2 Mózes 24
1 Mózesnek pedig mondta: Menj fel az Örökkévalóhoz, te, Áron, Nádáb és Ábihu, meg hetvenen Izrael vénei közül, és boruljatok le távolról.
És monda Mózesnek: Jőjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról.
2 Mózes lépjen oda egyedül az Örökkévalóhoz, de ők ne lépjenek oda, a nép pedig ne menjen fel vele.
És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jőjjön fel vele.
3 És Mózes eljött és elbeszélte a népnek az Örökkévaló minden szavait és mind a rendeleteket, a nép pedig felelt egyhangúlag és mondta: Mindama igéket, melyeket az Örökkévaló mondott, megtesszük.
Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.
4 És felírta Mózes az Örökkévaló minden szavait és felkelt kora reggel és épített oltárt a hegy aljában és tizenkét oszlopot, Izrael tizenkét törzse szerint.
Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
5 És odaküldte Izrael fiainak ifjait és ők bemutattak égőáldozatokat és vágtak vágóáldozatokat, békeáldozatokul az Örökkévalónak tulkokat.
Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égő áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.
6 Mózes pedig vette a vérnek felét és tepsikbe tette, a vér másik felét pedig ráhintette az oltárra.
Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.
7 És vette a szövetség könyvét és felolvasta a nép füle hallatára, az pedig mondta: Mindent, amit az Örökkévaló szólt, megteszünk és meghallgatunk.
Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
8 Mózes pedig vette a vért, ráhintett a népre és mondta: Íme, a szövetség vére, amelyet kötött az Örökkévaló veletek mind a szavak szerint.
Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.
9 És fölment Mózes meg Áron, Nádáb és Ábihu és hetvenen Izrael vénei közül.
Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;
10 És látták Izrael Istenét; és lábai alatt olyasmi, mint fénylő zafír és mint maga az ég, oly tiszta.
És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.
11 Izrael fiainak kiválasztottjaira pedig nem nyújtotta ki kezét; látták Istent és ettek és ittak.
És Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.
12 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és légy ott; hadd adjam át neked a kőtáblákat, meg a tant és a parancsolatot, amelyet felírtam tanításukra.
És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.
13 És felkerekedett Mózes meg Józsua, az ő szolgája; és Mózes felment az Isten hegyére.
Felkele azért Mózes és az ő szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.
14 A véneknek pedig mondta: Várjatok ránk itt, amíg mi visszatérünk hozzátok; és íme, Áron meg Chúr veletek van, akinek ügye van, lépjen oda hozzájuk.
A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek vannak; a kinek valami ügye van, ő hozzájok menjen.
15 És Mózes felment a hegyre és a felhő befedte a hegyet.
Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet.
16 És nyugodott az Örökkévaló dicsősége Szináj hegyén, befedte ezt a felhő hat napon át, és szólította Mózest a hetedik napon a felhő közepéből.
És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből.
17 És az Örökkévaló dicsőségének jelenése, mint emésztő tűz a hegy tetején Izrael fiainak szeme láttára.
Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.
18 És Mózes bement a felhő közepébe és felment a hegyre; és Mózes volt a hegyen negyven nap és negyven éjjel.
És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.
