< 5 Mózes 2 >

1 Mi megfordultunk és vonultunk a pusztába, a nádastenger felé, amint szólt hozzám az Örökkévaló és megkerültük a Széir hegyét sok ideig.
Anantetira Ra Anumzamo'ma nasami'nea kante anteta ete rukrahe huta, Koranke Hagerima me'nerega ka'ma kokampi vano vano nehuta, rama'a kna Seiri agonamofona kagikagia hu'none.
2 És szólt az Örökkévaló hozzám, mondván:
Hagi anante Ra Anumzamo'a amanage huno nagrikura hu'ne,
3 Eleget kerülitek már ezt a hegyet, forduljatok északra,
tamagra rama'a kna ama agonage kokampina kagikagi hazanki, rukrahe huta anagamu noti kaziga mareriho.
4 A népnek pedig, parancsold meg, mondván: Ti átvonultok a ti testvéreitek, Ézsau fiainak határán; akik Széirben laknak, ők félnek tőletek, de ti őrizkedjetek nagyon;
Hagi amanage hunka zamasamio huno nasami'ne, tamagra tamafuhe'i Iso naga'ma nemaniza Seiri mopafi ufreta nevanage'za, zamagra koro tamagrikura hugahazanki, kva hu'neta viho.
5 ne támadjátok meg őket, mert nem adok nektek az országukból egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam örökségül a Széir hegységet.
Hianagi tamagrafintira hara huozamanteho, na'ankure zamagri mopafintira magore hu'na mopa ontamitfa hugahue. Na'ankure Seiri agona mopa Isone hu'na ami'noe.
6 Eledelt pénzen vegyetek tőlük, hogy ehessetek és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.
Hagi zamagri mopafi ufreta nevanuta, ne'zane tinena zamagripinti mizasegahaze.
7 Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat a nagy pusztán át; a negyven éven át az Örökkévaló, a te Istened veled volt, nem hiányzott neked semmi sem.
Na'ankure Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a ama tusi ka'ma kokampima vanazama'a antahi'neankino, maka zama hu'naza zana asomu huramante'ne. Ama'i 40'a zage kafufina Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a tamagri'ene mani'negeta mago zankura atupara osu'naze.
8 És mi elvonultunk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, akik Széirben laknak; a síkság útja felől, Élásztól és Eczjón-Gevertől. Megfordultunk és vonultunk Móáb pusztája útján.
E'ina higeta Iso naga'ma Seiri kumate'ma nemaniza tafuhe'ina ome zamagatereta Araba kamo'ma Elatine, Ezion-Gebama vu'nea kana atreta noti kaziga rukrahe huta Moapu ka'ma kokama me'nerega vu'none.
9 És mondta az Örökkévaló nekem: Ne szorongasd Móábot és ne támadd meg háborúval, mert nem adok neked az ő országából örökséget, mert Lót fiainak adtam Őrt örökségül.
Hagi anante Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne, Tamagra Moapu vahera zamarimpa nereta, tamagraregatira hara huozmanteho. Na'ankure Ar mopa Loti naga zami'noanki'na, magore hu'na ana mopa ontamitfa hugahue.
10 Az émiták laktak előbb benne, egy nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták,
(Hagi e'i ana mopafima ko'ma Moapu vahe'ma omani'nazarera, Emi vahe'mo'za Anaki vahekna hu'za za'za hu'za tusinasi vahe rama'a fore hu'nazane.
11 Óriásoknak tartatnak ők is, mint az ánokiták, a moábiták pedig émitáknak nevezték őket.
Hagi Anaki vahe'ene Emi vahekura mago'a vahe'mo'za Rafaimi vahere hu'za nehaze. Hianagi Moapu vahe'mo'za, Emi vahere hu'za nehaze.
12 Széirben pedig előbb a chóriták laktak és Ézsau fiai elűzték őket, elpusztították őket maguk elől és laktak az ő helyükben; úgy mint Izrael tett az ő öröksége országával, melyet az Örökkévaló adott nekik.
Hagi Seiri mopafina Hori vahe kora nemanizane. Hianagi Ra Anumzamo'ma Israeli vahe'ma zamige'za mopama eri'nazaza hu'za, Iso naga'mo'za Hori vahe ome zamahenati'za, ana mopa omeri'za mani'naze.)
