2 Mózes 15
1 Akkor énekelte Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.
Pea naʻe toki hiva ʻe Mōsese mo e fānau ʻa ʻIsileli ʻae hiva ni kia Sihova, ʻonau pehē, “Te u hiva kia Sihova, he kuo ne ikuna fakamanavahē: ko e hoosi mo ia ʻoku heka ai kuo ne lī ki loto tahi.
2 Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem atyám Istene, őt magasztalom.
Ko hoku mālohi mo ʻeku hiva ʻa Sihova, pea kuo hoko ia ko hoku fakamoʻui: ho hoku ʻOtua ia, pea teu teuteu moʻona ʻae fale nofoʻanga; ko e ʻOtua ia ʻo ʻeku tamai, pea te u fakahikihiki ia.
3 Az Örökkévaló, a harc ura, Örökkévaló a neve!
ʻOku toʻa ʻa Sihova ʻi he tau: ko Sihova hono huafa.
4 Fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette és válogatott vitézei elmerültek a nádastengerben.
“Ko e ngaahi saliote ʻa Felo mo ʻene kautau kuo ne lī ki tahi: ko ʻene ngaahi ʻeikitau ongoongo kuo ne lōmakiʻi foki ʻi he tahi Kulokula.
5 A mélységek borítják őket, leszálltak a habokba, mint a kő.
Kuo ʻufiʻufi ʻakinautolu ʻe he loloto naʻa nau ngalo hifo ki he kilisi tahi ʻo hangē ko e foʻi maka.
6 Jobbod, Örökkévaló! dicső erőben; jobbod, Örökkévaló! összezúzza az ellent.
“Ko ho nima toʻomataʻu ʻe Sihova kuo ongoongolelei lahi ʻi he mālohi; ko ho nima toʻomataʻu ʻe Sihova kuo ne laiki ke iikiiki ʻae fili.
7 Fenséged nagyságával lerontod támadóidat, kibocsátod haragodat és megemészti őket, mint a tarlót.
Pea ʻi hono lahi ʻo hoʻo māfimafi kuo ke fulihi ʻakinautolu naʻe tuʻu hake kiate koe: naʻa ke fekau atu ho houhau, ʻaia naʻa ne fakaʻauha ʻakinautolu ʻo hangē ko e veve.
8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, megálltak mint a fal a hullámok, megmerevedtek a mélységek a tenger szívében.
Pea ʻi he mānava mālohi ʻo hoʻo fofonga, naʻe tānaki fakataha ai ʻae ngaahi vai, naʻe tuʻu totonu ʻae ngaahi vai ʻo hangē ha ʻesi, pea naʻe mohe ʻae loloto ʻi loto tahi.
9 Szólt az ellen: Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem!
Naʻe pehē ʻe he fili, ‘Te u tuli, te u lavaʻi, te u vahevahe ʻae koloa ʻoe vete; ʻe mākona ʻeku holi kiate kinautolu; teu unuhi hake ʻeku heletā, ʻe fakaʻauha ʻe hoku nima ʻakinautolu.’
10 Fújtál leheleteddel: elborította őt a tenger; elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben.
Naʻa ke ifi ʻaki hoʻo matangi, pea naʻe ʻufiʻufi ʻakinautolu ʻe he tahi: naʻa nau ngalo hifo ʻo hangē ko e ukamea ʻi he loto moana.
11 Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő.
ʻE Sihova ko hai ʻi he ngaahi ʻotua, ʻoku tatau mo e ʻafiona? Ko hai ʻoku hangē ko e ʻafiona, ʻoku ke nāunauʻia ʻi he māʻoniʻoni, ʻoku ke fakamanavahē ʻi he fakamālō, ʻoku ke fai ʻae ngaahi meʻa fakaofo?
12 Kinyújtottad jobbodat: elnyelte őt a föld.
Naʻa ke mafao atu ho nima toʻomataʻu, naʻe folo hifo ʻakinautolu ʻe he kelekele.
13 Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál, hatalmaddal szentséged lakába.
“Naʻe tataki atu ʻe he ʻafiona ʻi hoʻo ʻaloʻofa ʻae kakai ʻaia naʻa ke huhuʻi: kuo ke fakahinohino ʻakinautolu ʻi hoʻo māfimafi ki ho ʻafioʻanga māʻoniʻoni.
14 Népek hallották és reszkettek, remegés fogta el Pelesesz lakóit.
ʻE fanongo ʻae kakai, pea manavahē: ʻe pukea ʻi he mamahi ʻae kakai ʻo Filisitia.
15 Akkor megrémültek Edóm törzsfői, Móab hatalmasait elfogta a rettegés, elcsüggedtek Kanaán lakói mind.
ʻE ofo ai ʻae ngaahi ʻeiki ʻo ʻItomi; ʻe pukea ʻi he tetetete ʻae kau tangata mālohi ʻo Moape; ʻe fakaʻaʻau ke ʻosi ai ʻae kakai kotoa pē ʻo Kēnani.
