Prédikátor 8
1 Ki olyan, mint a bölcs, s ki tudja a dolog megfejtését? Az embernek bölcsesége megvilágositja arczát és arczának keménysége megváltozik.
Sapientia hominis lucet in vultu ejus, et potentissimus faciem illius commutabit.
2 Én azt mondom: a király parancsát őrizd meg, és pedig az Isten eskűje kedveért,
Ego os regis observo, et præcepta juramenti Dei.
3 Ne hirtelenkedjél elmenni tőle; ne állj meg rossz dologban, mert mindent, a mit akar, megcselekszik.
Ne festines recedere a facie ejus, neque permaneas in opere malo: quia omne quod voluerit faciet.
4 Mivelhogy a király szava hatalmas s ki mondja neki: mit cselekszel?
Et sermo illius potestate plenus est, nec dicere ei quisquam potest: Quare ita facis?
5 A ki megőrzi a parancsot, rossz dolgot nem ismer; és időt és ítéletet ismer a bölcs szíve.
Qui custodit præceptum non experietur quidquam mali. Tempus et responsionem cor sapientis intelligit.
6 Mert minden dolognak megvan a maga ideje és ítélete, mert nagy az embernek rosszasága ő rajta.
Omni negotio tempus est, et opportunitas: et multa hominis afflictio,
7 Mert nem tudja azt, a mi lesz, mert a midőn lesz, ki mondja meg neki?
quia ignorat præterita, et futura nullo scire potest nuntio.
8 Nincs ember, ki úr a szél fölött, hogy elzárja a szelet; s nincs uralom a halál napja fölött, s nincs elbocsátás a háborúban s meg nem menti a gonoszság az ő gazdáját.
Non est in hominis potestate prohibere spiritum, nec habet potestatem in die mortis: nec sinitur quiescere ingruente bello, neque salvabit impietas impium.
9 Mindezt láttam és rá adtam szívemet minden dologra, mely történik a nap alatt, oly időben, a midőn úr lett az ember az emberen annak kárára.
Omnia hæc consideravi, et dedi cor meum in cunctis operibus quæ fiunt sub sole. Interdum dominatur homo homini in malum suum.
10 És azután láttam gonoszokat, kik eltemettettek és betértek, míg szent helyről eltávoznak és a városban elfelejtetnek azok, kik helyesen cselekedtek. Ez is hiúság!
Vidi impios sepultos, qui etiam cum adhuc viverent in loco sancto erant, et laudabantur in civitate quasi justorum operum. Sed et hoc vanitas est.
11 Mivel nem történik ítélet a rossz tett ellen gyorsan, azért van tele az ember fiainak szíve azzal, hogy rosszat cselekedjenek;
Etenim quia non profertur cito contra malos sententia, absque timore ullo filii hominum perpetrant mala.
12 mivel a vétkes százszorta cselekszik rosszat és hosszúéletű – bár tudom én azt is, hogy jó dolguk lesz az istenfélőknek, mivel tőle félnek.
Attamen peccator ex eo quod centies facit malum, et per patientiam sustentatur; ego cognovi quod erit bonum timentibus Deum, qui verentur faciem ejus.
13 De jó dolga nem lesz a gonosznak s nem lesz hosszú életű, úgy mint az árnyék, mivel nem fél az Istentől.
Non sit bonum impio, nec prolongentur dies ejus, sed quasi umbra transeant qui non timent faciem Domini.
14 Van egy hiúság, mely történik a földön: vannak igazak, kiknek jut a gonoszok cselekedete szerint és vannak gonoszok, kiknek jut az igazak cselekedete szerint. Mondtam, hogy ez is hiúság!
Est et alia vanitas quæ fit super terram: sunt justi quibus mala proveniunt quasi opera egerint impiorum: et sunt impii qui ita securi sunt quasi justorum facta habeant. Sed et hoc vanissimum judico.
15 Tehát dicsértem én az örömöt, mivel nincs jó az ember számára, hacsak nem az, hogy egyék és igyék és örüljön, és az kiséri majd őt fáradsága mellett életének napjaiban, melyeket adott neki Isten a nap alatt.
Laudavi igitur lætitiam; quod non esset homini bonum sub sole, nisi quod comederet, et biberet, atque gauderet, et hoc solum secum auferret de labore suo, in diebus vitæ suæ quos dedit ei Deus sub sole.
16 Midőn ráadtam szívemet, hogy megismerjek bölcseséget s hogy lássam a bajlódást, mely történik a földön; hogy sem nappal, sem éjjel álmot a szemeiben nem 1át:
Et apposui cor meum ut scirem sapientiam, et intelligerem distentionem quæ versatur in terra. Est homo qui diebus et noctibus somnum non capit oculis.
17 láttam az Istennek minden cselekvését, hogy nem bírja az ember megtalálni a dolgot, mely történt a nap alatt, bármennyire fáradjon is az ember, hogy keresse, de nem találja; ha mondja is a bölcs, hogy ismeri, nem bírja megtalálni.
Et intellexi quod omnium operum Dei nullam possit homo invenire rationem eorum quæ fiunt sub sole; et quanto plus laboraverit ad quærendum, tanto minus inveniat: etiam si dixerit sapiens se nosse, non poterit reperire.
