2 Mózes 3

1 Mózes legeltette juhait az ő apjának, Jitrónak, Midján papjának; és elvezette a juhokat a puszta mögé és elérkezett Isten hegyéhez, Chórebhez.

Pea ko eni, naʻe tauhi ʻe Mōsese ʻae fanga manu ʻa ʻene tamai ʻi he fono ko Setelo, ko e taulaʻeiki ʻo Mitiane: pea naʻa ne tataki atu ʻae fanga manu ki he tukuʻuta ʻoe toafa, ʻo aʻu ki he moʻunga ʻoe ʻOtua, ki Holepi.

2 És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg.

Pea naʻe hā mai ʻae ʻāngelo ʻa Sihova kiate ia ʻi he ulo afi ʻi he lotolotonga ʻoe ʻuluʻakau: pea sio ia, pea vakai, naʻe ulo ʻae ʻuluʻakau ʻi he afi, ka naʻe ʻikai ʻosi ai ʻae ʻuluʻakau.

3 És mondta Mózes: Hadd térek csak oda, hogy lássam ezt a nagy látványt: miért nem ég el a csipkebokor?

Pea pehē ʻe Mōsese, “Ko eni, te u afe atu ʻo mamata ki he meʻa lahi ni, pe ko e hā ʻoku ʻikai vela ai ʻae ʻuluʻakau.”

4 Midőn látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből és mondta: Mózes! Mózes! És ő mondta: Itt vagyok.

Pea naʻe ʻafioʻi ʻe Sihova ki heʻene afe ke mamata, pea folofola ʻae ʻOtua kiate ia mei he lotolotonga ʻoe ʻuluʻakau, ʻo pehē, “Mōsese, Mōsese.” Pea pehē ʻe ia, “Ko au eni.”

5 És mondta (Isten): Ne közeledj ide, vesd le saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen te állsz, szent föld az.

Pea pehē ʻe ia, ‘ʻOua naʻa ke ofi mai ki heni; toʻo ho topuvaʻe mei ho vaʻe, he ko e potu ʻoku ke tuʻu ai ko e kelekele tapu.”

6 És mondta: Én vagyok, atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! És elrejtette Mózes az arcát, mert félt feltekinteni Istenhez.

Pea naʻa ne pehē foki, “Ko au ko e ʻOtua ʻo hoʻo tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ko e ʻOtua ʻo ʻAisake, pea ko e ʻOtua ʻo Sēkope.” Pea naʻe fufū ʻe Mōsese hono mata; he naʻe manavahē ia ke sio atu ki he ʻOtua.

7 És mondta az Örökkévaló: Bizony láttam nyomorát népemnek, mely Egyiptomban van és hallottam kiáltásukat szorongatóik miatt, bizony ismerem fájdalmait.

Pea naʻe pehē ʻe Sihova, “Ko e moʻoni kuo u mamata ki he mamahi ʻa hoku kakai, ʻaia ʻoku ʻi ʻIsipite, pea kuo u ongoʻi ʻenau tangi ko e meʻa ʻi honau kau enginaki ngāue: pea ʻoku ou ʻiloʻi ʻenau ngaahi mamahi:

8 Azért leszálltam, hogy megmentsem Egyiptom kezéből, hogy felvigyem amaz országból jó és tágas országba, tejjel-mézzel folyó országba, a Kánaáni, a Chitti, az Emóri, a Perízzi, a Chívvi és a Jevúszi helyére.

Pea kuo u ʻalu hifo ke fakamoʻui ʻakinautolu mei he nima ʻoe kakai ʻIsipite, pea ke ʻomi ʻakinautolu mei he fonua ko ia ki ha fonua lelei mo lahi, ko e fonua ʻoku mahu tāfea ʻi he huʻahuhu mo e honi; ki he fonua ʻoe kau Kēnani mo e kau Heti, mo e kau ʻAmoli, mo e kau Pelesi, mo e kau Hevi, mo e kau Sepusi.

9 És most, íme Izrael fiainak kiáltása elérkezett hozzám és láttam is a nyomorgatást, a mellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket.

Pea ko eni, vakai, ko e tangi ʻae fānau ʻa ʻIsileli kuo ongo mai kiate au: pea kuo u mamata foki ki he mamahi ʻaia ʻoku fakamamahi ʻaki ʻakinautolu ʻe he kakai ʻIsipite.

10 Most tehát gyere és elküldelek téged Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból.

Pea ko eni, ke ke haʻu, pea te u fekau koe kia Felo, koeʻuhi ke ke ʻomi hoku kakai ko e fānau ʻa ʻIsileli mei ʻIsipite.”

11 És mondta Mózes Istennek: Ki vagyok én, hogy menjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?

Pea pehēange ʻe Mōsese ki he ʻOtua, “Ko hai au, koeʻuhi ke u ʻalu kia Felo, pea koeʻuhi ke u ʻomi ʻae fānau ʻa ʻIsileli mei ʻIsipite?”

12 És (Isten) mondta: Mert én veled leszek! És ez legyen neked a jele, hogy én küldtelek téged: midőn kivezeted a népet Egyiptomból, szolgálni fogjátok Istent a hegyen.

Pea pehē ʻe ia, “Ko e moʻoni, Te u ʻiate koe; pea ko e fakaʻilonga eni kiate koe, kuo u fekauʻi koe: Hili haʻo ʻomi ʻae kakai mei ʻIsipite, te mou tauhi ʻae ʻOtua ʻi he moʻunga ni.”