16 Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél.
ʻE tō ʻae manavahē mo e ilifia kiate kinautolu: ʻi hono lahi ʻo ho nima te nau longo mate pe ʻo hangē ha maka: kaeʻoua ke hoko atu ho kakai, ʻE Sihova, ke ʻoua ke hoko atu ʻae kakai, ʻaia kuo ke fakatau:
17 Elviszed és ülteted birtokod hegyére, a helyre, melyet lakóhelyednek alkottál, Örökkévaló! a szentélybe, Uram; melyet kezeid készítettek.
Pea te ke ʻomi ʻakinautolu ki ai, ʻo tō ʻakinautolu ʻi he moʻunga ʻo ho tofiʻa, ʻi he potu, ʻe Sihova, ʻaia kuo ke teuʻi ke ke ʻafio ki ai, ʻi he Potu toputapu, ʻE ʻEiki, ʻaia kuo fokotuʻumaʻu ʻe ho nima.
18 Az Örökkévaló uralkodik mindörökké!
ʻE pule ʻa Sihova ʻo lauikuonga pea taʻengata.”
19 Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében.
He naʻe ʻalu ʻae hoosi ʻa Felo mo ʻene ngaahi saliote, mo ʻene kau tangata heka hoosi ki tahi, pea naʻe toe ʻomi ʻe Sihova ʻae tahi kiate kinautolu; ka naʻe ʻalu ʻae fānau ʻa ʻIsileli ʻi he mōmoa ʻi loto tahi.
20 És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal.
Pea naʻe toʻo ʻe Miliame ko e palōfita fefine ko e tuofefine ʻo ʻElone, ʻae kihiʻi lali kiliʻi manu ʻi hono nima; pea naʻe muimui ʻiate ia ʻae kau fefine kotoa pē mo ʻenau ngaahi lali mo e meʻe.
21 És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.
Pea naʻe talia ʻakinautolu ʻe Miliame, ʻo pehē, “Mou hiva kia Sihova, he kuo ne ikuna fakamanavahē: ko e hoosi mo ia ʻoku heka ai kuo ne lī ki tahi.”
22 És elindította Mózes Izraelt a nádastengertől és mentek Súr pusztájába; mentek három napig a pusztában és nem találtak vizet.
Pea naʻe ʻomi ʻe Mōsese ʻa ʻIsileli mei he tahi Kulokula, pea naʻa nau ʻalu atu ki he toafa ʻo Sua; pea naʻa nau fononga ʻi he ʻaho ʻe tolu ʻi he toafa, pea ʻikai ʻilo ha vai.
23 Elérkeztek Móróba, de nem tudtak vizet inni Móróból, mert keserű volt az, azért nevezték el Mórónak (keserű).
Pea ʻi heʻenau hoko ki Mala, naʻe ʻikai te nau faʻa inu ʻae vai ʻo Mala, he naʻe kona: ko ia naʻe ui ai hono hingoa ko Mala.
24 És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
Pea naʻe lāunga ʻae kakai kia Mōsese, ʻo pehē, “Ko e hā te mau inu?”
25 Ő pedig kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát; ő beledobta a vízbe és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott megkísértette őt.
Pea naʻe tangi ia kia Sihova, pea fakahā kiate ia ʻe Sihova ʻae ʻakau, ʻaia naʻa ne lī ki he vai, pea naʻe melie ai ʻae vai: pea naʻe fokotuʻu ʻe ia ʻi ai ʻae fekau mo e tuʻutuʻuni, mo ne ʻahiʻahiʻi ʻakinautolu ʻi ai.
26 És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.
ʻO ne pehē, “Kapau te ke faʻa tokanga ki he leʻo ʻo Sihova ko ho ʻOtua, mo ke fai ʻaia ʻoku totonu ʻi hono ʻao, mo ke fanongo ki heʻene ngaahi fekau, ʻo tauhi ʻene ngaahi tuʻutuʻuni, ʻe ʻikai te u ʻai kiate koe hā mahaki ʻe taha, ʻi he ngaahi mahaki, ʻaia naʻaku ʻomi ki he kakai ʻIsipite: he ko au Sihova, ʻoku ou fakamoʻui koe.”
27 És elérkeztek Élimbe, ott pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma; és táboroztak ott a víz mellett.
Pea naʻa nau hoko ki ʻElimi, ʻaia naʻe ʻi ai ʻae luo vai ʻe hongofulu ma ua, mo e ʻakau ko e paame ʻe fitungofulu: pea naʻa nau ʻapitanga ʻi ai, ʻo ofi ki he vai.
