2 Mózes 31

1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

És szóla az Úr Mózesnek mondván:

2 Lásd, név szerint szólítottam Becálélt, Uri fiái, Chúr fiát, Júda törzséből;

Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségéből.

3 és betöltöttem őt Isten szellemével, bölcsességgel, értelemmel és ismerettel minden munkában,

És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez.

4 hogy kigondoljon terveket, hogy elkészítse aranyban, ezüstben és rézben,

Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni.

5 és kőmetszésben foglalásra és fafaragásban, hogy elkészítse mindenféle munkával.

És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.

6 És én íme adtam mellé Oholiovot, Áchiszómoch fiát, Dán törzséből és minden bölcsnek a szívébe adtam bölcsességet, hogy elkészítsék mindazt, amit neked parancsoltam.

És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségéből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.

7 A gyülekezés sátorát és a ládát a bizonyság számára és a födelet, mely rá való és a sátor minden edényét;

A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét.

8 az asztalt és edényeit, a tiszta arany lámpás és minden edényeit és a füstölőszer oltárát;

Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölő oltárt.

9 az égőáldozat oltárát és minden edényeit, a medencét és talapzatát;

Az egészen égőáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.

10 és a szolgálati ruhákat és a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak ruháit papi szolgálatra;

A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az ő fiainak öltözetit, a papi szolgálatra.

11 a kenetolajat és a fűszeres füstölőszert a szentségnek, egészen úgy, amint neked parancsoltam, készítsék:

A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölő szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam.

12 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:

13 Te pedig szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bizony szombataimat őrizzétek meg, mert jel az köztem és köztetek, nemzedékeiteken át, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki megszentellek benneteket.

Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.

14 Azért őrizzétek meg a szombatot, mert szent az nektek; aki megszentségteleníti, ölessék meg, mert bárki munkát végez azon, irtassék ki az a személy az ő népe köréből.

Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül.

15 Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon szombati nyugalom legyen, szent az Örökkévalónak; bárki munkát végez a szombat napján, ölessék meg,

Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.

16 És őrizzék meg Izrael fiai a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzedékeiken át, örök szövetségül.

Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.

17 Közöttem és Izrael fiai között jel az örökre; mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és pihent.

Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.

18 És odaadta Mózesnek, amint végzett azzal, hogy beszéljen vele, a Szináj hegyén, a bizonyság két tábláját, kőtáblákat, írva Isten ujjával.

Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.