< Dániel 3 >
1 Nebúkadnecczár király készített aranyszobrot: magassága hatvan könyök, szélessége hat könyök; felállította Dúra síkságán, Bábel tartományában.
2 És Nebúkadnecczár király küldött, logy egybehívják a szatrapákat, kormányzókat, helytartókat, főbírákat, kincstárosokat, törvénytudókat, tanácosokat s a tartományoknak mind a főtisztjeit, hogy jőjenek el azon szobor fölavatására, amelyet fölállított Nebúkadnecczár király.
3 Ekkor egybegyültek a szatrapák, kormányzók és helytartók, főbírák, kincstárosok, törvénytudók, tanácsosok s a tartományoknak mind a főtisztjei azon szobor fölavatására, melyet fölállított Nebúkadnecczár király s fölállottak a szoborral szemben, melyet fölállított Nebúkadnecczár.
4 A hirnök pedig kikiáltotta erővel: Nektek mondják, ti népek, nemzetséségek s nyelvek!
5 A mely időben halljátok hangját a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának s mindennemű hangszernek, akkor vessétek le magatokat és boruljatok le az arany szobor előtt, melyet fölállitott Nebúkadnecczár király;
6 és a ki nem veti le magát és nem borul le: abban az órában vettessék égő tűznek kemenczéjébe.
7 Ennélfogva, abban az időben, a mint hallották mind a népek hangját a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak s mindennemű hangszernek, levetették magukat mind a népek, nemzetek s nyelvek leborultak az arany szobor előtt, melyet fölállított Nebúkadnecczár király.
8 Ennélfogva abban az időben közeledtek kaldeus férfiak és megrágalmazták a zsidókat;
9 megszólaltak és mondták Nebúkadnecczár királynak: Oh király, örökké élj!
10 Te, oh király, parancsot adtál, hogy minden ember, a ki hallja hangját a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának s mindennemű hangszernek, vesse le magát és boruljon le az arany szobor előtt;
11 és ki nem veti le magát és nem borul le, vettessék égő tűznek kemenczéjébe.
12 Vannak zsidó férfiak, a kiket kirendeltél Bábel tartományának igazgatására, Sadrák, Mésák és Abéd-Negó; ezek a férfiak nem vetettek te reád, oh király, ügyet, istenedet nem szolgálják s az arany szobor előtt, melyet felállítottál, nem borulnak le.
13 Ekkor meghagyta Nebúkadnecczár haragban és indulatban, hogy hozzák el Sadrákot, Mésákot és Abéd-Negót; ekkor a király elé hozták ezeket a férfiakat.
14 Megszólalt Nebúkadnecczár és mondta nekik: Szándékosan-e, oh Sadrák, Mésák és Abéd-Negó, nem szolgáljátok istenemet és nem borultok le az arany szobor előtt, melyet fölállítottam?
15 Már most ha készen vagytok arra, hogy a mely időben halljátok hangját a kürtnek, sipnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának s mindennemű hangszernek, levetni magatokat és leborulni a szobor előtt, melyet készítettem – de ha nem borultok le, abban az órában be fogtok vettetni égő tűznek kemenczéjébe; s ki az az isten, a ki megmenthet titeket a kezeimből?
16 Feleltek Sadrák, Mésák és Abéd-Negó és mondták a királynak: Oh Nebúkadnecczár, nem szükséges nekünk erre neked választ adnunk.
17 Ha Istenünk, a kit mi szolgálunk, képes minket megmenteni: az égő tűznek kemenczéjéből s a te kezedből, oh király, meg fog menteni;
18 de ha nem, tudva legyen előtted, oh király, hogy istenedet mi nem szolgáljuk és az arany szobor előtt, melyet fölállítottál, nem borulunk le.
19 Ekkor eltelt Nebúkadnecczár indulattal s arczának képe megváltozott Sadrák, Mésák és Abéd-Negó felett; megszólalt és meghagyta, hogy fűtsék a kemenczét hétszer annyira, mint a hogy való azt fűteni.
20 Néhány embernek pedig, a seregében levő derék vitézeknek, meghagyta, hogy kötözzék meg Sadrákot. Mésákot és Abéd-Negót, hogy vessék az égő tűznek kemenczéjébe.
21 Megkötöztettek ezek a férfiak nadrágaikban és köntöseikben, köpenyeikben és egyéb öltözékükben és bedobattak az égő tűznek kemenczéjébe,
22 minthogy a király parancsa sürgős volt, a kemencze pedig tulságosan fűtve volt, e férfiakat, a kik Sadrákot, Mesákot és Abéd-Negót fölvitték, azokat megölte a tűznek lángja.
23 Ama férfiak pedig mindhárman, Sadrák, Mésák és Abéd-Negó, megkötözve bele estek az égő tűznek kemenczéjébe.
24 Ekkor csodálkozott Nebúkadnecczár király s fölkelt sietségben; megszólalt és mondta tanácsosainak: Nemde három férfit vetettünk be megkötözve a tűzbe? Feleltek és mondták a királynak: Biztosan, oh király.
25 Felelt és mondta: Íme, én négy férfiut látok feloldva járkálni a tűz közepén és sérelem nincs rajtuk, a negyediknek ábrázata pedig istenek fiához hasonlít.
26 Ekkor Nebúkadnecczár közeledett az égő tűz kemenczéjének ajtajához, megszólalt és mondta: Sadrák, Mésák és Abéd-Negó, szolgái a legfelső Istennek, menjetek ki s jöjjetek! Ekkor kimentek Sadrák, Mésák s Abéd-Negó a tűzből.
27 És egybegyülvén a szatrapák, kormányzók, helytartók s a király tanácsosai, látták ezeket a férfiakat, hogy a tűz nem lett úrrá a testükön és fejük haja nem perzselődött meg és ruhájuk nem változott meg, a tűznek szaga nem ért hozzájuk.
28 Megszólalt Nebúkadnecczár és mondta: Áldva legyen Sadrák, Mésák és Abéd-Negó Istene, a ki elküldötte angyalát s megmentette szolgáit, a kik bíztak benne s a király parancsát megszegték és odaadták testüket, hogy semmi istent ne szolgáljanak s ne boruljanak le előtte, hanem csak a maguk Istenét.
29 Tőlem pedig kiadatik egy rendelet: hogy minden nép, nemzet s nyelv, a mely káromlást mond Sadrák, Mésák és AbédNegó Istene ellen, az darabokra vágassék és háza szemétdombbá tétessék, mivelhogy nincsen más Isten, a ki meg tudna menteni úgy, mint ez.
30 Ekkor a király rangban emelté Sadrákot, Mésákot és Abéd-Negót Bábel tartományában.
