Prédikátor 3
1 Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.
For, every thing, there is a season, —and a time for every pursuit, under the heavens: —
2 Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.
A time to be born, and a time to die, —A time to plant, and a time to uproot what is planted;
3 Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.
A time to kill, and a time to heal, —A time to break down, and a time to build up;
4 Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.
A time to weep, and a time to laugh, —A time to wail, and a time to dance for joy;
5 Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.
A time to cast away stones, and a time to heap up stones, —A time to embrace, and a time to be far from loving embrace;
6 Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
A time to seek, and a time to give up as lost, —A time to keep, and a time to cast away;
7 Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.
A time to rend, and a time to sew, —A time to be silent, and a time to speak;
8 Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.
A time to love and a time to hate, —A time of war, and a time of peace.
9 Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik?
What profit hath he that worketh, in that wherein, himself, hath toiled?
10 Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
I looked at the employment which God hath given to the sons of men, to work therein:
11 Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül bogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.
Everything, hath he made beautiful in its own time, —also, intelligence, hath he put in their heart, without which men could not find out the work which God hath wrought, from the beginning even unto the end.
12 Megismertem, bogy nincs számára jó, hanemha bogy örüljön és jót tegyen magával életében.
I know that there is no blessedness in them, —save to be glad, and to do well with one’s life.
13 Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az.
Though indeed, that any man should eat and drink, and see blessedness, in all his toil, it is, the gift of God.
14 Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.
I know, that, whatsoever God doeth, the same, shall be age-abiding, unto it, there is nothing to add, and, from it, there is nothing to take away, —and, God, hath done it, that men should stand in awe before him.
15 A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt.
That which was, already, had been, and, that which shall be, already, shall have been, —but, God, seeketh that which hath been chased away.
16 És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság.
Then, again, I saw under the sun, the place of justice, that there was lawlessness, and, the place of righteousness, that there was lawlessness.
17 Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan.
Said, I, in my heart, Both the righteous and the lawless, will God judge, —for [there will be] a time for every pursuit, and concerning every work—there.
18 Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az, hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.
Said, I, in my heart, as concerning the sons of men, That God was minded to prove them, —and that they might see, that they were beasts, of themselves.
19 Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság!
For, as regardeth the destiny of the sons of men and the destiny of beasts, one fate, have they, as dieth the one, so, dieth the other, and, one spirit, have they all, —and, the pre-eminence of man over beast, is nothing, for, all, were vanity:
20 Minden anon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz.
all, go unto one place, —all, came from the dust, and all, return to the dust.
21 Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajon alászáll-a lefelé a földre?
Who knoweth the spirit of the sons of men, whether it, ascendeth, above, —or the spirit of the beast, whether it, descendeth, below, to the earth?
22 És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?
So I saw, that there was nothing better than that a man should be glad in his works, for, that, is his portion, —for who can bring him in, to look upon that which shall be after him?
