< 2 Mózes 8 >
1 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és mondd neki: Így szól az Örökkévaló: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem.
2 Ha pedig vonakodol elbocsátani, íme, én sújtom egész határodat békákkal.
3 És a folyam nyüzsög majd békáktól, feljönnek és bemennek házadba, hálószobádba és ágyadra; szolgáid házába, népedre, kemencéidbe és dagasztó teknőidbe;
4 te rád, népedre és minden szolgáidra felmennek a békák.
5 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, s folyamokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom országára.
6 Áron kinyújtotta a kezét Egyiptom vizeire és feljött a béka és ellepte Egyiptom országát.
7 És így tettek az írástudók az ő bűvészetükkel és felhozták a békákat Egyiptom országára.
8 Fáraó pedig hivatta Mózest meg Áront és mondta: Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről; én pedig elbocsátom majd a népet, hogy áldozzanak az Örökkévalónak.
9 Mózes pedig mondta Fáraónak: Szerezz dicsőséget felettem! mikorra fohászkodjam érted, szolgáidért és népedért, hogy kiirtsa (Isten) a békákat rólad és házadból; csak a folyamban maradjanak.
10 És ő mondta: Holnapra! És (Mózes) mondta; Szavad szerint! hogy megtudd, hogy nincs olyan, mint az Örökkévaló, ami Istenünk.
11 Eltávoznak majd a békák tőled, házaidból, szolgáidtól és népedtől, csak a folyamban maradnak meg.
12 És kiment Mózes meg Áron Fáraótól; és Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz a békák miatt, melyeket Fáraóra bocsátott.
13 Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről.
14 De összehalmozták azokat rakásokba és megbűzhödött az ország.
15 Midőn Fáraó látta, hogy szabadulása lett, akkor konokká tette az ő szívét és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.
16 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújts ki botodat és üsd meg a föld porát, hogy legyen férgekké Egyiptom egész országában.
17 És így cselekedtek: Áron kinyújtotta a kezét botjával és megütötte a föld porát és lett a féreg emberen és állaton. A föld minden pora féreggé lett Egyiptom egész országában.
18 És így cselekedtek az írástudók az ő bűvészetükkel, hogy előhozzák a férgeket, de nem bírták; és volt a féreg emberen és állaton.
19 És mondták az írástudók Fáraónak: Isten ujja ez! De erős maradt Fáraó szíve és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló.
20 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj Fáraó elé; íme, ő kimegy a vízhez, mondd neki: Így szól az Örökkévaló, bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem;
21 mert ha nem bocsátod el népemet, íme, én bocsátom rád, szolgáidra, népedre és házaidra a vadállatokat és megtelnek Egyiptom házai vadállatokkal, meg a föld is, melyen ők vannak.
22 És kitűntetem ama napon Gósen földjét, amelyen az én népem van, hogy ne legyen ott vadállat, hogy megtudd, hogy én vagyok az Örökkévaló ezen a földön.
23 És különbséget teszek az én népem és a te néped között; holnap meglesz ez a jel.
24 És az Örökkévaló így tett és jött temérdek vadállat Fáraó házába és szolgái házába, és Egyiptom egész országában megromlott a föld a vadállatok miatt.
25 És Fáraó hivatta Mózest meg Áront és mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban.
26 De Mózes mondta: Nem helyes, hogy így cselekedjünk, mert az egyiptomiak utálatát fogjuk áldozni az Örökkévalónak, ami Istenünknek; íme, mi áldozzuk majd az egyiptomiak utálatát az ő szemük láttára, nem fognak-e megkövezni bennünket?
27 Három napi útra megyünk a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, amint mondja majd nekünk.
28 És mondta Fáraó: Én elbocsátlak benneteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak, a ti Isteneteknek a pusztában, csak messzire ne menjetek el; fohászkodjatok értem.
29 És mondja Mózes: Íme, én kimegyek tőled és fohászkodom az Örökkévalóhoz, hogy távozzék a vadállat Fáraótól, szolgáitól és népétől holnap; csak ne ámítson többé Fáraó, el nem bocsátván a népet, hogy áldozzon az Örökkévalónak.
30 Mózes kiment Fáraótól és fohászkodott az Örökkévalóhoz.
31 Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és eltávolította a vadállatot Fáraótól, szolgáitól és népétől nem maradt vissza egy sem.
32 És Fáraó konokká tette a szívét ez ízben is és nem bocsátotta el a népet.
