Prédikátor 7
1 Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál.
Melius est nomen bonum, quam unguenta pretiosa: et dies mortis die nativitatis.
2 Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.
Melius est ire ad domum luctus, quam ad domum convivii: in illa enim finis cunctorum admonetur hominum, et vivens cogitat quid futurum sit.
3 Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a sziv.
Melior est ira risu: quia per tristitiam vultus, corrigitur animus delinquentis.
4 A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.
Cor sapientium ubi tristitia est, et cor stultorum ubi laetitia.
5 Jobb hallgatni a bölcsnek dorgálását, mint hogy valaki hallgatja a balgák énekét;
Melius est a sapiente corripi, quam stultorum adulatione decipi.
6 mert a milyen a tövisek ropogása a fazék alatt, olyan a balgának nevetése. S ez is hiúság! -
quia sicut sonitus spinarum ardentium sub olla, sic risus stulti: sed et hoc vanitas.
7 Mert az elnyomás megtébolyítja a bölcset s a szívet elveszíti az ajándék.
Calumnia conturbat sapientem, et perdet robur cordis illius.
8 Jobb a dolog vége mint kezdete; jobb a türelmes lelkű a büszke lelkűnél.
Melior est finis orationis, quam principium. Melior est patiens arrogante.
9 Ne hírtelenkedj lelkedben boszankodásra, mert a boszúság a balgák ölében nyugszik.
Ne sis velox ad irascendum: quia ira in sinu stulti requiescit.
10 Ne mondd: hogy van az, hogy az előbbi napok jobbak voltak emezeknél? Mert nem bölcseségből kérdezted ezt!
Ne dicas: Quid putas causae est quod priora tempora meliora fuere quam nunc sunt? stulta enim est huiuscemodi interrogatio.
11 Jó a bölcseség a birtokkal és nyereség a napot látóknak.
Utilior est sapientia cum divitiis, et magis prodest videntibus solem.
12 Mert árnyékúl van a bölcseség, árnyékúl az ezüst, de a tudás elsőbbsége: a bölcseség életben tartja gazdáját.
Sicut enim protegit sapientia, sic protegit pecunia. hoc autem plus habet eruditio et sapientia, quod vitam tribuunt possessori suo.
13 Nézd az Isten művét; mert ki egyenesítheti ki azt, a mit ő meggörbített?
Considera opera Dei, quod nemo possit corrigere quem ille despexerit.
14 A jónak napján légy jóban és a bajnak napján lásd: emezt is megfelelően amannak alkotta Isten, annak okából, hogy az ember nem talál maga után semmit.
In die bona fruere bonis, et malam diem praecave. sicut enim hanc, sic et illam fecit Deus, ut non inveniat homo contra eum iustas querimonias.
15 Mindet láttam hiúságom napjaiban; van igaz, a ki elvész igazságában, és van gonosz, ki sokáig él gonoszságában.
Haec quoque vidi in diebus vanitatis meae: Iustus perit in iustitia sua, et impius multo vivit tempore in malitia sua.
16 Ne légy szerfölött igaz, s ne mutatkozzál bölcsnek túlságosan; minek pusztúlnál el?
Noli esse iustus multum: neque plus sapias quam necesse est, ne obstupescas.
17 Ne légy szerfölött gonosz s ne légy balga; miért halnál meg időd előtt?
Ne impie agas multum: et noli esse stultus, ne moriaris in tempore non tuo.
18 Jó, hogy megragadod ezt is és amattól sem vonod meg kezedet; mert az Istenfélő mindannyitól szabadúl.
Bonum est te sustentare iustum, et ab illo ne subtrahas manum tuam: quia qui timet Deum, nihil negligit.
19 A bölcseség erejévé válik a bölcsnek, inkább mint tíz hatalmas, kik a városban vannak.
Sapientia confortavit sapientem super decem principes civitatis.
20 Mert ember nincs igaz a földön, ki jót cselekszik és nem vétkezik.
Non est enim homo iustus in terra, qui faciat bonum, et non peccet.
21 Mindazon beszédekre, melyeket beszélnek, ne add szívedet, nehogy halljad szolgádat, a mint átkoz tégedet.
Sed et cunctis sermonibus, qui dicuntur, ne accomodes cor tuum: ne forte audias servum tuum maledicentem tibi.
22 Mert bizony sok ízben úgy tudja szíved, hogy te is átkoztál másokat.
scit enim conscientia tua, quia et tu crebro maledixisti aliis.
23 Mindezeket megkisérlettem bölcseséggel; mondtam hadd leszek bölcs, de ő távol van én tőlem!
Cuncta tentavi in sapientia. Dixi: Sapiens efficiar: et ipsa longius recessit a me
24 Távol van az, a mi van, s mély, mély: ki találhatja meg?
multo magis quam erat: et alta profunditas, quis inveniet eam?
25 Fordúltam én és arra volt szívem, hogy tudjak és vizsgálódjam, keressek bölcseséget meg számítást és tudjam, hogy a gonoszság balgaság, a balgatagság pedig eszelősség.
Lustravi universa animo meo, ut scirem, et considerarem, et quaererem sapientiam, et rationem: et ut cognoscerem impietatem stulti, et errorem imprudentium:
26 És találtam én a halálnál keserűbbnek az asszonyt, a ki olyan, hogy csupa tőr, és háló a szíve és bilincsek a kezei; a ki Isten előtt jó, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa.
et inveni amariorem morte mulierem, quae laqueus venatorum est, et sagena cor eius, vincula sunt manus illius. qui placet Deo, effugiet illam: qui autem peccator est, capietur ab illa.
27 Lásd, ezt találtam, mondja Kóhélet, egyet egyhez adván hogy megtaláljam a számítást.
Ecce hoc inveni, dixit Ecclesiastes, unum et alterum, ut invenirem rationem,
28 Amit lelkem még keresett, de nem találtam: férfit egyet találtam ezer közt, de asszonyt mindezek közt nem találtam.
quam adhuc quaerit anima mea, et non inveni. Virum de mille unum reperi, mulierem ex omnibus non inveni.
29 Csupán, lásd, ezt találtam: hogy Isten az embert egyenesnek alkotta, de ők sokféle mesterkedést kerestek.
Solummodo hoc inveni, quod fecerit Deus hominem rectum, et ipse se infinitis miscuerit quaestionibus. Quis talis ut sapiens est? et quis cognovit solutionem verbi?
