2 Mózes 33

1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj, vonulj fel innen, te és a nép, melyet felhoztál Egyiptom országából, az országba, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván, magzatodnak adom azt

Der HERR sprach zu Mose: Gehe, zeuch von dannen, du und das Volk, das du aus Ägyptenland geführet hast, ins Land, das ich Abraham, Isaak und Jakob geschworen habe und gesagt: Deinem Samen will ich's geben.

2 – küldök előtted angyalt és elűzöm a Kánaánit, az Emórit, a Chittit, a Perizzit, a Chivvit és a Jevúszit –

Ich will vor dir hersenden einen Engel und ausstoßen die Kanaaniter, Amoriter, Hethiter, Pheresiter, Heviter und Jebusiter;

3 a tejjel mézzel folyó országba; mert én nem vonulok fel közepetted, mivel kemény nyakú nép vagy te, hogy meg ne emésszelek az úton.

ins Land, da Milch und Honig innen fleußt. Ich will nicht mit dir hinaufziehen; denn du bist ein halsstarrig Volk. Ich möchte dich unterwegen auffressen.

4 Midőn a nép hallotta ezt a rossz dolgot, gyászba borultak és nem vette fel senki az ékességét magára.

Da das Volk diese böse Rede hörete, trugen sie Leide, und niemand trug seinen Schmuck an ihm.

5 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Izrael fiainak: Ti kemény nyakú nép vagytok; egy pillanatig ha vonulnék közepetted, megsemmisítenélek. És most vedd le ékességedet magadról, majd tudni fogom, mit cselekedjem veled.

Und der HERR sprach zu Mose: Sage zu den Kindern Israel: Ihr seid ein halsstarrig Volk. Ich werde einmal plötzlich über dich kommen und dich vertilgen. Und nun lege deinen Schmuck von dir, daß ich wisse, was ich dir tun soll.

6 És levetették magukról Izrael fiai ékességüket Chóreb hegyétől.

Also taten die Kinder Israel ihren Schmuck von sich vor dem Berge Horeb.

7 Mózes pedig vette a sátort és felvonta a táboron kívül, távol a tábortól és elnevezte gyülekezés sátorának. És volt: Mindenki, aki kereste az Örökkévalót, kiment a gyülekezés sátorához, mely a táboron kívül volt.

Mose aber nahm die Hütte und schlug sie auf, außen ferne vor dem Lager, und hieß sie eine Hütte des Stifts. Und wer den HERRN fragen wollte, mußte herausgehen zur Hütte des Stifts vor das Lager.

8 És volt, midőn Mózes kiment a sátorhoz, felállott az egész nép és megállott kiki az ő sátra bejáratában; és néztek Mózes után, míg nem bement a sátorba.

Und wenn Mose ausging zur Hütte, so stund alles Volk auf, und trat ein jeglicher in seiner Hütte Tür und sahen ihm nach, bis er in die Hütte kam.

9 És volt, ahogy Mózes bement a sátorba, leszállott a felhőoszlop és állott a sátor bejáratánál, és beszélt Mózessel.

Und wenn Mose in die Hütte kam, so kam die Wolkensäule hernieder und stund in der Hütte Tür und redete mit Mose.

10 Midőn látta az egész nép a felhőoszlopot állni a sátor bejáratán, fölállt az egész nép és leborult kiki az ő sátora bejáratánál.

Und alles Volk sah die Wolkensäule in der Hütte Tür stehen, und stunden auf und neigten sich, ein jeglicher in seiner Hütte Tür.

11 Az Örökkévaló pedig beszélt Mózessel színről-színre, amint beszél ember az ő társával; és ő visszatér; a táborba, de szolgája Józsua, Nún fia, az ifjú, nem mozdult a sátorból.

Der HERR aber redete mit Mose von Angesicht zu Angesicht, wie ein Mann mit seinem Freunde redet. Und wenn er wiederkehrete zum Lager, so wich sein Diener Josua, der Sohn Nuns, der Jüngling, nicht aus der Hütte.

