Prédikátor 1
1 Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem.
2 Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
All is to no purpose, said the Preacher, all the ways of man are to no purpose.
3 Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
What is a man profited by all his work which he does under the sun?
4 Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
One generation goes and another comes; but the earth is for ever.
5 S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
The sun comes up and the sun goes down, and goes quickly back to the place where he came up.
6 Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
The wind goes to the south, turning back again to the north; circling round for ever.
7 Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
All the rivers go down to the sea, but the sea is not full; to the place where the rivers go, there they go again.
8 Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
All things are full of weariness; man may not give their story: the eye has never enough of its seeing, or the ear of its hearing.
9 A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
That which has been, is that which is to be, and that which has been done, is that which will be done, and there is no new thing under the sun.
10 Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
Is there anything of which men say, See, this is new? It has been in the old time which was before us.
11 Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
There is no memory of those who have gone before, and of those who come after there will be no memory for those who are still to come after them.
12 Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
I, the Preacher, was king over Israel in Jerusalem.
13 És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
And I gave my heart to searching out in wisdom all things which are done under heaven: it is a hard thing which God has put on the sons of men to do.
14 Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
I have seen all the works which are done under the sun; all is to no purpose, and desire for wind.
15 A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
That which is bent may not be made straight, and that which is not there may not be numbered.
16 Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
I said to my heart, See, I have become great and am increased in wisdom more than any who were before me in Jerusalem — yes, my heart has seen much wisdom and knowledge.
17 És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
And I gave my heart to getting knowledge of wisdom, and of the ways of the foolish. And I saw that this again was desire for wind.
18 Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
Because in much wisdom is much grief, and increase of knowledge is increase of sorrow.
