2 Mózes 8
1 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és mondd neki: Így szól az Örökkévaló: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “ʻAlu kia Felo mo ke tala kiate ia, ʻOku pehē mai ʻe Sihova, Tukuange hoku kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau tauhi au.
2 Ha pedig vonakodol elbocsátani, íme, én sújtom egész határodat békákkal.
Pea kapau ʻe ʻikai te ke tukuange ʻakinautolu ke ʻalu, vakai, Te u taaʻi ho ngaahi potu fonua kotoa pē ʻaki ʻae fanga poto:
3 És a folyam nyüzsög majd békáktól, feljönnek és bemennek házadba, hálószobádba és ágyadra; szolgáid házába, népedre, kemencéidbe és dagasztó teknőidbe;
Pea ʻe tupu ʻi he vaitafe ʻae fanga poto ʻo lahi ʻaupito, ʻaia te nau ʻalu hake ʻo hoko ki ho fale, pea ki ho potu mohe, pea ki ho mohenga, pea ki he fale ʻo hoʻo kau tamaioʻeiki, pea ki hoʻo kakai, pea ki hoʻo ngaahi ngotoʻumu, pea ki hoʻo ngaahi natuʻanga ma:
4 te rád, népedre és minden szolgáidra felmennek a békák.
Pea ʻe haʻu ʻae fanga poto ʻo hoko kiate koe, pea ki ho kakai, pea ki hoʻo kau tamaioʻeiki kotoa pē.”
5 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, s folyamokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom országára.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Tala kia ʻElone, Mafao atu ho nima, mo hoʻo tokotoko ki he ngaahi vaitafe siʻi mo e vai tafe lahi, mo e ngaahi luo vai, koeʻuhi ke haʻu ai ʻae fanga poto ki he fonua ko ʻIsipite.”
6 Áron kinyújtotta a kezét Egyiptom vizeire és feljött a béka és ellepte Egyiptom országát.
Pea naʻe mafao atu ʻe ʻElone hono nima ki he ngaahi vai ʻo ʻIsipite; pea naʻe ʻalu hake ʻae fanga poto ʻo ʻufiʻufi ʻae fonua ko ʻIsipite,
7 És így tettek az írástudók az ő bűvészetükkel és felhozták a békákat Egyiptom országára.
Pea naʻe fai pehē ʻe he kau fie mana ʻaki ʻenau ngaahi ngāue fakalilolilo, ʻonau ʻomi ʻae fanga poto ki he fonua ko ʻIsipite.
8 Fáraó pedig hivatta Mózest meg Áront és mondta: Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről; én pedig elbocsátom majd a népet, hogy áldozzanak az Örökkévalónak.
Pea naʻe fekau ʻe Felo ke haʻu ʻa Mōsese mo ʻElone, ʻo ne pehē, “Mo kole kia Sihova, koeʻuhi ke ne ʻave ʻiate au mo hoku kakai ʻae fanga poto: pea te u tukuange ʻae kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau fai ʻae feilaulau kia Sihova.”
9 Mózes pedig mondta Fáraónak: Szerezz dicsőséget felettem! mikorra fohászkodjam érted, szolgáidért és népedért, hogy kiirtsa (Isten) a békákat rólad és házadból; csak a folyamban maradjanak.
Pea pehēange ʻe Mōsese kia Felo, “Ke ke fekau kiate au, pe te u fai fakakū ʻae hū, koeʻuhi ko koe, mo hoʻo kau tamaioʻeiki, pea mo ho kakai, ke fakaʻauha ʻae fanga poto meiate koe mo ho ngaahi fale koeʻuhi ke nau nofo pe ki he vaitafe?”
10 És ő mondta: Holnapra! És (Mózes) mondta; Szavad szerint! hogy megtudd, hogy nincs olyan, mint az Örökkévaló, ami Istenünk.
Pea pehē ʻe ia, “ʻApongipongi.” Pea pehē ʻe ia, “Ke hoko ʻo hangē ko hoʻo lea: koeʻuhi ke ke ʻilo ai ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku hangē ko Sihova ko homau ʻOtua.
11 Eltávoznak majd a békák tőled, házaidból, szolgáidtól és népedtől, csak a folyamban maradnak meg.
Pea ʻe ʻalu meiate koe ʻae fanga poto, pea mei ho ngaahi fale, pea mei hoʻo kau tamaioʻeiki, pea mei ho kakai: te nau nofo pe ʻi he vaitafe.”