13 Most kerekedjetek föl, vonuljatok át a Zered patakján. És mi átvonultunk a Zered patakján.
Hagi menina otita vuta Zareti agupofi viho, huno Ra Anumzamo higeta vu'none.
14 És az idő, mialatt mentünk Kádes-Bárneától, amíg átvonultunk a Zered patakján, harmincnyolc év volt; amíg nem kiveszett az egész nemzedék, a harcosok a tábor közepéből, amint megesküdött az Örökkévaló felőlük.
Kades Baniama atreta e'nontetima eno Zareti tima takahe'nonte'ma e'neana, 38'a zagekfu manita ehanati'none. Ana hunkeno maka ha'ma huga vahe'tmina Ra Anumzamo'ma huvempama hu'nea kante ante'za fri vagare'naze.
15 És az Örökkévaló keze is volt rajtuk, hogy elveszítse őket a tábor közepéből, mígnem kivesztek.
Tamage huno seli noma ki'zama maniterema hu'za neazafi, Ra Anumzamo ha'rezamanteno ana vahera zamahetere hume eno eme zamahe vagare'ne.
16 És volt, midőn kiveszett mind a harcos, elhalván a nép közül,
Ana'ma higeno'ma maka ha'ma huga vahe'ma fri vagaregeno'a,
17 szólt hozzám az Örökkévaló, mondván:
Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne,
18 Te átvonulsz ma Móáb határán, Oron át,
Tamagra menina Ar rankumapinti rugitagita Moapu vahe mopafi vugahaze.
19 és közeledsz Ámmón fiai felé, ne szorongasd őket és ne támadd meg őket, mert nem adok Ámmón fiainak országából neked örökséget, mert Lót fiainak adtam azt örökségül.
Hagi Amoni vahe mopafima ufresuta, zamazeri zamarimpamahe zana osinke'za, hara huoramanteho. Na'ankure Amoni vahe mopa tamagrira ontamigahue. Na'ankure e'i Loti mofavre naga zami'noa mopa me'ne.
20 Az óriások országának tartják azt is; óriások laktak benne előbb, és az ámmóniták nevezték őket zámzumitáknak.
(Korapara ana mopafina Refaim vahe mani'nazageno, Refaimi mopa vahere hu'za nehazane. Hianagi Amoni vahe'mo'za ana vahekura Zamzumu vahere hu'za nehaze.
21 Nagy nép, számos és szálas, mint az ánokiták; de az Örökkévaló elpusztította őket előlük, és ők elűzték őket és laktak a helyükben.
E'ina Zamzumu vahe'mo'za Anaki vahe kna hu'za zaza hu'za tusinasi vahetami fore hu'za hanave vahe fore hu'za rama'a mani'naze. Hianagi Ra Anumzamo'a zamahe hana hige'za Amoni vahe'mo'za menina ana mopafina mani'naze.
22 Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laktak, hogy elpusztította a Chórit előlük és ők elűzték azt és laktak a helyükben mind e mai napig.
Hori vahe'ma Ra Anumzamo'ma zamahe hana hige'za, Iso naga'mo'za Seiri mopafima mani'naza kna hu'za mani'naze. Hagi ananteti'ma eno'ma meninema e'neana, ana mopafina Iso naga'mo'za mani'naze.
23 És az ávviták, akik falvakban laktak Ázzóig – a káftóriták, akik kimentek Káftórból, elpusztították őket és laktak az ő helyükben.
Hagi Avi vahe'ma mani'za Gazama uhanati'naza vahera, Kaftori vahe'ma Kritima nemaniza vahe'mo'za eme zamahe hana hu'za ana mopafina mani'naze.)
24 Kerekedjetek föl, induljatok és vonuljatok át az Árnón patakján; lásd, én kezedbe adtam Szichónt, Chesbón királyát, az Emórit és országát, kezdd meg elfoglalni és támadd meg háborúval.
Anante Mosese'a mago'ane huno, Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne, otita Anoni agupofi viho. Keho, Hesboni kinia Amori ne' Sihonina tamazampi avrenente'na, mopa'anena tamazampi nentoe. Hanki vuta hara ome huzmanteta mopazamia eriho.
25 Ezen a napon kezdem én bocsátani a tőled való rettegést és félelmet a népekre az egész ég alatt; amint hallani fogják híredet, megremegnek és reszketnek előtted.
