Prédikátor 3

1 Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.

Alt hev si stund, og kvart tiltak under himmelen hev si tid:

2 Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.

Fødast hev si tid, og døy hev si tid; planta hev si tid, og riva upp det som er planta hev si tid;

3 Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.

drepa hev si tid, og lækja hev si tid; riva ned hev si tid, og byggja upp hev si tid;

4 Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.

gråta hev si tid, og læ hev si tid; syrgja hev si tid, og dansa hev si tid;

5 Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.

kasta stein hev si tid, og sanka stein hev si tid; fangtak hev si tid, og halda seg frå fangtak hev si tid;

6 Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

leita hev si tid, og missa hev si tid; gøyma hev si tid, og kasta burt hev si tid;

7 Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.

riva sund hev si tid, og sauma i hop hev si tid; tegja hev si tid, og tala hev si tid;

8 Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.

elska hev si tid, og hata hev si tid; ufred hev si tid, og fred hev si tid.

9 Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik?

Kva vinning fær då den som gjer noko av den møda han hev med det?

10 Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.

Eg såg på det strævet som Gud hev gjeve mannsborni å stræva med.

11 Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül bogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.

Alt hev han laga fagert til si tid, ja, æva hev han lagt i hjarta deira, men so at menneskja ikkje kann finna ut frå upphav til endes det verk som Gud hev gjort.

12 Megismertem, bogy nincs számára jó, hanemha bogy örüljön és jót tegyen magával életében.

Då skyna eg at dei ikkje hev noko betre enn å gleda seg og goda seg so lenge livet varer.

13 Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az.

Men det å eta og drikka og njota livet midt i all møda, det og ei Guds gåva for kvar mann.

14 Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.

Eg skyna at alt det Gud gjer, det varer æveleg, ikkje kann ein leggja noko til, og ikkje kann ein taka noko ifrå; og det hev Gud gjort so, av di me skal ottast honom.

15 A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt.

Det som hender, hev vore til fyrr, og det som kjem til å henda, hev og vore til fyrr; Gud leitar upp att det framfarne.

16 És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság.

Framleides såg eg under soli: I domstolen, der sat uretten, og på rettferd-staden, der var uretten.

17 Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan.

Då sagde eg med meg sjølv: «Den rettferdige og den urettferdige skal Gud døma; for hjå han er det sett ei tid for kvart tiltak og for kvart verk.»

18 Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az, hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.

Eg sagde med meg sjølv: «Det er for mannsborni skuld, for Gud vil prova deim, so dei kann sjå at dei i seg sjølve ikkje er anna enn dyr.

19 Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság!

For lagnaden åt mannsborni er som lagnaden åt dyri, ja, same lagnaden fær dei; som den eine døyr, so døyr den andre, og ei ånd hev dei alle; menneskja hev ingen fyremun framfor dyri, for alt er fåfengt.

20 Minden anon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz.

Alle gjeng til ein stad, alle er komne av moldi, og alle skal attende til moldi.

21 Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajon alászáll-a lefelé a földre?

Kven veit um åndi åt menneski stig uppetter, og um åndi åt dyri fer ned til jordi?»

22 És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?

So skyna eg at ingen ting er betre enn at mannen er glad i arbeidet sitt, for det er hans lut. For kven kann føra honom so langt, at han ser inn i det som skal koma etter honom?