12 És kiment Mózes meg Áron Fáraótól; és Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz a békák miatt, melyeket Fáraóra bocsátott.
Pea naʻe ʻalu ʻa Mōsese mo ʻElone mei he ʻao ʻo Felo: pea naʻe tangi ʻa Mōsese kia Sihova ko e meʻa ʻi he fanga poto, ʻaia naʻa ne ʻomi kia Felo.
13 Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről.
Pea naʻe fai ʻe Sihova ʻo hangē ko e lea ʻa Mōsese; pea naʻe mate ai ʻae fanga poto mei he ngaahi fale, mo e ngaahi potu kakai, pea mei he ngaahi ngoue.
14 De összehalmozták azokat rakásokba és megbűzhödött az ország.
Pea naʻa nau tānaki fakataha ia ki he ngaahi fokotuʻunga: pea naʻe namuhāhā ai ʻae fonua.
15 Midőn Fáraó látta, hogy szabadulása lett, akkor konokká tette az ő szívét és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.
Pea kuo mamata ʻa Felo ʻoku ai ʻae fiefiemālie, naʻa ne fakafefeka ʻa hono loto, ʻo ne taʻetokanga kiate kinaua; ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova.
16 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújts ki botodat és üsd meg a föld porát, hogy legyen férgekké Egyiptom egész országában.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Tala kia ʻElone, Mafao atu ho tokotoko, ʻo taaʻi ʻaki ia ʻae efu ʻoe fonua, koeʻuhi ke hoko ia ko e fanga kutu ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite.”
17 És így cselekedtek: Áron kinyújtotta a kezét botjával és megütötte a föld porát és lett a féreg emberen és állaton. A föld minden pora féreggé lett Egyiptom egész országában.
Pea naʻa na fai ia; he naʻe mafao atu ʻe ʻElone hono nima mo e tokotoko, ʻo ne taaʻi ʻae efu ʻoe kelekele, pea naʻe liliu ia ko e kutu ʻi he tangata mo e manu; ko e efu kotoa pē ʻoe fonua naʻe hoko ia ko e fanga kutu ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite.
18 És így cselekedtek az írástudók az ő bűvészetükkel, hogy előhozzák a férgeket, de nem bírták; és volt a féreg emberen és állaton.
Pea naʻe fai ʻe he kau fie mana ke fakatupu ʻae kutu ʻaki ʻenau ngāue fakalilolilo ka naʻe ʻikai te nau lavaʻi: pea naʻe ai ʻae kutu ʻi he tangata mo e manu.
19 És mondták az írástudók Fáraónak: Isten ujja ez! De erős maradt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.
Pea pehē ai ʻe he kau fie mana kia Felo, “Ko e louhiʻi nima eni ʻoe ʻOtua:” ka kuo fefeka ʻae loto ʻo Felo, pea naʻe ʻikai tokanga ia kiate kinaua; ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova.
20 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj Fáraó elé; íme, ő kimegy a vízhez, mondd neki: Így szól az Örökkévaló, bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem;
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Mōsese, “Tuʻu hengihengi hake ʻapongipongi, ʻo tuʻu ʻi he ʻao ʻo Felo; vakai, ʻoku haʻu ia ki he vai; ʻo tala kiate ia, ʻoku pehē mai ʻa Sihova, ‘Tukuange hoku kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau tauhi au.
21 mert ha nem bocsátod el népemet, íme, én bocsátom rád, szolgáidra, népedre és házaidra a vadállatokat és megtelnek Egyiptom házai vadállatokkal, meg a föld is, melyen ők vannak.
Pea kapau ʻe ʻikai te ke tukuange hoku kakai, vakai, te u fekau ʻae ngaahi fuifui lango kehekehe kiate koe, pea ki hoʻo kau tamaioʻeiki, pea ki ho kakai, pea ki ho ngaahi fale: pea ko e ngaahi fale ʻoe kakai ʻIsipite ʻe fonu ʻi he ngaahi fuifui lango, pea mo e kelekele foki ʻoku nau tuʻu ai.
22 És kitűntetem ama napon Gósen földjét, amelyen az én népem van, hogy ne legyen ott vadállat, hogy megtudd, hogy én vagyok az Örökkévaló ezen a földön.
Pea te u vaheʻi ʻi he ʻaho ko ia ʻae fonua ko Koseni, ʻaia ʻoku nofo ai hoku kakai, ʻe ʻikai ha fuifui lango ʻi ai; koeʻuhi ke ke ʻilo ai ko au ko Sihova ʻi he lotolotonga ʻo māmani.
