Prédikátor 1
1 Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem.
2 Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
Vanity of vanities, says the Preacher, vanity of vanities, all is vanity.
3 Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
What profit has man from all his labor in which he labors under the sun?
4 Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
One generation goes, and another generation comes, but the earth abides forever.
5 S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
The sun also arises, and the sun goes down and hastens to its place where it arises.
6 Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
The wind goes toward the south, and turns around to the north. It turns around continually in its course, and the wind returns again to its circuits.
7 Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
All the rivers run into the sea, yet the sea is not full. To the place from where the rivers come, there they go again.
8 Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
All things are full of weariness, man cannot utter it. The eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
9 A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
That which has been is that which shall be, and that which has been done is that which shall be done. And there is no new thing under the sun.
10 Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
Is there a thing of which it may be said, See, this is new? It has been long ago, in the ages which were before us.
11 Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
There is no remembrance of the former things, nor shall there be any remembrance of the latter that are to come, among those who shall come after.
12 Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
I the Preacher was king over Israel in Jerusalem.
13 És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
And I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that is done under heaven. It is a great tribulation that God has given to the sons of men to be exercised therewith.
14 Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
I have seen all the works that are done under the sun, and, behold, all is vanity and a striving after wind.
15 A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
That which is crooked cannot be made straight, and that which is wanting cannot be numbered.
16 Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
I communed with my own heart, saying, Lo, I have gotten for me great wisdom above all who were before me in Jerusalem. Yea, my heart has had great experience of wisdom and knowledge.
17 És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
And I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly. I perceived that this also was a striving after wind.
18 Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
For in much wisdom is much grief, and he who increases knowledge increases sorrow.
