Ámos 9
1 Láttam az Urat, állva az oltár mellett, és mondta: Üsd meg az oszlopcsúcsot, hogy megrendüljenek a küszöbök, és zúzd össze azokat, mindnyájuknak fejére, az ivadékukat pedig karddal ölöm meg; nem futamodik közülök futamodó és nem menekül közülök menekvő.
Мән Рәбниң қурбангаһниң йенида турғинини көрдум; У мундақ деди: — — Түврүкләрниң башлирини уруңлар, босуғилар силкингичә уруңлар, Уларни [ибадәтханидикиләрниң] башлириға чүшүрүп, парә-парә қилиңлар! Мән шу [бутпәрәсләр]дин әң ахирда қалғанлириниму қилич билән өлтүримән; Улардин қачай дегәнләр қачалмайду, Улардин қутулай дегәнләр қутулуп чиқалмайду.
2 Ha betörnek az alvilágba, onnan veszi el őket kezem; s ha fölszállnak az égbe, onnan szállítom le őket. (Sheol h7585)
Улар тәһтисара ичигә тешип кирсә, қолум әшу йәрдин уларни тартип чиқириду; Улар асманға ямишип чиқса, Мән шу йәрдин уларни тартип чүшүримән; (Sheol h7585)
3 S ha elbújnak a Kármel csúcsán, onnan felkutatom és elveszem őket, s ha elrejtőznek szemeim elől a tenger fenekén, onnan rendelem a kígyót, hogy megmarja őket.
Улар Кармәл чоққисиға мөкүвалсиму, Мән уларни издәп шу йәрдин алимән; Улар деңиз тегидә нәзиримдин йошурунувалған болсиму, Мән иланни буйруймән, у уларни чақиду;
4 És ha fogságba mennek ellenségeik előtt, onnan rendelem a kardot, hogy megölje őket; és rájuk vetem szememet rosszra és nem jóra.
Дүшмәнлиригә әсиргә чүшкән болсиму, Мән шу йәрдә қилични буйруймән, у уларни өлтүриду; Мән яхшилиқни әмәс, бәлки яманлиқни йәткүзүш үчүн көзлиримни уларға тикимән.
5 És az Úr, az Örökkévaló, a seregek Istene, aki megérinti a földet s megolvad és gyászba borulnak mind a rajta lakók, s fölemelkedik mint a folyam egészen és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama;
Самави қошунларниң Сәрдари болған Рәб Пәрвәрдигар, Зиминға тәккүчи болса дәл Униң Өзидур; У тегиши биләнла, зимин ерип кетиду, униңда туруватқанларниң һәммиси матәм тутиду; Зимин Нил дәриясидәк өрләп кетиду — Мисирниң дәриясидәк [өркәшләп], андин чөкүп кетиду.
6 a ki megépítette az égben emeleteit és boltozatát a földre alapította, a ki szólította a tenger vizet és kiöntötte a föld színére – Örökkévaló az ő neve!
Равақлирини әршләргә селип, асман гүмбизини йәр йүзигә бекиткүчи Шудур; Деңиздики суларни чақирип, уларни йәр йүзигә қуйғучи Удур; Пәрвәрдигар Униң намидур.
7 Nemde mint a Kúsbeliek fiai, olyanok vagytok ti nekem, Izraél fiai, úgymond az Örökkévaló: nemde Izraélt felvezettem Egyiptom országából és a filiszteusokat Kaftórból, és Arámot Kírból!
Силәр Маңа нисбәтән Ефиопийә балилириға охшаш әмәсму, и Исраил балилири? Мән Исраилни Мисирдин елип чиқарған әмәсму? Филистийләрни Крет арилидин, Сурийәликләрни Кир шәһиридин чиқарған әмәсму?
8 Íme, az Úrnak, az Örökkévalónak szemei fordulnak a vétkes királyság ellen, és megsemmisítem azt a föld színéről; csakhogy nem végképen fogom megsemmisíteni Jákób házát, úgymond az Örökkévaló.
Қараңлар, Рәб Пәрвәрдигарниң көзи «гунакар падишалиқ» үстигә чүшти — Мән йәр йүзидин уни йоқитимән; Лекин Мән Яқуп җәмәтини толуқ йоқитивәтмәймән, — дәйду Пәрвәрдигар.
9 Mert íme én megparancsolom, és szétrázom Izraél házát mind a nemzetek közé, amint a rostában ráznak és egy göröngy sem esik aljára.
Чүнки қараңлар, Мән буйруқ чүшүримән, Шуниң билән худди бириси данни ғәлвирдә тасқиғандәк, Исраил җәмәтини әлләр арисида тасқаймән, Бирақ улардин әң кичигиму йәргә чүшүп кәтмәйду.
10 Kard által halnak meg mind a népem vétkesei, akik azt mondják: nem közelít hozzánk és nem lep meg bennünket a veszedelem.
[Һалбуки], хәлқимниң барлиқ гунакарлири, йәни: «Күлпәт бизгә һәргиз йеқинлашмайду, бешимизға чүшмәйду» дегүчиләр қилич тегидә өлиду.
11 Ama napon föltámasztom Dávid kunyhóját, a bedőltet: befalazom réseit, és omladékait föltámasztom, és fölépítem, mint az őskor napjaiban.
Шу күни Мән Давутниң жиқилған кәписини йеңибаштин тикләймән, Униң йериқлирини етимән; Уни харабиликтин оңшап, Әйни замандики петидәк қуримән.
12 Azért hogy elfoglalják Edóm maradékát és mind a nemzeteket, melyek nevemről neveztetnek, úgymond az Örökkévaló, a ki ezt megteszi.
Шуниң билән улар Едомниң қалдисиға һәмдә намим билән аталған барлиқ әлләргә егидарчилиқ қилиду, — дәйду буни беҗиргүчи Пәрвәрдигар.
13 Íme napok jőnek, úgymond az Örökkévaló, és hozzá ér a szántó az aratóhoz, a szőlőt sajtoló a vetőmag-szóróhoz; majd csepegtetnek a hegyek mustot és mind a halmok olvadoznak.
Мана шундақ күнләр келидуки, — дәйду Пәрвәрдигар, — Йәр һайдиғучи һосул жиққучиға йетишивалиду, Үзүмләрни чәйлигүчи уруқ чачқучиға йетишивалиду; Тағлар йеңи шарапни темитип, Барлиқ дөң-егизликләр ерип кетиду.
14 És visszahozom népem Izraél foglyait, s felépítenek elpusztult városokat, hogy lakják, és ültetnek szőlőket, hogy borukat igyák, kerteket csinálnak, hogy egyék gyümölcsüket.
Вә хәлқим Исраилни асарәттин қутулдуруп, азатлиққа ериштүримән; Улар харап шәһәрләрни қайта қуруп, уларда маканлишиду; Улар үзүмзарларни тикип, уларниң шарабини ичиду; Улар бағларни бәрпа қилип, мевисини йәйду.
15 És elültetem őket földjükön és nem szakíttatnak többé el földjükről, melyet adtam nekik, mondja az Örökkévaló, a te Istened!
Мән уларни өз зимини үстигә тикимән, Улар Мән уларға ата қилған зиминдин һәргиз қайтидин жулуветилмайду — дәйду Пәрвәрдигар сениң Худайиң.
