Prédikátor 10
1 Halált hozó légy büzhödtté, erjedővé teszi a kenőcskeverőnek olaját; nyomósabb bölcseségnél, dicsőségnél egy kevés balgaság.
Dode vliegen verpesten welriekende balsem; Zo verliest de edelste wijsheid door een weinig dwaasheid haar roem.
2 A bölcsnek szive jobbja felől van, és a balgának szíve balja felől.
Het hart van den wijze zit rechts, Het hart van den dwaze zit links.
3 Az úton is, a midőn a balgatag jár, hiányzik a szíve, és mindenkinek azt mondja, hogy balgatag ő.
Welke weg de dwaas ook gaat, zijn verstand schiet te kort; Maar van iedereen zegt hij: Wat een dwaas!
4 Ha az uralkodónak indulata fölgerjed ellened, helyedet el ne hagyd, mert a szelídség nagy vétségeket enyhít.
Als de toorn van een vorst u bedreigt, Loop dan niet weg van uw post; Want kalmte brengt grote opwinding tot bedaren.
5 Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, – mint egy tévedés, mely a hatalmastól ered:
Nog een ander kwaad zag ik onder de zon: Vergissingen door vorsten begaan.
6 a balgaság nagy magasságba helyeztetett, míg a gazdagok alacsonyságban ülnek.
De dwaas wordt op hoge posten geplaatst, En vele aanzienlijken blijven ten achter;
7 Szolgákat láttam lovakon, míg vezérek a földön jártak, miként szolgák.
Dienstknechten zag ik te paard, En prinsen gingen als slaven te voet.
8 A ki vermet ás, belé esik; s a ki falat áttör, azt kígyó marja meg.
Wie een kuil graaft, valt er zelf in; Wie een muur doorbreekt, wordt door een slang gebeten.
9 A ki köveket szakít ki, megsérül általuk, a ki fát hasogat, veszélyeztetik általa.
Wie stenen draagt, bezeert zich er aan; Wie hout klooft, loopt gevaar, zich te wonden.
10 Ha megtompult a vas s ő nem köszörülte meg az élét, akkor meg kell feszíteni az erőt, s ügyes eljárás nyereségét a bölcseség adja.
Is het ijzer stomp geworden, En slijpt men de snede niet, Dan moet men zijn krachten verdubbelen; Zo biedt de wijsheid een voordeel.
11 Ha mar a kígyó, nem lévén igézés, akkor nincsen nyeresége a nyelv emberének.
En als de slang bijt, omdat ze niet wordt bezworen, Heeft de slangenbezweerder geen nut van zijn kunde.
12 A bölcs szájának szavai csupa kellem, de a balgának ajkai megrontják őt;
Aangenaam zijn woorden uit de mond van een wijze; Maar de lippen van een dwaas brengen hem verderf.
13 szája szavainak kezdete balgaság, szájának vége pedig gonosz eszelősség.
Reeds het begin van zijn woorden is dwaasheid, En het einde ervan barre onzin;
14 S a balgatag szaporítja a szókat; nem tudja az ember azt, a mi lesz, és ahogy lesz ő utána, ki mondhatja meg neki?
Want de dwaas verspilt vele woorden. Niemand weet, wat de toekomst brengt; Want wie kan hem zeggen, wat er later komt?
15 A balgának fáradsága kifárasztja őt, a ki nem tud a városba menni.
De domme slooft zich af bij zijn werk, Omdat hij niet eens de weg naar de stad kent.
16 Jaj neked ország, te melynek királya gyermek, míg vezéreid reggel étkeznek!
Wee u, land, als uw koning een kind is, En uw prinsen in de morgenstond slempen.
17 Boldog vagy ország, te melynek királya nemesek fia, míg vezéreid a maga idején étkeznek – erőben és nem ivásban.
Heil u, land, als uw koning een edelman is, En uw prinsen op tijd maaltijd houden, Stevig, maar zonder zich te bedrinken.
18 Renyheség folytán sülyed a gerendázat és a kezek tunyasága folytán csepeg a ház.
Bij luiheid verzakken de balken, En het huis wordt lek door traagheid van handen.
19 Vígságra készítenek lakomát és a bor megörvendezteti az életet; a pénz módot ad mindenre.
Om te genieten legt men maaltijden aan, En wijn vervrolijkt het leven; Voor geld is alles te krijgen.
20 Még gondolatodban se átkozd a királyt és hálóazobáidban se átkozd a gazdagot; mert az ég madara elviszi a hangot és a szárnyas tudtúl adja a szót.
Vloek den koning zelfs niet op uw sponde, En scheld zelfs in uw slaapvertrek niet op den rijke; Want de vogels in de lucht kraaien het rond, En de fladderaars brengen het uit.
