2 Mózes 16
1 És elvonultak Élimből és elérkezett Izrael fiainak egész községe Szin pusztájába, mely Élim és Szináj között van, tizenötödik napján a második hónapnak, hogy Egyiptom országából kivonultak.
And they took their journey from Elim, and all the congregation of the children of Israel came to the wilderness of Sin, which is between Elim and Sinai, on the fifteenth day of the second month after their departure from the land of Egypt.
2 És zúgolódott Izrael fiainak egész községe Mózes és Áron ellen a pusztában;
And the whole congregation of the children of Israel murmured against Moses and Aaron in the wilderness:
3 és mondták nekik Izrael fiai: Vajha meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, midőn ültünk a húsos fazék mellett, midőn ehettünk kenyeret a jóllakásig; mert ti kihoztatok bennünket a pusztába, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet éhség által.
And the children of Israel said to them, O that we had died by the hand of the LORD in the land of Egypt, when we sat by the flesh pots, and when we ate bread to the full; for ye have brought us forth into this wilderness, to kill this whole assembly with hunger.
4 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én hullatok nektek kenyeret az égből; menjen ki a nép és szedje a napravalót a maga napján, hogy megkísértsem, vajon jár-e tanom értelmében, vagy sem?
Then said the LORD to Moses, Behold, I will rain bread from heaven for you; and the people shall go out and gather a certain rate every day, that I may test them, whether they will walk in my law, or not.
5 És lesz a hetedik napon, akkor készítsék el amit bevisznek és lesz kétszerese annak, amit naponként szednek.
And it shall come to pass, that on the sixth day they shall prepare that which they bring in; and it shall be twice as much as they gather daily.
6 És mondta Mózes meg Áron Izrael minden fiainak: Este majd megtudjátok, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából;
And Moses and Aaron said to all the children of Israel, At evening, then ye shall know that the LORD hath brought you out from the land of Egypt:
7 reggel pedig majd látjátok az Örökkévaló dicsőségét, mivelhogy meghallotta zúgolódásotokat az Örökkévaló ellen; mi pedig mik vagyunk, hogy ellenünk zúgolódtok?
And in the morning, then ye shall see the glory of the LORD; for that he heareth your murmurings against the LORD: and what are we, that ye murmur against us?
8 És mondta Mózes: Azáltal, hogy ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyetek és kenyeret reggel, hogy jóllakjatok; mivelhogy hallotta az Örökkévaló zúgolódásotokat, mellyel zúgolódtok ellene, mi pedig, mik vagyunk? Nem ellenünk van a ti zúgolódásotok, hanem az Örökkévaló ellen.
And Moses said, This shall be, when the LORD shall give you in the evening flesh to eat, and in the morning bread to the full; for that the LORD heareth your murmurings which ye murmur against him: and what are we? your murmurings are not against us, but against the LORD.
9 És mondta Mózes Áronnak: Mondd Izrael fiai egész községének: Lépjetek oda az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.
And Moses spoke to Aaron, Say to all the congregation of the children of Israel, Come near before the LORD: for he hath heard your murmurings.
10 És volt, midőn, Áron szólt Izrael fiai egész községéhez, a puszta felé fordultak; és íme, az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben.
And it came to pass, as Aaron spoke to the whole congregation of the children of Israel, that they looked toward the wilderness, and, behold, the glory of the LORD appeared in the cloud.
11 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
And the LORD spoke to Moses, saying,
12 Hallottam Izrael fiai zúgolódását; szólj hozzájuk, mondván: Estefelé esztek majd húst és reggel jóllaktok majd kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
I have heard the murmurings of the children of Israel: speak to them, saying, At evening ye shall eat flesh, and in the morning ye shall be filled with bread; and ye shall know that I am the LORD your God.
13 És volt este, fölszállt a fürj és elborította a tábort; reggel pedig volt harmatréteg a tábor körül.
And it came to pass, that at evening the quails came up, and covered the camp: and in the morning the dew lay around the host.
14 Midőn fölszállt a harmatréteg, íme, a puszta színén valami apró szemcsés, apró, mint a dér a földön.
And when the dew that lay was gone up, behold, upon the face of the wilderness there lay a small round thing, as small as the hoar frost on the ground.
15 Midőn látták Izrael fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül.
And when the children of Israel saw it, they said one to another, It is manna: for they knew not what it was. And Moses said to them, This is the bread which the LORD hath given you to eat.
16 Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, kiki étke szerint, egy ómert fejenként, lelkeitek száma szerint, kiki a sátrában levők számára vegyetek.
This is the thing which the LORD hath commanded, Gather of it every man according to his eating, an omer for every man, according to the number of your persons; take ye every man for them who are in his tents.
