2 Mózes 5
1 Azután bementek Mózes és Áron és mondták Fáraónak: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, bocsásd el népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a pusztában.
Pea hili ia naʻe ʻalu ʻa Mōsese mo ʻElone, ʻo tala kia Felo, “ʻOku pehē mai ʻe Sihova, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, Tukuange ʻa hoku kakai ke ʻalu, koeʻuhi ke nau fai ʻae kātoanga kiate au ʻi he toafa.”
2 De Fáraó mondta: Ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a szavára, hogy elbocsássam Izraelt? Nem ismerem az Örökkévalót és Izraelt sem fogom elbocsátani.
Pea pehēange ʻe Felo, “Ko hai ʻa Sihova, koeʻuhi ke u talangofua ai ki hono leʻo ʻo tukuange ʻa ʻIsileli ke ʻalu? ʻOku ʻikai te u ʻiloa ʻa Sihova, pea ʻe ʻikai te u tukuange ʻa ʻIsileli ke ʻalu.”
3 És ők mondták: A héberek Istene jelent meg nekünk; hadd menjünk csak három napi útra a pusztába és áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, hogy ne sújtson bennünket halálvésszel, vagy karddal.
Pea naʻa na pehē, “Kuo hāʻele mai ʻae ʻOtua ʻoe kau Hepelū kiate kimautolu: ko ia ʻoku mau kole ai kiate koe, tuku ʻakimautolu ke mau ʻalu ki he toafa, ko e fonongaʻanga ʻoe ʻaho ʻe tolu, ke feilaulau kia Sihova ko homau ʻOtua; telia naʻa hoko ia kiate kimautolu ʻi he mahaki fakaʻauha pe ko e heletā.
4 És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron, miért zavarjátok ki a népet munkájából; menjetek rabmunkáitokra!
Pea pehēange ʻe he tuʻi ʻo ʻIsipite kiate kinaua, “ʻE Mōsese mo ʻElone, ko e hā ʻoku mo taʻofi ai ʻae kakai ʻi heʻenau ngaahi ngāue? Mou fei mo ʻalu ki hoʻomou ngaahi kavenga.
5 És mondta Fáraó: Íme, sok most az ország népe, és ti szüneteltetitek rabmunkáikban.
Pea naʻe pehē ʻe Felo, “Vakai, ko ʻeni, ʻoku tokolahi ʻae kakai ʻoe fonua pea ʻoku mou taʻofi ʻakinautolu mei heʻenau ngaahi kavenga.”
6 És megparancsolta Fáraó az nap a nép hajtóinak és felügyelőinek, mondván:
Pea naʻe fekau ʻe Felo ʻi he ʻaho ko ia ki he kau enginaki ngāue ʻoe kakai, mo honau kau matāpule, ʻo pehē,
7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap, tegnapelőtt; maguk menjenek és tarlózzanak maguknak szalmát.
“ʻOua te mou kei ʻatu ki he kakai ʻae mohuku mōmoa ke ngaohi ʻae makaʻumea ʻo hangē ko ia naʻe fai: tuku ke nau ʻalu ʻo tānaki ʻae mohuku mōmoa maʻanautolu.
8 De a téglák számát, amelyet szoktak készíteni tegnap, tegnapelőtt, vessétek ki rájuk, ne vonjatok le belőle; mert restek ők, azért kiáltanak, mondván: Hadd menjünk, hadd áldozzunk Istenünknek!
Pea ko hono lau ʻoe ngaahi makaʻumea ʻaia naʻa nau muʻaki ngaohi, te mou fakapapau ia kiate kinautolu; ʻe ʻikai te mou fakasiʻisiʻi ia, he ʻoku nau fakapikopiko; ko ia ʻoku nau tangi ai, ʻo pehē, Tukuange ʻakimautolu ke ʻalu ʻo feilaulau ki homau ʻOtua.
9 Nehezedjék a munka a férfiakra, hogy foglalkozzanak vele és ne forduljanak hazug szavak felé.
Fakalahi ki he ngāue ʻae kau tangata, koeʻuhi ke nau moʻua ai; pea ʻoua naʻa nau tokanga ki he ngaahi launoa.”
10 És kimentek, akik a népet hajtják és felügyelői, és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó: Én nem adok nektek szalmát;
Pea naʻe ʻalu kituʻa ʻae kau ʻenginaki ngāue ʻoe kakai, mo honau kau matāpule, ʻonau lea ki he kakai, ʻo pehē, “ʻOku pehē mai ʻe Felo, ʻE ʻikai te u ʻatu ʻae mohuku mōmoa kiate kimoutolu.
11 ti menjetek, vegyetek magatoknak szalmát onnan, a hol találtok, mert nem vonnak le munkátokból semmit.
Mou ʻalu, ʻo maʻu ʻae mohuku mōmoa mei ha potu pe: ka ʻe ʻikai siʻi fakasiʻisiʻi ai hoʻomou ngāue.”
12 És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy tarlózzon tarlót szalmának.
