ revertemini ad antiquitatem vestram.
56 Avagy nem volt-e a te Szodoma nővéred híresztelésül a te szájadban gőgösködésed napján?
Non fuit autem Sodoma soror tua audita in ore tuo, in die superbiæ tuæ,
57 Mielőtt nyilvánvalóvá lett a te gonoszságod, mint amely időben gyaláztak téged Arám leányai és mind a körülötte levők, a filiszteusok leányai, akik kigúnyoltak téged köröskörül.
antequam revelaretur malitia tua: sicut hoc tempore in opprobrium filiarum Syriæ, et cunctarum in circuitu tuo filiarum Palæstinarum, quæ ambiunt te per gyrum.
58 Fajtalanságodat és utálatosságaidat, te viselted azokat, úgymond az Örökkévaló.
Scelus tuum, et ignominiam tuam tu portasti, ait Dominus Deus.
59 Mert így szól az Úr, az Örökkévaló: Majd cselekeszem veled, amint cselekedtél te, aki megvetettél esküt, fölbontva szövetséget.
Quia hæc dicit Dominus Deus: Et faciam tibi sicut despexisti iuramentum, ut irritum faceres pactum:
60 De megemlékezem én az ifjúkorod napjaiban veled kötött szövetségemről és fönntartok számodra örök szövetséget.
et recordabor ego pacti mei tecum in diebus adolescentiæ tuæ: et suscitabo tibi pactum sempiternum.
61 És meg fogsz emlékezni utaidról és megszégyenülsz, midőn magadhoz fogadod testvéreidet, a náladnál nagyobbakat a náladnál kisebbekkel együtt, és adom őket neked leányaidul, de nem a veled való szövetség folytán.
Et recordaberis viarum tuarum, et confunderis: cum receperis sorores tuas te maiores cum minoribus tuis: et dabo eas tibi in filias, sed non ex pacto tuo.
62 És én fenntartom szövetségemet veled, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Örökkévaló;
Et suscitabo ego pactum meum tecum: et scies quia ego Dominus,
63 hogy megemlékezzél és szégyenkezzél és ne legyen neked többé szájnak megnyílása gyalázatod miatt, amidőn engesztelést adok neked mind azért, amit elkövettél, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
ut recorderis, et confundaris, et non sit tibi ultra aperire os præ confusione tua, cum placatus tibi fuero in omnibus, quæ fecisti, ait Dominus Deus.