13 És mondta Mózes Istennek: Íme, én eljövök Izrael fiaihoz és mondom nekik: Őseitek Istene küldött engem hozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? Mit mondjak nekik?

Pea pehēange ʻe Mōsese ki he ʻOtua, “Vakai, ʻo kau ka hoko atu ki he fānau ʻa ʻIsileli, pea u pehē kiate kinautolu, ‘Ko e ʻOtua ʻo hoʻomou ngaahi tamai kuo ne fekau au kiate kimoutolu; pea te nau pehē mai kiate au, ‘Ko hai hono huafa?’ Pea ko e hā te u tala kiate kinautolu?”

14 És mondta Isten Mózesnek: Leszek aki leszek! És mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: Ehje küldött engem hozzátek.

Pea pehē ʻe he ʻOtua kia Mōsese, “KO AU, KO E KO AU: pea pehē ʻe ia, Te ke lea pehē ki he fānau ʻa ʻIsileli, ‘Kuo fekau au ʻe he KO AU kiate kimoutolu.’”

15 És még mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izrael fiaihoz: Az Örökkévaló, őseitek Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem mindörökké és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.

Pea toe pehē ʻe he ʻOtua kia Mōsese, “Pea ke lea ʻo pehē ki he fānau ʻa ʻIsileli, Ko Sihova ko e ʻOtua ʻo hoʻomou ngaahi tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ko e ʻOtua ʻo ʻAisake, mo e ʻOtua ʻo Sēkope, kuo ne fekau au kiate kimoutolu: ko hoku huafa eni ke taʻengata, pea ko hoku fakaʻilonga eni ki he ngaahi toʻutangata kotoa pē.

16 Menj és gyűjtsd egybe Izrael véneit és mondd nekik: Az Örökkévaló, őseitek Istene megjelent nekem, Abrahám, Izsák és Jákob Istene, mondván: Gondoltam rátok és arra, ami veletek történik Egyiptomban;

‌ʻAlu, ʻo fakataha ʻae kau mātuʻa ʻo ʻIsileli, mo ke pehē kiate kinautolu, ‘Ko Sihova ko e ʻOtua ʻo hoʻomou ngaahi tamai, ko e ʻOtua ʻo ʻEpalahame, ʻo ʻAisake, mo Sēkope, naʻe hā mai ia kiate au, ʻo ne pehē mai, ‘Kuo u ʻaʻahi atu moʻoni kiate kimoutolu, [ʻo mamata ]ki he meʻa ʻoku fai kiate kimoutolu ʻi ʻIsipite.’

17 és mondtam: Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorából, a Kanaáni, a Chitti, az Emóri, a Perizzi, a Chivvi és a Jevúszi országába, tejjel-mézzel folyó országba.

Pea ne u pehē, ‘Te u ʻomi ʻakimoutolu mei he ngaahi mamahi ʻo ʻIsipite, ki he fonua ʻoe kau Kēnani, mo e kau Heti, mo e kau ʻAmoli, mo e kau Pelesi, mo e kau Hevi, mo e kau Sepusi, ki he fonua ʻoku mahu tāfea ʻi he huʻahuhu mo e honi.’

18 És hallgatnak majd szavadra; akkor menj be te és Izrael vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, azért most hadd menjünk csak három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, ami Istenünknek.

“Pea te nau tokanga ki ho leʻo: pea te ke haʻu, ʻa koe mo e kau mātuʻa ʻo ʻIsileli ki he tuʻi ʻo ʻIsipite, pea te mou lea kiate ia, ‘Ko Sihova ko e ʻOtua ʻoe kakai Hepelū kuo haʻu kiate kimautolu: pea ko eni, ʻoku mau kole kiate koe, tuku ke mau ʻalu ʻi he fonongaʻanga ʻoe ʻaho ʻe tolu ki he toafa, koeʻuhi ke mau fai ʻae feilaulau kia Sihova ko homau ʻOtua.’

19 De én tudom, hogy nem fogja megengedni nektek Egyiptom királya, hogy elmenjetek, még erős kéz folytán sem.

Pea ʻoku ou ʻilo pau ʻe ʻikai fie tukuange ʻakimoutolu ʻe he tuʻi ʻo ʻIsipite ke mou ʻalu, ka ʻi he nima mālohi.

20 És én kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot minden csodatetteimmel, amelyeket teszek közepette; azután elbocsát majd benneteket.

Pea te u mafao atu hoku nima ʻo taaʻi ʻa ʻIsipite ʻaki ʻa ʻeku ngaahi meʻa mana kotoa pē, ʻaia te u fai ʻi he lotolotonga ʻo ia: pea hili ia, te ne toki tuku ke mou ʻalu.

21 És én kegyet adok a népnek az egyiptomiak szemeiben; és lesz, ha elmentek, nem mentek el üresen.

“Pea te u fakaʻofeina ʻae kakai ni ʻi he ʻao ʻoe kakai ʻIsipite: pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻoka mou ka ʻalu, ʻe ʻikai te mou ʻalu masiva.

22 És kérjen minden asszony a szomszédasszonyától és háza lakónéjától ezüst edényeket, arany edényeket és ruhákat; és tegyétek fiaitokra és leányaitokra és így kiürítitek Egyiptomot.

Ka ʻe kole ʻae fefine kotoa pē ki hono kaungāʻapi, pea mo ia ʻoku ʻāunofo ʻi hono fale, ʻae ngaahi teunga siliva, mo e teunga koula, mo e ngaahi kofu: pea te mou ʻai ia ki homou ngaahi foha, pea ki homou ngaahi ʻofefine; pea te mou fakamasivaʻi ʻae kakai ʻIsipite.