2 Mózes 15
1 Akkor énekelte Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.
Then Moses [Drawn out] and the children of Israel [God prevails] sang this song to Adonai, and said, “I will sing to Adonai, for he has triumphed gloriously. The horse and his rider he has thrown into the sea.
2 Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem atyám Istene, őt magasztalom.
Yah is my strength and song. He has become my yishu'ah ·salvation·. This is my God, and I will praise him; my father’s God, and I will exalt him.
3 Az Örökkévaló, a harc ura, Örökkévaló a neve!
Adonai is a man of war. Yahweh [He sustains breathing] is his name.
4 Fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette és válogatott vitézei elmerültek a nádastengerben.
He has cast Pharaoh’s chariots and his army into the sea. His chosen captains are sunk in the Sea of Suf [Reed Sea].
5 A mélységek borítják őket, leszálltak a habokba, mint a kő.
The deeps cover them. They went down into the depths like a stone.
6 Jobbod, Örökkévaló! dicső erőben; jobbod, Örökkévaló! összezúzza az ellent.
Your right hand, Adonai, is glorious in power. Your right hand, Adonai, dashes the enemy in pieces.
7 Fenséged nagyságával lerontod támadóidat, kibocsátod haragodat és megemészti őket, mint a tarlót.
In the greatness of your excellency, you overthrow those who rise up against you. You send out your wrath. It consumes them as stubble.
8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, megálltak mint a fal a hullámok, megmerevedtek a mélységek a tenger szívében.
With the blast of your nostrils, the waters piled up! The floods stood upright as a heap. The deeps were congealed in the heart of the sea.
9 Szólt az ellen: Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem!
The enemy said, ‘I will pursue. I will overtake. I will divide the plunder. My desire shall be satisfied on them. I will draw my sword, my hand shall destroy them.’
10 Fújtál leheleteddel: elborította őt a tenger; elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben.
You blew with your wind. The sea covered them. They sank like lead in the mighty waters.
11 Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő.
Who is like you, Adonai, among the deities? Who is like you, glorious in holiness, fearful in tehilah ·praise song·, doing wonders?
12 Kinyújtottad jobbodat: elnyelte őt a föld.
You stretched out your right hand. The earth swallowed them.
13 Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál, hatalmaddal szentséged lakába.
“You, in your chesed ·loving-kindness·, have led the people that you have redeemed. You have guided them in your strength to your holy habitation.
14 Népek hallották és reszkettek, remegés fogta el Pelesesz lakóit.
The peoples have sh'ma ·heard obeyed·. They tremble. Pangs have taken hold on the inhabitants of Philistia.
15 Akkor megrémültek Edóm törzsfői, Móab hatalmasait elfogta a rettegés, elcsüggedtek Kanaán lakói mind.
Then the chiefs of Edom [Red] were dismayed. Trembling takes hold of the mighty men of Moab [From father]. All the inhabitants of Canaan [Humbled] have melted away.
16 Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél.
Terror and dread falls on them. By the greatness of your arm they are as still as a stone— until your people pass over, Adonai, until the people pass over who you have purchased.
17 Elviszed és ülteted birtokod hegyére, a helyre, melyet lakóhelyednek alkottál, Örökkévaló! a szentélybe, Uram; melyet kezeid készítettek.
You shall bring them in, and plant them in the mountain of your inheritance, the place, Adonai, which you have made for yourself to dwell in; the sanctuary, Lord, which your hands have established.
18 Az Örökkévaló uralkodik mindörökké!
Adonai shall reign forever and ever.”
19 Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében.
For the horses of Pharaoh went in with his chariots and with his horsemen into the sea, and Adonai brought back the waters of the sea on them; but the children of Israel [God prevails] walked on dry land in the middle of the sea.
20 És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal.
Miriam [Rebellion] the prophetess, the sister of Aaron [Light-bringer], took a tambourine in her hand; and all the women went out after her with tambourines and with dances.
21 És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.
Miriam [Rebellion] answered them, “Sing to Adonai, for he has triumphed. The horse and his rider he has thrown into the sea.”
22 És elindította Mózes Izraelt a nádastengertől és mentek Súr pusztájába; mentek három napig a pusztában és nem találtak vizet.
Moses [Drawn out] led Israel [God prevails] onward from the Sea of Suf [Reed Sea], and they went out into the wilderness of Shur; and they went three days in the wilderness, and found no water.
23 Elérkeztek Móróba, de nem tudtak vizet inni Móróból, mert keserű volt az, azért nevezték el Mórónak (keserű).
When they came to Marah [Bitter], they couldn’t drink from the waters of Marah [Bitter], for they were bitter. Therefore its name was called Marah [Bitter].
24 És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
The people murmured against Moses [Drawn out], saying, “What shall we drink?”
25 Ő pedig kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát; ő beledobta a vízbe és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott megkísértette őt.
Then he cried to Adonai. Adonai showed him a tree, and he threw it into the waters, and the waters were made sweet. There he made a statute and a judgement for them, and there he tested them;
26 És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód.
and he said, “If you will sh'ma ·hear obey· sh'ma ·hear obey· Adonai your God’s voice, and will do that which is right in his eyes, and will pay attention to his mitzvot ·instructions·, and keep all his statutes, I will put none of the diseases on you, which I have put on the Egyptians [people from Abode of slavery]; for I am I am Yahweh Rafa' [Yahweh your Physician, Yahweh your Healer].”
27 És elérkeztek Élimbe, ott pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma; és táboroztak ott a víz mellett.
They came to Elim, where there were twelve springs of water, and seventy palm trees: and they encamped there by the waters.
