Prédikátor 1
1 Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
THE WORDS OF the Koheleth, the son of David, king in Jerusalem.
2 Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
Vanity of vanities, saith Koheleth; vanity of vanities, all is vanity.
3 Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
What profit hath man of all his labour wherein he laboureth under the sun?
4 Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
One generation passeth away, and another generation cometh; and the earth abideth for ever.
5 S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
The sun also ariseth, and the sun goeth down, and hasteth to his place where he ariseth.
6 Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
The wind goeth toward the south, and turneth about unto the north; it turneth about continually in its circuit, and the wind returneth again to its circuits.
7 Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
All the rivers run into the sea, yet the sea is not full; unto the place whither the rivers go, thither they go again.
8 Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
All things toil to weariness; man cannot utter it, the eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
9 A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
That which hath been is that which shall be, and that which hath been done is that which shall be done; and there is nothing new under the sun.
10 Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
Is there a thing whereof it is said: 'See, this is new'? — it hath been already, in the ages which were before us.
11 Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
There is no remembrance of them of former times; neither shall there be any remembrance of them of latter times that are to come, among those that shall come after.
12 Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
I Koheleth have been king over Israel in Jerusalem.
13 És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
And I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all things that are done under heaven; it is a sore task that God hath given to the sons of men to be exercised therewith.
14 Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
I have seen all the works that are done under the sun; and, behold, all is vanity and a striving after wind.
15 A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
That which is crooked cannot be made straight; and that which is wanting cannot be numbered.
16 Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
I spoke with my own heart, saying: 'Lo, I have gotten great wisdom, more also than all that were before me over Jerusalem'; yea, my heart hath had great experience of wisdom and knowledge.
17 És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
And I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly — I perceived that this also was a striving after wind.
18 Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
For in much wisdom is much vexation; and he that increaseth knowledge increaseth sorrow.