12 És mondta Mózes az Örökkévalónak: Lásd, Te azt mondtad nekem, vezesd fel ezt a népet, de Te nem tudtad velem, hogy kit küldesz velem; Te pedig azt mondtad, megismertelek név szerint és kegyet is találtál szemeimben.

Und Mose sprach zu dem HERRN: Siehe, du sprichst zu mir: Führe das Volk hinauf, und lässest mich nicht wissen, wen du mit mir senden willst, so du doch gesagt hast: Ich kenne dich mit Namen, und hast Gnade vor meinen Augen funden.

13 Azért most, hogy ha kegyet találtam szemeidben, ismertesd meg velem, kérlek, a Te utaidat, hogy megismerjelek, hogy kegyet találjak szemeidben; és lásd, hogy a Te néped ez a nemzet.

Habe ich denn Gnade vor deinen Augen funden, so laß mich deinen Weg wissen, damit ich dich kenne und Gnade vor deinen Augen finde. Und siehe doch, daß dies Volk dein Volk ist.

14 És (az Örökkévaló) mondta: Magam menjek és szerezzek nyugalmat neked?

Er sprach: Mein Angesicht soll gehen, damit will ich dich leiten.

15 És mondta neki (Mózes): Ha nem vonulsz magad, ne vigyél fel bennünket innen;

Er aber sprach zu ihm: Wo nicht dein Angesicht gehet, so führe uns nicht von dannen hinauf.

16 és vajon mi által ismertessék meg, hogy kegyet találtam szemeidben, én és a Te néped, nemde, ha velünk jársz? És így kitűnünk én és a Te néped minden nép közül, mely a föld színén van.

Denn wobei soll doch erkannt werden, daß ich und dein Volk vor deinen Augen Gnade funden haben, ohne wenn du mit uns gehest? auf daß ich und dein Volk gerühmet werden vor allem Volk, das auf dem Erdboden ist.

17 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ezt a dolgot is, amiről szóltál, megteszem, mivelhogy kegyet találtál szemeimben, és megismertelek név szerint.

Der HERR sprach zu Mose: Was du jetzt geredet hast, will ich auch tun: denn du hast Gnade vor meinen Augen funden, und ich kenne dich mit Namen.

18 Ő pedig mondta: Engedd látnom, kérlek, dicsőségedet!

Er aber sprach: So laß mich deine HERRLIchkeit sehen.

19 És (az Örökkévaló) mondta: Én elvonulni engedem javamat teelőtted és kiáltom az Örökkévaló nevét előtted; és könyörülök, akin könyörülök és kegyelmezek, akinek kegyelmezek.

Und er sprach: Ich will vor deinem Angesicht her alle meine Güte gehen lassen und will lassen predigen des HERRN Namen vor dir. Wem ich aber gnädig bin, dem bin ich gnädig; und wes ich mich erbarme, des erbarme ich mich.

20 És mondta: Nem láthatod színemet, mert nem láthat engem ember, hogy élve maradjon.

Und sprach weiter: Mein Angesicht kannst du nicht sehen; denn kein Mensch wird leben, der mich siehet.

21 És mondta az Örökkévaló: Íme, egy hely van nálam, állj oda a sziklára!

Und der HERR sprach weiter: Siehe, es ist ein Raum bei mir, da sollst du auf dem Fels stehen.

22 És lesz, ha átvonul dicsőségem, teszlek téged a szikla hasadékába és rád borítom kezemet, míg átvonulok.

Wenn denn nun meine HERRLIchkeit vorübergehet, will ich dich in der Felskluft lassen stehen, und meine Hand soll ob dir halten, bis ich vorübergehe.

23 És midőn eltávolítom kezemet, látni fogod hátamat, de színem nem látható.

Und wenn ich meine Hand von dir tue, wirst du mir hinten nachsehen; aber mein Angesicht kann man nicht sehen.