Ezékiel 15

1 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

E veiu a mim a palavra do Senhor, dizendo:

2 Ember fia, mi lesz a szőlőtőnek fájával mind a fa között, a venyigével, mely az erdőnek fái között van?

Filho do homem, que mais é o pau da videira do que todo outro pau? ou o sarmento entre os paus do bosque?

3 Vesznek-e belőle fát, hogy földolgozzák munkára, avagy vesznek-e belőle szeget, hogy ráaggassanak mindenféle edényt?

Toma-se porventura d'elle madeira para fazer alguma obra? ou toma-se d'elle alguma estaca, para que se lhe pendure algum traste?

4 Íme a tűznek adatott fölemésztésre, ha két végét fölemésztette a tűz, közepe pedig megperzselődött, vajon alkalmas lesz-e munkára?

Eis que o entregam ao fogo, para que seja consumido; ambas as suas extremidades consome o fogo, e o meio d'elle fica queimado: serviria porventura para alguma obra?

5 Íme, mikor ép volt, nem volt földolgozható munkára, hát még ha tűz emésztette föl és megperzselődött, földolgozható-e még munkára?

Eis que, estando inteiro, não se fazia d'elle obra, quanto menos sendo consumido do fogo? e, sendo queimado, se faria ainda obra d'elle?

6 Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: Mint a szőlőtőnek fáját az erdő fái között, amelyet a tűznek adtam fölemésztésre, úgy adom oda Jeruzsálem lakóit.

Portanto, assim diz o Senhor Jehovah: Como é o pau da videira entre os paus do bosque, o que entrego ao fogo para que seja consumido, assim entregarei os habitantes de Jerusalem.

7 És ellenük fordítom arcomat; a tűzből mentek ki, és a tűz emészti meg őket, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn ellenük irányítom arcomat.

Porque porei a minha face contra elles; saindo elles de um fogo, outro fogo os consumirá; e sabereis que eu sou o Senhor, quando tiver posto a minha face contra elles.

8 És pusztasággá teszem az országot, mivelhogy hűtlenséget követtek el, úgymond az Úr, az Örökkévaló.

E tornarei a terra em assolação, porquanto grandemente prevaricaram, diz o Senhor Jehovah.