Prédikátor 1
1 Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem:
2 Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
“Vanity of vanities,” says the Preacher; “Vanity of vanities, all is vanity.”
3 Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
What does man gain from all his labor in which he labors under the sun?
4 Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
One generation goes, and another generation comes; but the earth remains forever.
5 S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
The sun also rises, and the sun goes down, and hurries to its place where it rises.
6 Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
The wind goes toward the south, and turns around to the north. It turns around continually as it goes, and the wind returns again to its courses.
7 Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
All the rivers run into the sea, yet the sea is not full. To the place where the rivers flow, there they flow again.
8 Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
All things are full of weariness beyond uttering. The eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
9 A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
That which has been is that which shall be, and that which has been done is that which shall be done; and there is no new thing under the sun.
10 Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
Is there a thing of which it may be said, “Behold, this is new”? It has been long ago, in the ages which were before us.
11 Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
There is no memory of the former; neither shall there be any memory of the latter that are to come, among those that shall come after.
12 Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
I, the Preacher, was king over Israel in Jerusalem.
13 És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that is done under the sky. It is a heavy burden that God has given to the sons of men to be afflicted with.
14 Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
I have seen all the works that are done under the sun; and behold, all is vanity and a chasing after wind.
15 A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
That which is crooked can’t be made straight; and that which is lacking can’t be counted.
16 Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
I said to myself, “Behold, I have obtained for myself great wisdom above all who were before me in Jerusalem. Yes, my heart has had great experience of wisdom and knowledge.”
17 És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly. I perceived that this also was a chasing after wind.
18 Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
For in much wisdom is much grief; and he who increases knowledge increases sorrow.
