Prédikátor 4
1 S rátértem én és láttam mindazon elnyomásokat, melyek történnek a nap alatt; s íme az elnyomottak könnye, s nincs nekik vigasztalójuk, s elnyomóik kezéből erőszak kél, de nincs nekik vigasztalójuk.
I turned myself to other things, and I saw the oppressions that are done under the sun, and the tears of the innocent, and they had no comforter; and they were not able to resist their violence, being destitute of help from any.
2 És dicsértem én a holtakat, azokat, kik rég meghaltak, inkább mint az élőket, kik még életben vannak;
And I praised the dead rather than the living:
3 de boldogabbnak mindkettőjüknél azt, ki még nem is lett, a ki nem látta; a rossz dolgot, mely történik a nap alatt.
And I judged him happier than them both, that is not yet born, nor hath seen the evils that are done under the sun.
4 És láttam én minden fáradságot és a cselekvésnek minden ügyességét, hogy az az egyiknek irígysége a másik ellen. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.
Again I considered all the labours of men, and I remarked that their industries are exposed to the envy of their neighhour: so in this also there is vanity, and fruitless care.
5 A balga összefonja kezeit és saját húsát emészti.
The fool foldeth his hands together, and eateth his own flesh, saying:
6 Jobb teli tenyérnyi nyugalom, mint két teli maroknyi fáradság és szélhajhászás.
Better is a handful with rest, than both hands full with labour, and vexation of mind.
7 És rátértem én és láttam egy hiúságot a nap alatt:
Considering I found also another vanity under the sun:
8 van egy s nincs vele második, sem fia, sem testvére nincs neki; de nincs vége minden fáradságának, szeme sem lakik jó1 gazdagsággal: kiért fáradok én tehát, és megvonom lelkemtől a jót? Ez is hiúság és rossz egy bajlódás!
There is but one, and he hath not a second, no child, no brother, and yet he ceaseth not to labour, neither are his eyes satisfied with riches, neither doth he reflect, saying: For whom do I labour, and defraud my soul of good things? in this also is vanity, and a grievous vexation.
9 Jobb a kettő mint az egy, mert van nekik jó jutalmuk fáradságukért.
It is better therefore that two should be together, than one: for they have the advantage of their society:
10 Mert ha elesnek, az egyik fölemeli társát; de jaj neki az egynek, ki elesik, és nincs második, hogy fölemelje.
If one fall he shall be supported by the other: woe to him that is alone, for when he falleth, he hath none to lift him up.
11 Épúgy, ha ketten feküsznek, melegjük lesz, de az egynek mikép legyen melege?
And if two lie together, they shall warm one another: how shall one alone be warmed?
12 És ha valaki megtámadja az egyiket, a kettő áll neki ellen; s a hármas fonál nem egyhamar szakad szét.
And if a man prevail against one, two shall withstand him: a threefold cord is not easily broken.
13 Jobb szegény és bölcs ifjú, mint vén és balga király, a ki többé nem képes intést elfogadni.
Better is a child that is poor and wise, than a king that is old and foolish, who knoweth not to foresee for hereafter.
14 Mert a foglyok házából jött ki, hogy király legyen, bár királyságában szegénynek született is.
Because out of prison and chains sometimes a man cometh forth to a kingdom: and another born king is consumed with poverty.
15 Láttam mind az élőket, kik járnak a nap alatt, az ifjú, ama másik mellett, a ki helyette támad.
I saw all men living, that walk under the sun with the second young man, who shall rise up in his place.
16 Nincs vége mind a népnek, mindazoknak, kiknek élén van; de nem fognak vele sem örülni az utóbbiak, mert ez is hiúság és szélnek hajhászata.
The number of the people, of all that were before him is infinite: and they that shall come afterwards, shall not rejoice in him: but this also is vanity, and vexation of spirit.