Pea ko ia naʻe movetevete ai ʻae kakai ʻi he fonua kotoa pē ʻo ʻIsipite, ke tānaki ʻae louveve ko e fetongi ʻoe mohuku mōmoa.
13 A hajtók pedig sürgették mondván: Végezzétek munkáitokat, a napi dolgot a maga napján, mint amikor volt szalma.
Pea naʻe fakavavevave ʻakinautolu ʻe he kau enginaki ngāue, ʻo pehē, “Fakakakato hoʻomou ngāue ki he ʻaho taki taha, ʻo hangē ko ia ʻi he ʻi ai ʻae mohuku.
14 És megverettek Izrael fiainak felügyelői, akiket tettek feléjük Fáraónak a hajtói, mondván: Miért nem végeztétek el kiszabott részeteket, téglát vetve, mint tegnap tegnapelőtt, sem tegnap, sem ma?
Pea ko e kau matāpule ʻi he fānau ʻa ʻIsileli, ʻaia naʻe fakanofo ʻe he kau enginaki ngāue ʻa Felo, ke pule kiate kinautolu, naʻe teʻia, pea ʻeke kiate kinautolu, “Ko e hā naʻe ʻikai te mou fakakakato ai hono lau ʻoe maka naʻe tala ke ngaohi ʻaneafi, pea mo e ʻaho ni, ʻo hangē ko hono muʻaki fai?”
15 És eljöttek Izrael fiainak felügyelői és kiáltottak Fáraóhoz, mondván: Miért teszel így szolgáiddal?
Pea haʻu ai ʻae kau matāpule ʻi he fānau ʻa ʻIsileli kia Felo, ʻo tangi ʻo pehē, “Ko e hā ʻoku ke fai pehē ai ki hoʻo kau tamaioʻeiki?
16 Szalmát nem adnak szolgáidnak és téglákat, azt mondják nekünk, csináljatok; és íme, szolgáidat megverik és így vétkezik néped.
ʻOku ʻikai tuku mai ha mohuku mōmoa ki hoʻo kau tamaioʻeiki, pea ʻoku nau tala mai, ‘Ngaohi ʻae maka:’ pea vakai, kuo teʻia ʻa hoʻo kau tamaioʻeiki ka ko hono kovi ʻoku ʻi ho kakai ʻoʻou.”
17 De ő mondta: Restek vagytok ti, restek! Azért mondjátok: Hadd menjünk, hadd áldozzunk az Örökkévalónak.
Ka naʻe pehē ʻe ia, “ʻOku mou fakapikopiko, ʻoku mou fakapikopiko: ko ia ʻoku mou pehē ai, ‘Tuku ʻakimautolu ke mau ʻalu ʻo feilaulau kia Sihova.’
18 És most, menjetek, dolgozzatok, szalma pedig ne adassék nektek, de a téglák számát beadjátok.
Ko ia mou ʻalu ni ʻo ngāue: ʻe ʻikai ʻatu ha mohuku mōmoa kiate kimoutolu, ka te mou ʻatu hono lau totonu ʻo hoʻomou makaʻumea.”
19 És látták Izrael fiainak felügyelői azokat a bajban, mondván: Ne vonjatok le tégláitokból, a napi dologból a maga napján.
Pea mamata ʻae kau matāpule ʻoe fānau ʻa ʻIsileli ʻoku nau tuʻutāmaki, hili hono tala, ʻo pehē, “ʻE ʻikai te mou fakasiʻisiʻi ʻae makaʻumea mei he ngāue ʻoe ʻaho taki taha.”
20 És találkoztak Mózessel és Áronnal, kik előttük álltak, midőn kimentek Fáraótól,
Pea naʻa nau fetaulaki mo Mōsese mo ʻElone, ʻoku tutuʻu ʻi he hala, ʻi heʻenau haʻu kituʻa meia Felo.
21 és mondták nekik: Tekintsen rátok az Örökkévaló és ítéljen, hogy rossz hírbe kevertetek minket Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy megöljenek bennünket.
Pea nau pehē kiate kinaua, “Ke vakai ʻa Sihova kiate kimoua, pea fakamaauʻi: koeʻuhi kuo mo fakanamukūʻi ʻakimautolu ʻi he ʻao ʻo Felo, pea mo e ʻao ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, ke ai ʻae heletā ʻi honau nima ke fakapoongi ʻaki ʻakimautolu.”
22 És visszatért Mózes az Örökkévalóhoz, és mondta: Uram miért bántál rosszul a néppel, minek is küldtél engem?
Pea naʻe toe ʻalu ʻa Mōsese kia Sihova, ʻo ne pehē, “ʻEiki ko e hā kuo ke fai kovi pehē ai ki he kakai ni? Ko e hā kuo ke fekau ai au?
23 Amióta bementem Fáraóhoz, hogy szóljak nevedben, gonoszul bánik e néppel; de megmenteni, nem mentetted meg népedet.
He talu ʻeku haʻu kia Felo ke lea ʻi ho huafa, kuo fai kovi ʻe ia ki he kakai ni; pea ʻoku teʻeki ʻaupito te ke fakamoʻui ho kakai.”