17 És így cselekedtek Izrael fiai és szedtek, ki többet, ki kevesebbet.
And the children of Israel did so, and gathered, some more, some less.
18 És megmérték az ómerrel és nem volt fölöslege annak, ki többet szedett, aki pedig kevesebbet szedett, annak nem volt fogyatkozása; kiki az ő étke szerint szedett.
And when they measured it with an omer, he that gathered much had nothing over, and he that gathered little had no lack; they gathered every man according to his eating.
19 És mondta nekik Mózes: Senki se hagyjon meg belőle reggelig.
And Moses said, Let no man leave of it till the morning.
20 De nem hallgattak Mózesre és meghagytak némelyek belőle reggelig, de megférgesedett és megbűzhödött; és haragudott rájuk Mózes,
However they hearkened not to Moses; but some of them left of it until the morning, and it bred worms, and stank: and Moses was angry with them.
21 Így szedték azt minden reggel, kiki az ő étke szerint; midőn pedig melegen sütött a nap, elolvadt.
And they gathered it every morning, every man according to his eating: and when the sun became hot, it melted.
22 És volt a hatodik napon, szedtek kétszeres kenyeret, két ómert egynek; és eljöttek a község minden fejedelmei és tudtára adták Mózesnek.
And it came to pass, that on the sixth day they gathered twice as much bread, two omers for one man: and all the rulers of the congregation came and told Moses.
23 És ő mondta nekik: Ez az, amit szólt az Örökkévaló: Nyugalom, szent szombat lesz az Örökkévalónak holnap; amit sütni akartok, süssétek meg és amit főzni akartok, főzzétek meg, az egész fölösleget pedig tegyétek el magatoknak megőrzésre, reggelre.
And he said to them, This is that which the LORD hath said, To morrow is the rest of the holy sabbath to the LORD: bake that which ye will bake to day, and boil that ye will boil; and that which remaineth over lay up for you to be kept until the morning.
24 És eltették azt reggelre, amint parancsolta Mózes és nem bűzhödött meg és féreg sem volt benne.
And they laid it up till the morning, as Moses ordered: and it did not stink, neither was there any worm in it.
25 És mondta Mózes: Egyétek meg ma, mert szombat van ma az Örökkévalónak; ma nem találjátok azt a mezőn.
And Moses said, Eat that to day; for to day is a sabbath to the LORD: to day ye shall not find it in the field.
26 Hat napon át szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van; nem lesz azon.
Six days ye shall gather it; but on the seventh day, which is the sabbath, in it there shall be none.
27 És volt a hetedik napon, kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.
And it came to pass, that some of the people went out on the seventh day to gather, and they found none.
28 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig vonakodtok még megőrizni parancsolataimat és tanaimat!
And the LORD said to Moses, How long refuse ye to keep my commandments and my laws?
29 Lássátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad nektek a hetedik napon két napi kenyeret; maradjatok kiki a helyén, ne menjen ki senki az ő helyéből a hetedik napon.
See, for that the LORD hath given you the sabbath, therefore he giveth you on the sixth day the bread of two days; abide ye every man in his place, let no man go out of his place on the seventh day.
30 És nyugodott a nép a hetedik napon.
So the people rested on the seventh day.
31 És elnevezte Izrael háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér és íze olyan, mint a mézeskalácsé.
And the house of Israel called its name Manna: and it was like coriander seed, white; and the taste of it was like wafers made with honey.
32 És mondta Mózes: Ez a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Egy tele ómerrel legyen belőle megőrzésre nemzedékeiteknek, hogy lássák a kenyeret, melyet enni adtam nektek a pusztában, midőn kivezetlek benneteket Egyiptom országából.
And Moses said, This is the thing which the LORD commanded, Fill an omer of it to be kept for your generations; that they may see the bread that I fed you in the wilderness, when I brought you forth from the land of Egypt.
33 És mondta Mózes Áronnak: Vegyél egy palackot és tegyél bele egy tele ómerrel mannát, és tedd azt az Örökkévaló színe elé megőrzésre nemzedékeiteknek.
And Moses said to Aaron, Take a pot, and put an omer full of manna in it, and lay it up before the LORD, to be kept for your generations.
34 Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, odatette Áron a bizonyság elé megőrzésre.
As the LORD commanded Moses, so Aaron laid it up before the Testimony, to be kept.
35 Izrael fiai pedig ették a mannát negyven évig, amíg elérkeztek lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határára.
And the children of Israel ate manna forty years, until they came to a land inhabited; they ate manna, until they came to the borders of the land of Canaan.
36 Az ómer pedig egy tized éfó volt.
Now an omer is the tenth part of an ephah.