23 És különbséget teszek az én népem és a te néped között; holnap meglesz ez a jel.
Pea te u ʻai ʻae vahaʻa ʻi hoku kakai mo ho kakai: ʻe hoko ʻapongipongi ʻae fakaʻilonga ni.’”
24 És az Örökkévaló így tett és jött temérdek vadállat Fáraó házába és szolgái házába, és Egyiptom egész országában megromlott a föld a vadállatok miatt.
Pea naʻe fai ia ʻe Sihova: pea naʻe haʻu ʻae fuifui lango fakamamahi ki he fale ʻo Felo, mo e ngaahi fale ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, pea ki he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite: pea naʻe maumau ʻae fonua ko e meʻa ʻi he ngaahi fuifui lango.
25 És Fáraó hivatta Mózest meg Áront és mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban.
Pea fekau ʻe Felo ke haʻu ʻa Mōsese mo ʻElone, ʻo ne pehē, “Mo ō, ʻo feilaulau ki homou ʻOtua ʻi he fonua.”
26 De Mózes mondta: Nem helyes, hogy így cselekedjünk, mert az egyiptomiak utálatát fogjuk áldozni az Örökkévalónak, ami Istenünknek; íme, mi áldozzuk majd az egyiptomiak utálatát az ő szemük láttára, nem fognak-e megkövezni bennünket?
Pea talaange ʻe Mōsese, “ʻOku ʻikai lelei ke fai pehē: he te mau feilaulau ʻaki ʻae meʻa ʻoku fakaliliʻa ai ʻae kakai ʻIsipite, kia Sihova ko homau ʻOtua: vakai, kapau te mau feilaulau ʻaki ʻae meʻa ʻoku fakaliliʻa ai ʻae kakai ʻIsipite, ʻi honau ʻao, pea ʻikai te nau tolongi ʻaki ʻakimautolu ʻae maka?
27 Három napi útra megyünk a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, amint mondja majd nekünk.
Te mau ʻalu ko e fonongaʻanga ʻoe ʻaho ʻe tolu ki he toafa, ke feilaulau kia Sihova ko homau ʻOtua, ʻo hangē ko ʻene fekau kiate kimautolu.”
28 És mondta Fáraó: Én elbocsátlak benneteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak, a ti Isteneteknek a pusztában, csak messzire ne menjetek el; fohászkodjatok értem.
Pea pehē ʻe Felo, “Te u tuku ke mou ʻalu, koeʻuhi ke mou feilaulau kia Sihova, ko homou ʻOtua ʻi he toafa: ka ʻe ʻikai te mou ʻalu mamaʻo atu: ko ia mou hūfia au.”
29 És mondja Mózes: Íme, én kimegyek tőled és fohászkodom az Örökkévalóhoz, hogy távozzék a vadállat Fáraótól, szolgáitól és népétől holnap; csak ne ámítson többé Fáraó, el nem bocsátván a népet, hogy áldozzon az Örökkévalónak.
Pea pehē ʻe Mōsese, “Vakai, ʻoku ou ʻalu meiate koe, pea te u hū kia Sihova koeʻuhi ke ʻalu ʻae ngaahi fuifui lango ia Felo, pea mei heʻene kau tamaioʻeiki, pea mei hono kakai ʻapongipongi: kaeʻoua naʻa toe fai fakakākā ʻe Felo ʻi he taʻofi ʻae kakai ke ʻoua naʻa ʻalu ke feilaulau kia Sihova.”
30 Mózes kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz.
Pea naʻe ʻalu kituʻa ʻa Mōsese meia Felo, ʻo ne hū kia Sihova.
31 Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és eltávolította a vadállatot Fáraótól, szolgáitól és népétől nem maradt vissza egy sem.
Pea naʻe fai ʻe Sihova ʻo hangē ko e lea ʻa Mōsese: ʻo ne ʻave ʻae ngaahi fuifui lango meia Felo, pea mei heʻene kau tamaioʻeiki, pea mei hono kakai; naʻe ʻikai kei toe ha taha.
32 És Fáraó konokká tette a szívét ez ízben is és nem bocsátotta el a népet.
Pea naʻe fakafefeka hono loto ʻe Felo ʻi he ʻaho ko ia foki, pea naʻe ʻikai te ne tuku ʻae kakai ke ʻalu.