Ama knareti'ma vaniana agafa hu'na kokankokama mani'naza vahepina, koroza anta'nenke'za tusi koro tamagrikura nehu'za, tamagenkema antahisu'za zamahirahikura nehu'za, zamanogu hugahaze.
26 És küldtem követeket Kedémósz pusztájából Szichónhoz, Chesbón királyához, békés szavakkal, mondván:
Anante Ketemoti ka'ma kokampi mani'neta mago rimpama nehuno, knare'ma huno mani nanekea Hesboni kumate kini ne' Sihonintega anage hu'na kea atre'noe,
27 Hadd vonuljak át országodon; csak az országúton fogok menni, nem térek le sem jobbra, sem balra.
tatregeta mopaka'afina rugitagita vamaneno. Kama nevanuta anteganti antegama osuta, kante vu fatgo huta vugahune.
28 Eledelt pénzért adj el nekem, hogy ehessem, vizet pénzért adj nekem, hogy ihassam, csak hadd vonuljak át gyalog,
Ne'zane tinena zagore atrenketa mizaseta neneta, mopatamifina ufreta amne vamaneno.
29 – amint tettek velem Ézsau fiai, akik Széirben laknak és a móábiták, akik Orban laknak, – amíg nem átvonulok a Jordánon abba az országba, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk.
Iso naga'ma Seiri kumate'ma nemaniza naga'mo'zane, Moapu vahe'ma Ari kumate'ma nemaniza vahe'mo'zama hu'nazaza huta tatrenketa mopatamifina rugitagita vuta Jodani tina ome takaheta Ra Anumzamo'ma tami'nea mopa omerimaneno hu'naze.
30 De nem akarta Szichón, Chesbón királya, hogy átvonultasson minket, mert megkeményítette az Örökkévaló, a te Istened a lelkét és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja, mint a mai nap van.
Hianagi Hesboni kini ne' Sihoni'a mopa'afima rugitagitama vuzankura i'o huno hurante'ne. Na'ankure Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a menima tazampima avrentesigeta ha' hugateresunku antahintahi'a eri hanaveti'ne.
31 És mondta az Örökkévaló nekem: Lásd, elkezdtem eléd adni Szichónt és az ő országát, kezdd meg elfoglalni, hogy elfoglald az ő országát.
Anante Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne, Antahiho! Sihonine mopa'anena tamazampi nentoe. Hanki ana mopa erita maniho.
32 És kivonult Szichón elénk, ő és egész népe háborúra Johaczba.
Hagi anante Sihoni'ene naga'amo'zanena Zahasi mopafi hara eme hurante'naku e'nazanagi,
33 De az Örökkévaló, a mi Istenünk elénk adta őt, mi megvertük őt és fiait, meg egész népét.
Ra Anumzana tagri Anumzamo'a Sihonine mofavre naga'ane, maka vahe'anena avreramigeta, zamahe hana hu'none.
34 És meghódítottuk mind a városait abban az időben és elpusztítottunk minden várost: férfiakat, nőket és gyermekeket, nem hagytunk meg maradékot.
Hagi mika Sihoni'ma kegavama hu'nea kumara eri haviza nehuta, mika vene'nene, a'nene mofavreraminena magore huta ozmatreta zamahe hana hu'none.
35 Csak a barmot vettük prédául magunknak és a városok zsákmányát, melyeket meghódítottunk.
Anama ha'ma hupintira afu'zagane, mago'a zantaminena eri'none.
36 Áróértől, mely az Árnón-patak partján van és a várostól, mely a völgyben van egész Gileádig, nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; mindet elénk adta az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Hagi Arnoni agupomofo atumparega Aroeri kumateti vuno Kireatima uhanatigeno, ana amu'nompima me'nea kumazmimofo vihumo'a ha' vahe'timofona zamagura ovazi'ne. Hagi Ra Anumzana tagri Anumzamo taza higeta zamahe vagare'none.
37 Csak az Ámmón fiainak országához nem közeledtél, a Jábbók-patak egész partjához, meg a hegység városaihoz és mindahhoz, amit eltiltott az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Hianagi Amoni vahe'mofo mopa tava'ontera, Jaboki ti ankenare'ene, agona kumatamimpinena Ra Anumzana tagri Anumzamo'a zamatreho hu'nea kante anteta ovu'none.

< 5 Mózes 2 >