2 Mózes 5
1 Azután bementek Mózes és Áron és mondták Fáraónak: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, bocsásd el népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a pusztában.
Ensuite Moïse et Aaron se rendirent auprès de Pharaon et lui dirent: « Ainsi parle Yahweh, le Dieu d’Israël: Laisse aller mon peuple, pour qu’il célèbre une fête en mon honneur dans le désert. »
2 De Fáraó mondta: Ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a szavára, hogy elbocsássam Izraelt? Nem ismerem az Örökkévalót és Izraelt sem fogom elbocsátani.
Pharaon répondit: « Qui est Yahweh pour que j’obéisse à sa voix, en laissant aller Israël? Je ne connais pas Yahweh, et je ne laisserai pas aller Israël. »
3 És ők mondták: A héberek Istene jelent meg nekünk; hadd menjünk csak három napi útra a pusztába és áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek, hogy ne sújtson bennünket halálvésszel, vagy karddal.
Ils dirent: « Le Dieu des Hébreux s’est présenté à nous. Permets-nous de faire trois journées de marche au désert, pour offrir des sacrifices à Yahweh, afin qu’il ne nous frappe pas de la peste ou de l’épée. »
4 És mondta nekik Egyiptom királya: Mózes és Áron, miért zavarjátok ki a népet munkájából; menjetek rabmunkáitokra!
Mais le roi d’Égypte leur dit: « Pourquoi, Moïse et Aaron, détournez-vous le peuple de son ouvrage? Allez à vos corvées! »
5 És mondta Fáraó: Íme, sok most az ország népe, és ti szüneteltetitek rabmunkáikban.
Pharaon dit: « Voici que le peuple du pays est maintenant nombreux, et vous lui feriez interrompre ses corvées! »
6 És megparancsolta Fáraó az nap a nép hajtóinak és felügyelőinek, mondván:
Ce jour-là même, Pharaon donna cet ordre aux exacteurs du peuple et aux scribes:
7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a téglavetéshez, mint tegnap, tegnapelőtt; maguk menjenek és tarlózzanak maguknak szalmát.
« Vous ne donnerez plus, comme on l’a fait jusqu’ici, de paille au peuple pour faire des briques; qu’ils aillent eux-mêmes ramasser de la paille.
8 De a téglák számát, amelyet szoktak készíteni tegnap, tegnapelőtt, vessétek ki rájuk, ne vonjatok le belőle; mert restek ők, azért kiáltanak, mondván: Hadd menjünk, hadd áldozzunk Istenünknek!
Néanmoins vous lui imposerez la quantité de briques qu’ils faisaient auparavant, sans en rien retrancher, car ce sont des paresseux; voilà pourquoi ils crient, en disant: Nous voudrions aller faire des sacrifices à notre Dieu.
9 Nehezedjék a munka a férfiakra, hogy foglalkozzanak vele és ne forduljanak hazug szavak felé.
Qu’on charge de travail ces gens-là; qu’ils soient à la besogne et qu’ils ne prêtent plus l’oreille à des paroles de mensonge. »
10 És kimentek, akik a népet hajtják és felügyelői, és szóltak a néphez, mondván: Így szól Fáraó: Én nem adok nektek szalmát;
Les exacteurs du peuple et les scribes vinrent donc dire au peuple: « Ainsi parle Pharaon: Je ne vous donne plus de paille;
11 ti menjetek, vegyetek magatoknak szalmát onnan, a hol találtok, mert nem vonnak le munkátokból semmit.
allez vous-mêmes prendre de la paille où vous en trouverez, car on ne retranchera rien de votre tâche. »
12 És elszéledt a nép Egyiptom egész országában, hogy tarlózzon tarlót szalmának.
Le peuple se répandit dans tout le pays d’Égypte pour ramasser du chaume pour en faire de la paille hachée.
13 A hajtók pedig sürgették mondván: Végezzétek munkáitokat, a napi dolgot a maga napján, mint amikor volt szalma.
Les exacteurs les pressaient, en disant: « Achevez vos travaux, ce qui est fixé pour chaque jour, comme lorsqu’on avait de la paille. »
14 És megverettek Izrael fiainak felügyelői, akiket tettek feléjük Fáraónak a hajtói, mondván: Miért nem végeztétek el kiszabott részeteket, téglát vetve, mint tegnap tegnapelőtt, sem tegnap, sem ma?
On battit les scribes des enfants d’Israël, que les exacteurs de Pharaon avaient établis sur eux; on disait: « Pourquoi n’avez-vous pas achevé hier et aujourd’hui votre tâche de briques, comme précédemment? »
15 És eljöttek Izrael fiainak felügyelői és kiáltottak Fáraóhoz, mondván: Miért teszel így szolgáiddal?
Les scribes des enfants d’Israël allèrent se plaindre à Pharaon, en disant: « Pourquoi en agis-tu ainsi envers tes serviteurs?
16 Szalmát nem adnak szolgáidnak és téglákat, azt mondják nekünk, csináljatok; és íme, szolgáidat megverik és így vétkezik néped.
On ne fournit pas de paille à tes serviteurs, et l’on nous dit: Faites des briques! Et voici, tes serviteurs sont battus, et ton peuple se trouve en faute. »
17 De ő mondta: Restek vagytok ti, restek! Azért mondjátok: Hadd menjünk, hadd áldozzunk az Örökkévalónak.
Pharaon répondit: « Vous êtes des paresseux, des paresseux! Voilà pourquoi vous dites: Nous voudrions aller offrir des sacrifices à Yahweh.
18 És most, menjetek, dolgozzatok, szalma pedig ne adassék nektek, de a téglák számát beadjátok.
Et maintenant, allez travailler; on ne vous donnera pas de paille, et vous livrerez la même quantité de briques. »
19 És látták Izrael fiainak felügyelői azokat a bajban, mondván: Ne vonjatok le tégláitokból, a napi dologból a maga napján.
Les scribes des enfants d’Israël virent leur cruelle situation, puisqu’on leur disait: « Vous ne retrancherez rien de vos briques; chaque jour la tâche du jour! »
20 És találkoztak Mózessel és Áronnal, kik előttük álltak, midőn kimentek Fáraótól,
Ayant trouvé Moïse et Aaron, qui se tenaient là pour les attendre à leur sortie de chez Pharaon,
21 és mondták nekik: Tekintsen rátok az Örökkévaló és ítéljen, hogy rossz hírbe kevertetek minket Fáraó előtt és szolgái előtt, kardot adván kezükbe, hogy megöljenek bennünket.
ils leur dirent: « Que Yahweh vous voie, et qu’il juge, vous qui avez changé en aversion notre faveur aux yeux de Pharaon et de ses serviteurs, et qui avez mis dans leurs mains une épée pour nous tuer. »
22 És visszatért Mózes az Örökkévalóhoz, és mondta: Uram miért bántál rosszul a néppel, minek is küldtél engem?
Alors Moïse retourna vers Yahweh, et dit: « Seigneur, pourquoi avez-vous fait du mal à ce peuple? pourquoi donc m’avez-vous envoyé?
23 Amióta bementem Fáraóhoz, hogy szóljak nevedben, gonoszul bánik e néppel; de megmenteni, nem mentetted meg népedet.
Depuis que je suis allé vers Pharaon pour parler en votre nom, il maltraite ce peuple, et vous n’avez en aucune manière délivré votre peuple. »
